A cseh üvegipar tette időtállóvá a tradicionális magyar ruhadíszítést

Képző

Mester és inas című videósorozatunk következő részében Kiss Gabriella gyöngyfűzőhöz látogatunk el, aki miskolci műhelyében adja át tudását a fiatal generációnak a hagyományos, népi ruhadíszítésről, mintakészletekről és azok szimbolikájáról.

„Az emberek mindig is szerették díszíteni magukat. Egészen régre nyúlik az a szokásunk, hogy szebbé tegyük az öltözetünket, még a természeti népeknél is megfigyelhető ez a tradíció. Azonban, amit mi ma gyöngyfűzésnek nevezünk, annak nem ilyen hosszú a története” – meséli Kiss Gabriella gyöngyfűző. Mint magyarázza, mesterségének kialakulásához szükség volt az ipari forradalom vívmányaira, a nagy tömegben előállított üveggyöngyökre és persze a faluközösségek nyitottságára a díszítési innováció iránt.

Bár Kiss Gabriella hidrogeológus mérnökként végzett az egyetemen, a gyöngyökkel való alkotáshoz egész életében erős szálak fűzték, mint mondja, egy nap sem telik el, hogy ne foglalkozna ruhadíszítéssel. Ez a szenvedély hajtja abban is, hogy több évtizedes tapasztalatával oktassa a népművészet iránt érdeklődő fiatalokat miskolci műhelyében.

Vajon miért cserélték le Kalotaszegen a fehér hímzőszálat a gyöngyszemekre? Hogyan lehet megújítani a tradicionális motívumkincset, és mi teheti vonzóvá a fiatal generációk számára a gyöngyfűzés tevékenységét? Videónkból kiderül.