November 27-én este a Müpában a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásban Brahms-, Koessler-, Dohnányi-művek csendülnek fel.

Mintha ugyanannak a családnak lennének tagjai. Persze nem biológiai értelemben. A nagyapa Brahms. Hatalmas tekintély a 19. század második felében. A program nélküli, úgynevezett „abszolút” zene híve. Műveiben azért olykor elrejt titkos üzeneteket. A III. szimfónia kezdete például nyilvánvalóan Férfiről és Nőről szól. A Férfi túláradóan szenvedélyes, a Nő légies tünemény. Tündérke – ahogy egy idősödő agglegény képzeli.

A fiú Koessler János, azazhogy Hans Koessler, a Szimfonikus változatok szerzője. Húsz évvel fiatalabb. Brahms az eszményképe, még külsőleg is hasonlít rá nagy szakállával. Évtizedeken át a Zeneakadémia zeneszerzés tanára. Németül tanít, a német hagyomány szellemében. Bartókot, Kodályt ez kissé idegesíti, Dohnányit nem. Ő igazi zenei unoka. Amikor op. 1-es Zongoraötösét Koessler, a büszke tanár megmutatja Brahmsnak, az állítólag ennyit mormog maga elé: „Magam sem tudtam volna jobban megírni.” Aztán telnek az évtizedek. Dohnányi stílusa sokat változik. De a brahmsi örökség a viszonylag kései, már az Egyesült Államokban komponált Stabat Materen is érződik. Egyes zenetörténészek úgy tartják, ez Dohnányi legjobb alkotása. Lehet rajta vitatkozni. Együtt hallgatni a három komponista műveit azonban biztosan kivételes élményt ígér.

Az est szólistái Kristófi Ágnes, Nagy Bernadett és Müller Beáta. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Gyermekkara (vezető karnagy: Hajzer Nikolett), a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Vezényel Hamar Zsolt.

Forrás: Nemzeti Filharmonikus Zenekar