fbpx

Mesevilágot hagyott ránk – Száz éve született Bálint Ágnes

Épp száz éve, 1922. október 23-án született Bálint Ágnes író, szerkesztő, dramaturg, akinek történetein generációk nőttek fel. Ránk hagyott mesevilága máig él, hőseit örökre a szívünkbe zártuk. Kedvenceinket gyűjtöttük össze tőle.

Már kisgyermekként is jól rajzolt, majd a harmincas évek végétől Bécsben a Wiener Frauenakademie nevű művészeti iskolában tanult – többek között – könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon szerette, közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok című folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meséjét folytatásokban közölték. Első meseregénye, Az elvarázsolt egérkisasszony 1941-ben jelent meg, ekkor 19 éves volt, ezt egy évvel később a Cimborák követte.

1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. Bálint Ágnest a tévémaci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. A hatvanas évek elejétől bábjátékokat írt, majd rajzfilmek forgatókönyveit. Ezek mellett képes- és mesekönyveket, mese-, valamint ifjúsági regényeket írt. Dramaturgként dolgozott Fekete István, Csukás István, Marék Veronika, Romhányi József, Tarbay Ede rajzfilmes adaptációin.

Gyermekei elmondása szerint a televíziós munkája volt az, ahol igazán elemében érezte magát, élvezte, hogy munkatársaival közösen megvalósíthatja álmait, ötleteit, és egy harmonikus, gyerekeket és felnőtteket egyaránt elbűvölő mesevilágot teremthet.

Bálint Ágnes és lányai. Forrás: a Bálint Ágnes Emlékház Facebook-oldala

Mi újság a Futrinka utcában? (1962–1967)

1961-ben azzal bízták meg Bálint Ágnest, hogy írjon meséket a Nagyapó meséi című műsorhoz, azonban kicsit unalmasnak találta a rádióhoz hasonló „felállást”, amiben valaki mondja a mesét. Érdekesebbet szeretett volna kitalálni, szereplőket kezdett el gyűjteni nagyapó mellé. Először természetesen egy kutya és egy macska, Morzsa (Simándi József) és Cicamica (Szöllősy Irén) került a karosszék mellé, de aztán egy, a vonaton talált baba ihletésére Böbe baba (Major Ida) is megérkezett, majd egyre csak népesedett a csapat. A megrendelő főszerkesztőnek is tetszett az ötlet, még azt sem bánta, hogy volt némi hasonlóság közte és a Csőr magazin főszerkesztője között.

Major Ida (Böbe baba) és Kaszás László (Sün Sámuel). Fotó: Fortepan/Rádió- és Televízió-újság

A magyar tévé első sikeres „szappanoperája” ugyan gyerekeknek készült, de minden korosztály szerette nézni, hiszen nem mesefigurákról szólt, hanem a hétköznapokról, az emberekről: mindenki magára ismerhetett a karakterekben. Ezt támasztják alá a Rádióújság 1961. november 23-i számának sorai is:

„Mi újság a Futrinka utcában? Sokan kérdezik ezt mostanában egymástól a televízióban, és a válasz mindig nagyon komoly: »Már bevezettük a titkos rádiókészülékeket az egérlyukba, már megjelent a Csőr első száma, a macskasanzont felvettük magnóra, a kolbászdalt most komponálják, a Lépesméz cukrászda elé hirdetőoszlop kerül, Cicamica divatos új kalapja kicsit nagyra sikerült, a 99-es busz még döcög, de majd megjavítjuk, a zsúfoltságon azonban nem tudunk segíteni…« Igen, a 99-es busz ugyanolyan zsúfolt, mint a Körúton szaladgáló nagy testvére. És az utcabéliek – bár van köztük egér, róka, sündisznó – ugyanúgy kedvelik vagy nem kedvelik szomszédaikat, ugyanúgy megbámulják az új lakásba költözőket, mint bármelyik igazi pesti, Pest környéki utca lakói. Éppen ezért reméljük, hogy ez a gyermekek számára készülő sorozatműsor nem okoz majd gondot a nagypapáknak, nagymamáknak: a képernyőn pergő eseményeket figyelve nem kell unokáiknak holmi elavult fogalmakról, intézményekről előadást tartaniuk…”

Mazsola és Tádé (1969–1971)

Bálint Ágnes egy 1964-es interjúban mesélt arról, hogyan ihlette meg Bródy Vera báb- és díszlettervező rajza a duzzogó malacról, akiből aztán mindenki Mazsolája lett (Havas Gertrúd), Manócska, a türelmes felnőtt figuráját (Bölöni Kiss István) pedig napi vonatozásai során formálta meg, látva a sok türelmetlen szülőt az utazók között. A sorozatot kedves humora és a szeretnivaló bábok nagyon hamar sikeressé tették: a történetek hétköznapi gyerek–felnőtt kapcsolatokra adtak jó megoldásokat.

Az írónő abból indult ki, hogy nincs rossz vagy jó gyerek, hiszen a gyerekek még nem tudják, mi a rossz meg a jó.

A siker igazi záloga az volt, hogy Mazsola pont olyan, mint egy kisgyerek, rosszaságaival és jóságaival együtt. A rendezők Kende Márta, Simándi József és Nagy György voltak. Az alkotócsapat 1969-ben úgy érezte, hogy valami frissítésre lenne szükség. Ekkor került bele a történetbe a kistestvér szerepében Tádé, hogy minden olyan helyzetet eljátszhassanak Mazsolával és a megfontolt, okos Manócskával, ami olyankor fordul elő, ha kistestvér érkezik a családba. Tádét az először féltékeny Mazsola és a nézők is hamar megszerették, és befogadták a családba.

Kukori és Kotkoda (1970–1972)

Egymás mellett látni e két nevet nagy valószínűség szerint sokakat éneklésre, de legalábbis dúdolásra késztet. Ez volt az első olyan mesesorozat, amely a Magyar Televízió megrendelésére készült. Az 1970-ben útjára induló rajzfilmsorozat alapötletét Bálint Ágnes egyik kolléganője adta, aki gyakran panaszkodott arra, hogy férje nem hajlandó semmilyen házimunka elvégzésére. Így született meg Kukori (hangja: Márkus László), aki lustaságával minden epizódban felbosszantja Kotkodát (hangja: Psota Irén, Hacser Józsa).

A két tollas jószág ugyan boldog házasságban él, de Kukori csak vonakodva segít bármiben a ház körül, hiába kéri Kotkoda, hogy kapirgálja ki a gyomot a kukorica közül vagy éppen porolja ki a szőnyeget, Kukori folyamatosan azon töri a fejét, hogyan kerülhetné el a munkát. Ebben jó barátja, Kopasznyakú (hangja: Szuhay Balázs) is segítségére van, aki rendszerint segít Kukorinak kibújni a munka alól. A két barát azonban mindig pórul jár, és Kotkoda végül úgyis megleckézteti a lusta Kukorit. A rajzfilmsorozat rendezője Mata János volt.

Gondosan ügyeltek a szereplők környezetének kialakítására, Kukori és Kotkoda parasztházban laktak, Hápogi (hangja: Horváth Gyula) pedig modern házban úszómedencével. Neki robogója is volt, ezt annak apropóján írta bele Bálint Ágnes a történetbe, hogy akkoriban Mata Jánosnak is volt egy robogója. Egyes szereplőknek gépjárműve is volt, amik mind valódi, ismert modellek grafikái voltak, így például a betörő rókák VW bogárral, a Szöcske pedig Jaguar E-Type autóval közlekedett. Ha valaki kedvet kapott, hogy próbára tegye emlékezetét, ezen a linken talál egy pár kérdésből álló kvízt a sorozatról – néhány választ már el is árultunk.

Frakk, a macskák réme (1971–1985)

Valószínűleg ennek a mesének a főcímdala is elevenen él mindenki emlékezetében, ahogyan jópofa, szerethető karakterei is. A derék, focizni imádó magyar vizsla, Frakk (hangja: Szabó Gyula), aki előszeretettel tanítja móresre a sokszor rosszban sántikáló, falánk macskákat, akik érkezése előtt a ház úrnői voltak. A lusta, de fondorlatos, fekete Lukréciát (hangja: Schubert Éva) és a szintén nem túl aktív, de szelíd, fehér Szerénkét (hangja: Váradi Hédi), akik ugyan gyakran törnek borsot Frakk orra alá, de azért mégis összeköti őket a barátság, még ha kutya-macska is. Frakk valóban igyekszik megakadályozni minden turpisságot, amit a macskák elkövetnének, de ha kell, segít nekik.

Aztán ott van még a szigorú, első látásra következetes Károly bácsi (hangja: Rajz János, Suka Sándor), aki kutyájához hasonlóan kevésbé szívleli a macskákat, szeret újságot olvasni és csendben kertészkedni. És ugyan zavarja, hogy felesége elkényezteti a macskákat, ő aztán ugyanígy tesz Frakkal. Irma néni (hangja: Pártos Erzsi) pedig akárhogy is, de rendkívül jó feleség és gazda (a macskáké és Frakké egyaránt), aki remekül zongorázik, csodálatos vendéglátó és – a többiekhez hasonlóan – rendkívül szerethető.

Frakk, a macskák réme magyar papírkivágásos módszerrel készült a Pannónia Filmstúdió készítésében. Az animációs játékfilmsorozatban Bálint Ágnes munkatársai rendezőként Cseh András, Nagy Pál, Harsági István, Macskássy Gyula, Meszlényi Attila, Imre István és Várnai György voltak, a zenét Pethő Zsolt szerezte. A szereplőket az írónő az életből vette: Bálint Ágnes orvos vejének, dr. Sárvári Andrásnak volt egy vizslája. A kutya azután került a családhoz, hogy a vő Bálint Ágnesékhez költözött. Dr. Sárvári András egy kórház udvarán látta meg a kísérletezés céljából odaszállított állatot, megsajnálta, és egy százasért megvásárolta a sintértől. Lukrécia és Szerénke az írónő két macskája volt, és akárcsak a mesében, a való életben is gyakran kaptak hajba a kedvencek.

Nyitókép: Bálint Ágnes. Forrás: a Bálint Ágnes Emlékház Facebook-oldala

A rovat további cikkei