A kraft és az art találkozik a METU és a Magyar Nemzeti Bank kollaborációjában
Játékosság, kísérletezés és innováció. E művészet és design metszéspontjában elhelyezkedő fogalmak köré épül a Budapesti Metropolitan Egyetem és az MNB Arts and Culture együttműködésében létrejött Immerzió című kiállítás anyaga.
A 2023/2024-es év őszi szemeszterében zajló közös kurzusok keretében a tervezőgrafika, valamint a divat-, textil- és ékszerkiegészítő-tervező szakos hallgatók képzőművészeti ihletésre, a Magyar Nemzeti Bank által életre hívott kortárs művészeti gyűjtemény alkotásainak inspirációja mentén alkották meg féléves tervezési projektjeiket.
Az eredményeket bemutató, hallgatói munkákból válogató kiállítás egy-egy MNB-s műalkotás mint csomópont köré rendeződik. Műfajában interdiszciplináris; a született felvetések műfaji sokaságát jelöli, hogy például Melkovics Tamás modulokból építkező, organikusan burjánzó szobrai ruhaobjektek, társasjáték, kézitáska és ékszerkollekció létrejöttét is ihlették. A hallgatók különböző stratégiákat választottak, a legváltozatosabb tervezői praxisokat felvonultatva más-más pozíciókat foglaltak el az idézet, a parafrázis és a tiszteletadás fogalmai által kijelölt tartományban.
A párbeszéd különböző formái valósultak meg az „inspirációs műtárgy” és a „reflexió” közötti viszonyban. Néhol azonnal felismerhető, hogy melyik képzőművészeti alkotás indította el a hallgató képzeletét, más esetekben bonyolultabb, áttételesebb a kapcsolódás: egy-egy művész színvilágának, formakészletének és vizuális jegyeinek átirata, például Nemes Márton munkáinak a divat nyelvére való átültetése mellett előfordult, hogy egy alkotó munkamódszerét, technikáját vették át a hallgatók – itt említhetjük a rétegekből való építkezést Szentpétery Ádám esetében.
Konceptuálisabb viszonyt jelöl az alkotó egy-egy gyakran idézett, anekdotikussá vált mondatának kiindulópontként való használata és újraértelmezése, mint amilyen a Barabás Zsófi „érzelmi absztrakciója” alapján született vizuális napló, vagy a Major Kamill munkái nyomán felépített saját írásrendszer. Volt olyan hallgató, aki egy művész egy bizonyos munkáját, például Keserü Ilona Labirintusát fordította a játék nyelvére, míg mások művészcsoportokat, sőt magát a gyűjteményt tekintették kiindulópontnak – így jöttek létre a reprezentatív díszalbumok.
A műveket eredetileg az MNB épületeiben állították ki, de a gyűjtemény kezelőinek szándéka szerint folyamatosan megteremtik az alkalmakat, hogy a nagyközönség is megismerhesse őket.
