Az még hagyján, hogy a királynak hét fia van, s a legkisebb lesz a hős. Hiszen a mesék törvényei szerint ez a hetedik lesz az, aki a többit megmenti, s végül elnyeri méltó jutalmát: a királylány kezét. A maga módján korlátolt, Kárpát-medencei fantáziánk szerint ehhez minimum az Óperenciás tengeren túlra kell elvergődnie, legalább háromszor meg kell küzdenie az ördöggel és változatos szörnyalakokban megjelenő szolgálóival. De mi történik akkor, ha a legkisebb királyfinak hányingere lesz a korántsem mesébe illő királylányoktól, semmi kedve megmenteni a bátyókat, a végső küzdelem előtt pedig megmakacsolja magát?
Gáspár Ferenc regényében a mese kifordul sarkaiból: hőse, a mesék álmodója ugyanis kevéssé fogékony a lovagi történetekre, s felettébb unja, hogy éber álmai szinte átmenet nélkül vetik a pokolból a sztyeppékre, vagy éppen egy nimfomán királylány ágyából budai öröklakásába. Azt ugyanis még a Lipót-mezőn sem sikerül kideríteni, hogy hol végződik a valóságtapasztalat, s hol kezdődik az álom Lázár Gergő, korunk gyenge idegzetű irodalmár-újságírójának rémmeséktől terhelt elméjében. Vajon egy titkos kísérlet részese, akinek - immáron a C kategóriás horrorfilmek logikája szerint - chipet ültettek a tarkójába, hogy szimulált rémálmok szorításában tárja fel titkosügynöki múltjának legapróbb részleteit? Vagy egyszerű futóbolond? S ha az előbbi lenne igaz, ki hinne neki?
Gáspár Ferenc kétségtelenül kedveli a kalandregényeket. A volt újságíró-történelemtanár az utóbbi években sorozatban jelentette meg a Nagy Lajos korába kalauzoló ifjúsági regényeit. Első felnőtt regényében, az Ördögvérben a már korábban kikísérletezett módszerhez nyúl vissza: egymásba mosódó jelenetekben bonyolítja fantasy-regényének cselekményét, melyben álom és valóság már csak azért sem könnyen különválasztható, mert mindkettő fokozottan abszurd. Népmesei hősei józsefvárosi szlengben nyomják a dumát, királylánya kész pornószínésznő, a mesebeli segítő pedig Kantot citáló szürkefarkas. Nem kevésbé ellentmondásos a valóság sem: hősének barátnője afféle pesti Bridget Jones, akinek a holdkóros újságíró, és Mityka, a James Bond-filmekből előlépő, sármos titkosügynök között kell kényszerű választást hoznia. A botcsinálta mesehősnek pedig egyszerre kell küzdenie valóságos kémekkel, és - alkalomadtán hangyává, oroszlánná vagy varjúvá változva - a mesék oktondi ördögeivel. Az álombéli szörnyek ugyanis hülyén szörcsögnek, egy kissé lomhák, és felettébb könnyű túljárni az eszükön. Nem lehet komolyan venni őket, de a mesék szabályai szerint mégis meg kell küzdeni velük. A történet ettől függetlenül kellően nyomasztó, hiszen a boszorkányok, törpék, ördögök és vérfarkasok között sorra tűnnek fel korunk tipikus figurái: a gyanús kofák, a korrupt hivatalnokok, a sarlatán táltosok, vagy éppen a fogatlan házmesternek álcázott elhárító tisztek...
"Az én csupán illúzió" - morfondírozik a farkas a regény egy pontján. "Amit én-nek tartasz, általános, velünk született emberi diszpozíció. Ezért aztán egy embernek sok énje lehet, illetve az énjének sok embere". Gáspár Ferenc ez utóbbi gondolatot járja körbe felnőtt meséjében. Kalandozik, szórakoztat, ám kétségben hagy afelől, hogy vajon a rémálmok világa, vagy a valóság az ijesztőbb. Ha a kettő éppen nem egy, és ugyanaz.
Pont Kiadó, 2007, 128 oldal, 1910 forint
"
Felnőtt" regénnyel jelentkezett a Johnny Fortunate-regények szerzője: Gáspár Ferenc, aki az elmúlt években ifjúsági kalandregényeiről vált ismertté, Ördögvér címmel kortárs történetet publikál a könyvhéten az Ikerhold és a Pont Kiadó közös gondozásában.
Gáspár Ferenc - a hazai irodalmi gyakorlatnak megfelelően - folyóiratokban közölt elbeszélésekkel jelentkezett először, a kilencvenes években azonban nem a szokásos úton indult tovább. Egykori történelemtanárként az kezdte foglalkoztatni, hogyan lehetne a történelmi ismereteket szórakoztató irodalmi formában átadni a fiataloknak? Így született meg a magyar históra iránt érdeklődő, "amerikás" magyar kisfiú, Johnny Fortunate alakja, aki saját brooklyni környezetéből kalandos módon csöppen Nagy Lajos király, később pedig Luxemburgi Zsigmond korába.
A Johnny útjait bemutató könyvsorozatot kedvelik az ifjú olvasók, az idén ötvenéves Gáspár Ferenc mégis fontosnak tartotta kicsit elkanyarodni a New York-Diósgyőr tér- és időtengelytől, és megérkezni a mai Budapestre.
- Soha sem tettem le arról, hogy újra írjak felnőtteknek is. Érdekel a saját korunk, a saját világunk, és azt is tudtam, hogy Magyarországon igazán attól a pillanattól veszik komolyan az írót, amikor "felnőtt" regényt tesz le az asztalra - mondja Gáspár Ferenc. - És van még valami. Nemrég olvastam Palevin Az agyag géppuska című regényét, amely éppen úgy az álom és a valóság közti átjárást mutatja be, mint az én Johhny-történeteim, de ő ezt a felnőttek világában ábrázolja. Ez komoly inspirációt jelentett számomra.
Az Ördögvér különös hangulatú, szlenges elemeket tartalmazó, feszes mondatokban írott sodró elbeszélés, amelynek egyszerre tere a mai Budapest és a lélek. A történet főhőse ugyanis erősen a média és a digitális világ kínálta örömök hatása alatt áll, számára összekeveredik a valóság a lélek képzeteivel és azokkal az élményekkel, amelyeket a médiumok nyújtanak.
- Palevin regénye mellett egy tudományos munka is hatással volt rám - mondja az író - Marie-Louise von Franz Az árnyék és a gonosz a mesékben című tanulmánykötete, amely, ahogy a cím ígéri, meseelemzéssel foglakozik. A mese mindig fontos volt számomra, ez a munka pedig abban segített, hogy többet értsek meg belőlük. A kötetet vettem alapul a regénybeli meseszerű álomjelenetek, víziók megszerkesztésekor, így a történetben archetipikus formák jelennek meg. A történet, persze több mint egyszerű irányvesztés a képzelt és a valóságos világ között - de ez legyen meglepetés!
Gáspár Ferenc június 4-én, a Könyvhéten, a Pont Kiadó Vörösmarty téri pavilonjánál dedikálja Ördögvér című kötetét.
