Mesterséges intelligencia és szerzői jog – a szakértő válaszol

2021-ben benyújtották az EU-ban a világ első mesterséges intelligencia szabályozására vonatkozó rendeletjavaslatot (Articial Intelligence Act – AIA). Ez azóta is egy folyamatosan fejlődő és viták tárgyát képező szabályozási tervezet, amely kockázatalapú osztályozást vezetne be a mesterséges intelligencia rendszerek területén, azok felhasználását illetően. Ennek jelenleg hogyan áll a kidolgozása?

A Mesterséges Intelligencia Rendelet (az MI Rendelet) néven emlegetett jogszabály jelenleg még javaslat szinten van, elfogadása 2023. év végére várható, és kétéves türelmi idő elteltét követően kell alkalmazni. A digitális technológiák elterjedésük és fejlettségük miatt mára jelentős hatást gyakorolnak mindennapi életünkre. Ennél még jelentősebbek lesznek a jövőben, ezért potenciálisan súlyos szellemi, lelki, anyagi, fizikai, szociális vagy egyéb károkat okozhatnak nekünk mint felhasználóknak. Ez történhet például manipulatív vagy kizsákmányoló megoldások – úgynevezett sötét mintázatok – használatával, vagy azáltal, hogy a technológiát automatizált döntéshozatalra, esetleg társadalmi osztályozásra használják, amely joghatással járhat ránk nézve.

Az MI Rendelet a szoftver oldalán ragadja meg ezt társadalmi folyamatot és az ilyen technológiákat, ez magában foglalja azt, hogy a mesterséges intelligencia felhasználását kívánja szabályozni. A legfontosabb jellemzője, hogy osztályozza az MI-technológiákat, és a „rendes” kategória mellett nagy kockázatú és tiltott kategóriákat képez. Értelemszerűen a nagy kockázatú kategória fokozottabb megfelelési kötelezettséget fog jelenteni a fejlesztők, forgalmazók és alkalmazók részére.

Merre alakulhat ez alapján a szabályozási környezet?

A GDPR tapasztalataiból kiindulva az a várakozásunk, hogy az MI-okra vonatkozóan egyre több részletszabályozás, szabvány és hatósági ajánlás kerül majd kibocsátásra, és hogy a gyakorlat jelentősen tisztulni fog.

Mivel ez európai szintű szabályozás, ezért a tagállamok és tagállami szakemberek egymásra is figyelni fognak, és ezek a folyamatok relatíve gyorsan mennek majd végbe. Fontos kiemelni, hogy a nagyon jelentős bírság kitettség miatt, amely a GDPR-nál is magasabb összeget határoz meg (legsúlyosabb esetben 30 millió euró vagy a világpiaci forgalom 6%-a), a vállalatok motiváltak lesznek a szabályozásnak való megfelelésre. Különösen arra való tekintettel, hogy amennyiben személyes adatok felhasználásán alapul a technológia, párhuzamosan a GDPR alapján is büntethetőek lesznek. Remélhetőleg ezzel együtt a felhasználók tudatossága is növekedni fog, ezáltal is kikényszerítve az MI Rendeletben foglalt szabályok alkalmazását.

Az MI Rendelet tervezetét sokan azért kritizálják, mert a szerzői jogi vonatkozásokra nem kínál megoldást. Ennek hogyan lehet része a műalkotásokat létrehozó mesterséges intelligencia rendszerek szabályozása? Ezt a logikát követve milyen kockázati besorolást kaphat – ha kaphat egyáltalán – mondjuk egy festményeket vagy verseket előállító MI-rendszer?

Az MI Rendelet a technológiai megoldás szempontjából szabályoz, nem tűzte ki célul az MI alkalmazásához kapcsolódó valamennyi kérdés, beleértve a szerzői jogi kérdések rendezését. Az MI-rendszerek által folytatott „alkotói tevékenység” nagyon nehezen illeszthető a szerzői jog mai rendszerébe, mivel az – érthető módon – egy emberközpontú szabályozás, amely az alkotó és műve közötti személyes kapcsolatot ismeri el. Ebből erednek az alkotó személyhez fűződő jogai és a vagyoni jogok, vagyis a kizárólagos gazdasági rendelkezés a mű felett.

Amennyiben teljes egészében az MI végzi az alkotói folyamatot, úgy kérdéses, hogy mi lenne az a jogpolitikai érték, amelyet védelemben kellene részesíteni. Az MI fáradozását? Az általa befektetett munkát? Az MI „hírnevét és személyiségét”? Az MI vagyoni érdekeit? Mielőtt egy ilyen szabályzásnak egyálalán a koncepciója megszületik, fontos jogfilozófiai kérdéseket kell tisztázni, amelyhez véleményem szerint időre van szükség. Ezek fényében nem tartom véletlennek, hogy az MI Rendelet a szerzői jogi kérdések rendezését egyelőre nem tűzte ki célul.

Az utóbbi időben időről időre felmerült az, hogy az MI rendelkezhet-e a későbbiekben szerzői joggal. Stephen Thaler például több erre vonatkozó keresetet is benyújtott Amerikában és Európában is. Thalert rendre elutasítják, noha ő azt állítja, hogy sok vitás kérdést rendezne, ha az alkotó MI-rendszer rendelkezhetne szerzői joggal. Mi történne, ha szerzői joggal ruháznánk fel a mesterséges intelligenciát?

Ha szerzői joggal ruháznánk fel az MI-t, vagyis elismernénk mint szerzőt, az egyben azt is jelentené, hogy elismernénk mint (jogi) személyt. Ennek viszont többek közt olyan további implikációi is lehetnek, mint például az, hogy az MI tulajdont szerezhet, bankszámlát nyithat, felelősséggel tartozhat, társaságot alapíthat. Ez mindenképpen egy társadalmi és jogi forradalom volna, ami messze túlmutat a szerzői jogi kérdéseken: egy nagyon komoly, nem csak jogfilozófiai dilemmával állunk szemben, mikor erről beszélünk.

Jelenleg az MI-rendszerek alkotásai milyen szerzői jogi kategóriákba eshetnek?

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 4. § (1) bekezdése szerint a szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta, vagyis ok okozati összefüggésnek kell lennie a szerző magatartása és a mű létrejötte között. Ha ilyen nincsen, akkor az eredmény nem fog szerzői jogi védelemben részesülni. A gyakorlatban jelenleg ez bírói mérlegelés körébe esik, ahol az a kérdés, hogy a szerző alkotótevékenysége dominál-e a folyamatban. Például csupán MI-támogatott szerkesztőprogramot használ a művész, amely az alkotói folyamatot csak támogatja, vagy épp ezzel ellentétben az emberi közreműködés pusztán arra korlátozódik, hogy az MI-alkalmazást betanítsa. Az utóbbi esetben valószínűtlen, hogy a bíróság a betanító személyt mint szerzőt elismerné.

A betanítás során használt korpuszok esetében keletkezik a szerzői mű felhasználási köréből adódó érdek- és jogfeszültség? Felhasználható erre a cselekvésre egy szerzői joggal védett mű? Például az irodalmi alkotások esetében, ha valaki egy még élő, kortárs alkotó szerzői joggal védett műveit használja fel egy versíró MI-rendszer tanítására, az adott kortárs szerzőnek sérülhetnek ezzel a jogai?

Amennyiben az MI által létrehozott mű más szellemi alkotását tartalmazza, legyen az szerzői jog által védett mű, harmadik személy védjegye, formatervezési mintája vagy más védett alkotása, úgy a jelenlegi szabályok szerint bitorlás valósulhat meg, amely ellen a jogosult felléphet az ilyen jogsértő tartalmat megjelenítő, forgalmazó és azokat felhasználó személyek ellen.

A kérdés akkor lesz igazán érdekes, ha az ilyen védett alkotást az MI nem jeleníti meg a végső műben, csak felhasználja a háttérben, a tanuláshoz. Előfordult már olyan eset, ahol egy illusztrátor stílusát tanulta el az MI, és képessé vált az alkotó műveihez hasonló műveket generálni. Az így létrehozott művek, amelyek az eredeti alkotásokat sem részben, sem egészben nem tartalmazzák, csak stílusukban egyeznek meg, valószínűleg nem sértenek szerzői jogot. Nem zárható ki azonban, hogy ez az új kihívás más jogérvényesítési eszközöket fog életre hívni. Például elképzelhető, hogy az MI által vett stíluslenyomat személyes adatnak fog minősülni, amely kezelése a szerző hozzájárulása nélkül nem lesz lehetséges. Vagy az is előfordulhat, hogy a személyiség ilyen részletes lenyomatát a bíróság egy nem nevesített személyiségi jogként ismeri el, és így a felhasználás szintén engedélyhez kötött lesz. Az biztos, hogy az MI hatással lesz a bevett szellemi alkotást védő gyakorlatokra.

Nyitókép (illusztráció): Shutterstock / R-Type