Ata Kandó a házassága révén került Hollandiába 1954-ben, miután hét évig dolgozott a Magnum fotóügynökség munkatársaként. A fotóművész 1956-ban az első magyar menekülthullám kibontakozásának hírére Ausztriába utazott, hogy riportfotókat készítsen a menekülőkről a határ menti városokban és Bécs környékén. Barátnőjével, a holland fotográfussal, Violette Corneliusszal együtt fényképezték a forradalom leverése után az osztrák–magyar határra érkezetteket, elsősorban a gyermekeket.

A két elhivatott fotográfus két héten át együtt élt a menekültekkel. Ezalatt több száz bensőséges felvételt készítettek.

Fotóriportjaikat egy albumban, a „cím nélküli piros könyvben” publikálták, ami már 1956 karácsonyára megjelent Hollandiában. A két fotográfus mellett a tördelő és a nyomda is ingyen dolgozott nagy összefogásban, az emberek szolidaritásuk jeleként pedig megvásárolták a könyvet, és az ebből befolyó teljes bevételt – negyedmillió dollárt – felajánlották a menekülő családok számára. Ez a könyv magyarul csak 43 évvel később, 1999-ben jelenhetett meg Édes hazám, Isten veled! címmel.

Violette Cornelius és Ata Kandó munkássága rendkívüli fontos volt az 1956-os forradalom képi láttatásában és jelentőségének elismertetésében, illetve az 1956-os magyar menekülthelyzet dokumentálásában.

A PaperLab Galériában látható válogatás Ata Kandó gyerekekről készített portréit mutatja be, ahol a tekintetek többet mondanak minden szónál.

Ata Kandó Budapesten született 1913. szeptember 17-én Görög Etelka néven. Édesapja Görög Imre gimnáziumi tanár volt, aki a későbbiekben orosz klasszikusokat – így Dosztojevszkijt és Tolsztojt – fordított. Édesanyja, Beke Margit a skandináv irodalom magyar nyelvű fordításában vált egyedülállóvá. Ata kezdetben grafikát tanult, majd Bortnyik Sándor mellett alkalmazott művészetet. Itt ismerkedett meg Vásárhelyi Győzővel, azaz Victor Vasarelyvel.

A Kandó név pedig első férjének, Kandó Gyulának családi nevéből lett, aki Kandó Kálmán unokaöccse volt. Férjével az 1930-as évek elején Párizsba költöztek, majd 1935-ben hazatértek. Ekkor, Pécsi József mellett talált rá a fotográfiai érdeklődésére Ata Kandó. 1938-ban ismét a francia fővárosba helyezte át székhelyét, ahol saját műtermet is nyitott, de a németek bevonulásakor hazatoloncolták őket. A II. világháborút követően ismét Párizsban találtak otthonra, ahol a kezdetekkor Robert Capa segítette őt, így főlaboránsi állást kapott a Magnum Photos laborjában. Később rengeteg táját ismerte meg a világnak, sok helyen élt tartósan, többek között Hollandiában (második házassága révén), Amerikában, Angliában, élete utolsó szakaszában pedig az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. Riport-, természet-, szocio- és divatfotói a világ számos gyűjteményében megtalálhatók. Ata Kandó 104. születésnapja előtt, 2017. szeptember 14-én hunyt el.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető, a kurátor Kereszty Anna.

Nyitókép: Boros Bence Bendegúz