A MERT zenekar ? amely saját zenéjével kapcsolatban így fogalmaz: ?őszinte metal-stonerrock-punk kvartett garázszenéje, felesleges szintiszőnyeg és extra gitárszólók nélkül? ? mindegyik tagja aktívan foglalkozik a zenével, rengeteg zenét hallgatnak és gyakran járnak koncertekre.
Antek (basszusgitár) éppen az interjúra jövet futott össze egy régi ismerősével, aki korábban szintén gitárosnak készült, de igen hamar felhagyott a zenéléssel. ?Megkérdezte, én még mindig zenélek-e. Azt válaszoltam, persze, majd a következő kérdése az volt: még mindig azt hiszem, hogy be fogok futni? Megnevettetett a helyzet, majd azt mondtam neki: én már rég befutottam. A zenélés örömet okoz nekem, jól érzem magam, ha játszom, főleg, ha még társaim is vannak hozzá. A közös zenélés tényleg olyan energiákat szabadít fel bennem, amelyekről nem is veszek igazán tudomást a mindennapokban.?
Barni (dob) úgy fogalmaz: a zenével nincsen kifejezett ?célja?, egyszerűen jól érzi magát, amikor megszólalnak a nézőteret betöltő hangok, ő pedig a színpadon eggyé válik az egésszel. Mind a zenével, mind a közösséggel, amelybe a közönség és a zenekar tagjai is beletartoznak. ?Elkezdhetném ezt taglalni, de valójában megmagyarázhatatlan. Mindenki feloldódik a zenében ? a zenészek és a hallgatók is. Zenekarban egyébként azért jó játszani, mert az emberek különbözőségéből jön létre valami, ami előtte nem létezett. Annak idején a SToNer rock volt az, amely hozzám szólt: amikor meghallottam az első Kyuss-számot, tudtam, hogy ez az enyém, ez nekem szól, nem is gondolkodtam tovább, milyen műfajban kellene játszanom. Egyértelmű volt.?
Szabi (gitár) számára a ?zenecsinálás? öncélú hobbi. ?Olyan időtöltésként élem meg, amely kreatív módon kapcsol ki, miközben folyamatos kihívást is jelent: jár az agyam, hogyan tudom megvalósítani a valóságban a fejemben lévő gitárhangot. Ez vég nélküli és önmagába visszahajló folyamat, amelynek produktuma ? természetesen ? a zene. Emellett persze rengeteg zeneműfaj létezik; hozzám mindig is a keményebb vonal állt közelebb. Valamilyen okból kifolyólag ez az, ami megnyugtat, ugyanakkor segít kiengedni a gőzt. A vintage gyökerekkel rendelkező modern metál hangzás az, amely elégedettséggel tölt el, amelyet sajátomnak érzek. Korábban próbálkoztam könnyedebb hangzásokkal: játszottam egyszerű dallamos rockzenét, kaliforniai punkot, zenéltem női énekessel. Ám mindig maradt bennem valamilyen hiányérzet ? nem volt kielégítő a zenéből jövő agresszió, a gitárok torzítása, összességében a zenekar hangzása. Így jutottam el a stoner metálhoz. Ez a zenei világ a korábbiakon túlmutat, több náluk, komorabb, teltebb. Közelebb áll hozzám, jobban megszólít.? A közös zenélés kapcsán így azt is megemlíti: az csaknem annyira intim, mint egy párkapcsolat. ?Ritkán működik, és ha nem megy, nem érdemes erőltetni: nem lesz őszinte. A zene sem. Ha viszont megvan a ?kémia?, az szárnyakat ad: úgy működik jól a dolog, ha tudod, a dobos pont akkor fog váltani, amikor te is? A koncert ettől némileg eltér: ott ?magányosabb? vagy, már csak azért is, mert nem mindig hallod teljesen jól a többi tagot. A zene ugyanakkor magával ragad és folyamatosan visz előre ? ehhez pedig fel kell adni a kontrollt és sodródni az árral??
A SORROW IS A SAGE zenekar több tagváltás és egy szünet után a Sage nevű formációból alakult ki.
A jelenlegi névvel 2012 óta működik, a tagváltások azonban ekkor sem értek véget. A Sage három, míg a Sorrow is a sage dalaiból összesen két lemez született. A kimunkált gitárriffekkel és agresszív énekkel operáló együttes tagjai két dologban mindenképpen egyetértenek. Az egyik, hogy ?a zene a mindenünk? kijelentés meglehetősen közhelyes, a másik pedig, hogy ennek ellenére maximálisan igaz rájuk. A próbákon a napi stresszt vezetik le, a koncertek pedig feltöltik őket energiával. A kérdésre, miért pont ebben a műfajban jutottak a zenekar tagjai közös nevezőre, miért ebben találkoztak, Peti (gitár, ének) elmondja: bár a zenészek értékrendjükben, élethelyzetükben és sok más tekintetben meglehetősen különbözőek, közös bennük, hogy az együtt megalkotott zenében találták meg a szabadságukat és a bennük felgyülemlő stressz levezetésének módját. Ketten közülük testvérek, ketten korábban is zenéltek együtt, egyikük, Tomi (gitár) pedig a zenekar kedvelőjeként jelentkezett hozzájuk. Őt felkészültsége és lendülete juttatta be a zenekarba. A metálzene ?művelőjeként? Peti a műfaj népszerűségével kapcsolatban így fogalmaz: ?Nehéz kérdés, népszerű-e ma a metál, hiszen a médiában nagyon keveset hallani ilyen műfajú zenét, de a koncerteket szerencsére rengeteg fiatal látogatja, ami mégis ad egy kis reményt. Nem beszélve a jobbnál jobb feltörekvő zenekarokról, amelyekkel találkozunk és van szerencsénk együtt játszani. Ezekre a zenekarokra tekintve talán mondhatjuk, hogy trendi lehet a metál, még ha a metál és a trendi szavak igen furcsán is hangzanak egy mondatban.
A kérdésre, melyik ?jobbnál jobb? zenekarokra is gondolnak, Ati, az énekes így válaszol: ?Rengeteg bandát felsorolhatnék, amelyekkel megoszthattuk a színpadot az elmúlt években. Megemlíteném a Nest Of Plagues nevű zenekart, amelynek tagjai szemtelenül fiatalok és a hangszeres tudásukhoz hatalmas alázat is társul ? érdemes rájuk figyelni. Az eggyel idősebb generáció tagjaiból összeálló zenekarok közül pedig a Solidityt, a MERT vagy a Silence Gone zenekart emelném ki. Irigylésre méltó, hogy még ?ennyi idősen? is mennyire komolyan és alázatosan állnak a dologhoz? ? fogalmaz, pedig nem veteránokra gondol, csupán olyan zenészekre, akiket már nem a húszas éveik ifjú titáni lendülete motivál arra, hogy folyamatosan próbákra és koncertekre járjanak, hanem mindezt munka és család mellett teszik.
A Sorrow is a sage szó szerint azt jelenti: ?A bánat egy bölcs? ? olyan értelemben, hogy ?bölcs személy?. A névválasztással kapcsolatban Peti elmeséli: a jelenlegi formáció a Sage nevű zenekarból alakult 2007-ben, az együttes nevét pedig az amerikai Strongarm zenekar Sorrow is a sage című dala után kapta. Hogy mit fejez ki számukra ez a zenekarnévvé avanzsált dalcím, arról Ati így nyilatkozik: ?Amellett, hogy nagyszerű dalról van szó, a szerzői iránti tiszteletből választottuk, illetve egészítettük ki a dal teljes címére a nevünket. Az, hogy belekerült a Sorrow szó is, talán jobban visszaadja a zenénket, mert jelenleg sokkal melodikusabb, mint a kezdetekben volt.? Mint a zenekar által tisztelt ?kollégák?, azaz más zenekarok tagjai, a Sorrow is a sage zenészei is mindannyian rendelkeznek polgári hivatással. ?Az élet teljesen más területein dolgozunk? ? meséli Peti. ?Van, aki pénzügyi területen, van, aki a közlekedési ágazatban oktatóként dolgozik, akad köztünk mérnök, de van olyan tag is, aki alkalmi munkákat vállal. Ebből is következik, hogy nincs időnk. Soha sincs. Legalábbis elég időnk. Ha tehetnénk, még többet foglalkoznánk a dalok felépítésével, finomhangolásával. Idő híján így az szolgáltat motivációt további dalok megalkotásához, ha egy-egy számot az igényeinknek megfelelően tudunk megírni. A végén meg az énekes sokszor kidobja a kukába! (nevet.) A közös alkotómunka kapcsán Ati kifejti: ?Természetesen demokrácia van nálunk, csak az énekes mindig picit magasabban áll. Minden tagnak megvan a lehetősége, hogy bármit megvétózzon egy elkezdett dalban, de az én ?kártyám? mindig üti a többiekét? A többiek általában hoznak valamilyen témát a próbára, amelyből ki tudunk indulni, de sokszor van, hogy én, az énekes dúdolok el egy dallamot, vagy egy breakdownt valamelyik gitárosnak ? a legjobb dalok általában ebből születnek. Teljesen kész dalt szinte soha nem hoz senki: azok mindig a próbák alkalmával, az ötletelgetések során jönnek létre és persze jóval később.? A sikeres dalszerzésen kívül persze, az elismerés is motiválja a zenekart. ?Leginkább a koncerteken kapott visszajelzések az igazi sikerélmények. Sok jó kritikát kapunk. Pedig néha józan emberek is megfordulnak koncertjeinken! Természetesen hatalmas sikerélmény volt, hogy 2017-ben megnyertük az S8 Underground által szervezett tehetségkutatót. Mind elismerésben, mind anyagilag is lökött egyet a zenekar szekerén? ? meséli el Ati.
A 2016-ban alakult TRAPSIX a Led Zeppelin, az Alice in Chains, a Soundgarden, a Black Sabbath, a Rage Against The Machine és a Mastodon által inspirált zenéjében a stoner rock-metal, a grunge, a sludge és a heavy metal hangzásvilágát egyesíti.
Zenéjük, illetve formációjuk további különlegessége, hogy nincs benne énekes ? pontosabban három is van. A hangszereik megszólaltatása mellett ugyanis mindhárman kiveszik a részüket az éneklésből.
Kristóf (dob) kiemeli, hogy a metálzene tinédzser korában fogta meg, ráadásul olyannyira, hogy a mai napig kitart mellette. Sőt: nem csupán ízlésbeli kérdésről van szó, hiszen azon túl, hogy a legkedveltebb műfaja, az oka is annak, hogy zenélni kezdett. Bandi (gitár) számára a metál mindig is a lázadást és egy rebellis közösséghez való tartozást jelentette. ?Nagyon fontos számomra, hogy valamilyen formában ki tudjam mondani a véleményemet mindenről, ami foglalkoztat. Úgy tűnik, ez nekem csak a metálzenén keresztül valósulhat meg.? Andris (basszusgitár) az egyéni preferenciáin túl úgy látja, a metálzene ?összefog egy nemzeteken átívelő közeget, akik az én tapasztalatom szerint mindig nyitottabbak voltak a különcökre?.
Hogy népszerű-e manapság a műfaj, abban mindhárman egyetértenek: ?A társadalom bizonyos rétegeiben mindig is az volt és az lesz. A mainstream közönség előtt már más a helyzet, de a nagynevű bandák tartják a presztízsüket. Ennek ékes bizonyítékai az évről évre tömegeket vonzó nagy, tematikus rock- és metálfesztiválokat. Bizonyos körökben talán kis hazánkban is trendi a mai napig a metál, és örömmel látjuk, amikor egy frissebb banda koncertjén szinte minden generáció képviselteti magát. Egyébként pedig amíg a Kardashian lányok Slayer- vagy Guns N? Roses-pólóban fotózkodnak, addig mi a kérdés?? (nevetnek.)
Sok háromtagú rock-, illetve metálzenekar létezik, de ezekben a formációkban általában az egyik zenész egyben énekes is. A Trapsix zenekar meglehetősen speciális abból a szempontból, hogy esetükben mindhárom tag előtt ott áll a mikrofon ? a stúdióban és a színpadon egyaránt. Az ötlet ráadásul nemcsak kivitelezhetőnek, hanem előnyösnek is bizonyult: mint elmondják, így pontosan olyan énektémákat tudnak írni a zenéjükre, amilyeneket a dallamok megírásakor elképzeltek. Így senkivel sem kell kompromisszumokat kötniük. Hogy milyen kompromisszumok is nehezítenék a munkát, ha egy negyedik tagja is lenne a zenekarnak, arról elmondják: először is nehéz énekest találni, olyat pedig főleg, aki teljesen egy hullámhosszon van velük ? mind zenei ízlés, mind aktuális lelkiállapot tekintetében. ?Négy emberrel szervezni is nehezebb, ezt az előző bandáinkból tanultuk meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy egyrészt a saját kezünkbe vesszük a dolgot, másrészt pedig mindhárman ki akartuk próbálni magunkat éneklés fronton. Bandi előtte is írt már szövegeket és énektémákat, Kristóf pedig érezte, hogy a screamek (üvöltözés) jól mennének neki, ami ebben a műfajban szintén fontos. Utána már csak finomhangolás volt, hogy ki milyen arányban fogja kivenni a részét az éneklésből. Mivel főként Bandi írja a szövegeket, nem is volt kérdés, hogy ő viszi majd a témák nagy részét. Viszont Andris és Kristóf is majdnem minden dalban felbukkan a mikrofonnál, van, ahol csak pár sor erejéig, de például az első EP-n szereplő számok mindegyikében mindhárman éneklünk valamennyit.?
A Trapsix szónak ebben a formában nincs jelentése: a trap (csapda) és a six (hat) szavak összetétele. ?A név az előző zenekarunk, a Cubiks Rube egyik legjobban meghangszerelt dalának címe? ? érkezik a magyarázat. ?Rövid és jól csengő nevet szerettünk volna választani magunknak. De ha mindenképpen meg kell indokolnunk, miért pont erre esett a választás, mondjuk azt: a hat indoklása, hogy hárman vagyunk, és hatan szólalunk meg, hiszen összesen három hangszerrel és három énekhanggal operálunk. A trap mint csapda pedig akár úgy is érhető, hogy reméljük, minél többeket rabul ejtünk a zenénkkel, és így a csapdánkba esnek ? a jó értelemben!?
Arra a kérdésre, hogy eddig milyen koncerttapasztalataik voltak, így válaszolnak. ?Nagy mérföldkő volt a zenekar életében az április 1-jei fellépés, amikor is a Dinamit zenekar előtt játszottak. Ez volt az első olyan alkalom, hogy pár száz ember előtt mutathattuk meg magunkat. Ráadásul nagyon jól fogadott minket a közönség, amit rövid, de velős programmal háláltunk meg nekik. Ezen kívül idén mindenképpen fogunk készíteni videóklipet és koncertvideót, valamint a második dalcsokrunkat is megírjuk. Az egyetlen kérdés az, hogy újabb EP vagy egy album kerekedik-e ki majd ebből??
Gangel Noémi
