A Paloznaki Jazzpiknik elődjét 2012 januárjában szervezte meg a fesztiválalapító-igazgató Valde Orsolya, Homola Szabolcs, a Homola Pincészet tulajdonosának felesége – ekkor még nem fesztiválként, hanem a férje negyvenedik születésnapjának ünnepségeként. Az est Orsolya által szerződtetett fellépője Snétberger Ferenc volt, szülinapi bulihoz illő módon személyes okból kifolyólag. „Szabolcs nagyon elfoglalt üzletember, így hiába vettem korábban Snétberger-jegyeket, mindet szét kellett tépnünk, nem volt időnk elmenni a vágyott koncertekre – meséli Orsolya. – Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez – gondoltam. Felvettem a kapcsolatot Snétberger menedzserével, és leszerveztem egy koncertet az ünnepségre. Minden elemében jól sikerült az este, ezzel bizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok egy rendezvény létrehozására, lebonyolítására. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy belevágok a folytatásba. Mertem nagyot álmodni: szülinapi buli helyett egy egynapos nyári fesztivált kezdtem szervezni. A szándék mindössze annyi volt, hogy létrehozzunk egy olyan 150-200 fős eseményt, ahol a nádtetős paloznaki Tájház gyertyafényes udvarában minőségi bor fogyasztása és jazz-zene hallgatása közben önfeledten szórakozhat a vendégsereg.”
Orsolya Snétberger Ferenc menedzserét, Mészáros Zoltánt kérte meg, hogy segítsen neki a folyamatban, így az első Paloznaki Jazzpiknik apropóját a Snétberger Alapítvány támogatása jelentette. Snétberger tanítványai léptek fel a színpadon, valamint koncertet adott többek közt Jamie Winchester, Orsolya és Szabolcs családi barátja. Ekkor még kevés vendéget vonzott az ingyenes esemény, így a második fesztivál nem az első sikerén felbuzdulva jött létre, hanem ahogy a fesztiválalapító mondja: szinte véletlen módon. „Meghallottam Fábián Juli hangját a rádióban, és bár addig nem ismertem, teljesen beleszerettem. Ő akkor tért vissza a színpadra a betegségét követően, és miután beszéltem róla a barátaimmal, megtudtam, mekkora sztár. A rendezvényszervező kollégám beszélt az énekesnő menedzserével, és kiderült, hogy Juli szívesen adna koncertet Paloznakon. Éreztem, hogy nem engedhetem el ezt a lehetőséget, így elkezdtük szervezni a második, immár kétnapos és belépős fesztivált.”
A második Jazzpiknik sikere minden elképzelést felülmúlt. A rendezvény többszörösen kinőtte a Tájház udvarát, a kerítésen és a faágakon is emberek ültek. Ekkor egyértelművé vált az alapító számára, hogy a Paloznaki Jazzpiknik hiánypótló rendezvény, igényt tart rá a közönség. A férje egyetértett vele, vérbeli üzletemberként megalkotta a fesztivál üzleti vázát, Orsolya pedig elkezdte megtölteni azt tartalommal. A harmadik évben már két színpaddal és a hazaiak mellett nemzetközi fellépőkkel rendezték meg a Jazzpikniket. A negyedik évben már három színpad üzemelt, az ezt követő évben négy. Így érte el a mai formáját a fesztivál, ahol csöndes koncertterem helyett a szabad ég alatt szól a jazz, és ahol a közönség a zenét és egymás társaságát egyaránt minőségi szinten élvezheti. „Örömünneppé váltunk. A zenéé a főszerep, és az emberek laza, vidám és felszabadult keretek között, valódi együttlétben szórakozhatnak. Tudatosan olyan előadókat hívunk fellépőnek, akik erősítik ezt az örömteli, oldott hangulatot a zenéjükkel, és felrobbantják a színpadot az energiáikkal.” A Jazzpiknik a nagy találkozások fesztiválja, ahogy a 2022-es rendezvény szlogenje is tartja. Hasonló emberek járnak az eseményre, akik a hasonlóságukból fakadóan könnyedén és jól tudnak kapcsolódni egymással. A Jazzpiknik ma is családias, de a mérete helyett a szeretetteljes, elhivatott szervezése és megvalósítása teszi azzá. A szervezők szívügyüknek érzik a fesztivál minőségének és értékének megóvását, épp ezért anyagi támogatást sem fogadnak el akárhonnan. Ahogy Orsolya fogalmaz: nem adják el a lelküket.
Mezítláb, pezsgővel a kézben – így foglalja össze Sánta Dániel fesztiváligazgató-helyettes a derűs életérzést, ami belengi Paloznak levegőjét a Jazzpiknik ideje alatt. A látogatók nyugodtan ledobhatják a cipőjüket a megérkezést követően, mezítláb táncolhatnak a domboldalon vagy épp gasztronómiai kalandra indulhatnak zenehallgatás közben. A jazz-, soul- és funkegyüttesek mellett pop és blues felé hajló zenekarok egyaránt koncerteznek a fesztiválon. A line up összeállításában kulcsszerepe van Dánielnek, akit nagyban segít a program hozzáértő megszervezésében, hogy gyerekkora óta zenél és széles spektrumú rálátása van a zeneiparra. Eleinte egyidejűleg volt a fesztivál programszervezője és fellépője, akár két különböző formációjával is. Ma már csak a szabadidejében játszik hangszeren, de látogatóként rengeteg koncertre jár – a tavalyi év folyamán kétszázon vett részt, idén eddig hetvenen. Figyeli a zenei trendeket és a közönség igényeit, utóbbit nem csupán kiszolgálja, hanem formálja is. „Én máshogy gondolkodom a könnyűzenéről, mint a közvélemény. Nagy különbséget látok a hazai mainstream könnyűzene és a külföldi mainstream könnyűzene között, a külföldit sok esetben izgalmasabbnak és minőségibbnek tartom. A határozott véleményem miatt nehéz objektív módon kiválasztanom a fellépőinket, de igyekszem félretenni a kritikus meglátásaimat a program összeállításakor. Aktívan teszek azért, hogy elfogulatlan legyek. Gyakran járok kevésbé szimpatikus előadók koncertjére, hogy értsem, miért szeretik őket az emberek. Ez egyfajta szociológiai tanulmány.”
Az eseményen tehetséggondozás is zajlik. A Jazzpiknik évek óta együttműködik a Hangfoglaló Programmal, ami zenekarokat delegál a fesztiválra. Emellett együttműködik a Müpa Jazz Showcase-szel, lehetőséget adva a Jazzpiknik különdíja nyertesének a fesztiválon történő bemutatkozásra. A szervezők küldetéses módon állnak ki az értékek mellett, és edukációs jelleggel törekednek arra, hogy tágítsák a közönségük zenei látókörét. Míg a nagyszínpadra húzónevek koncertjeit szervezik, addig a kisszínpadokra kevésbé ismert, de figyelemre méltó hazai és nemzetközi előadókat hívnak.
A Jazzpiknik csapata nem csupán a fesztiválon van edukatív hatással: a közelmúltban felkérést kaptak a Budapesti Gazdasági Egyetemtől, hogy tartsanak órát az intézményben fesztiválszervezés témában. Ezen felbuzdulva egy komplett roadshow-t találtak ki és valósítottak meg, amelynek során áprilisban hat egyetemen adtak elő. Ez legalább annyira hasznos volt nekik, mint a hallgatóknak, hiszen a tanítás és a rendezvényszervezésre történő bátorítás mellett felhívták a huszonévesek figyelmét a Jazzpiknikre. A fesztivál közönségének jelenlegi átlagéletkora harmincöt év, de Dániel elárulta, hogy a munkatársaival aktívan dolgoznak a fiatalok bevonzásán. Ennek érdekében idén bevezették az úgynevezett kis felnőtt jegyet is, huszonhárom éves korig huszonhárom százalék engedményt adnak a napijegy árából. „Sok fiatal fél a jazztől. A jazz szóról egy olyan képre asszociálnak, amelyen egy háromfős együttes játszik instrumentális zenét egy füstös sarokban. Tény, hogy a jazznek van egy ilyen arca, viszont vannak más arcai is, amelyek egyéb zenei stílusok mellett megjelennek nálunk. Erről eszembe jut, hogy én huszonnégy éves koromban jártam először a Jazzpikniken fellépőként, Candy Dulfer előtt játszottunk a zenekarommal a nagyszínpadon. Egészen odáig semmit sem tudtam az eseményről, de odacsöppenve annyira megtetszett az egész és annyira jól éreztem magam, hogy a tervvel ellentétben nem mentem haza Budapestre a koncertünk után. Közöltem a zenekarral, hogy nyugodtan induljanak el a buszunkkal, én maradok, majd megoldom valahogy a hazajutást. Két évre rá kezdtem el dolgozni a fesztiválnak, és azóta is itt vagyok. Engem meg tudott győzni huszonéves koromban a Jazzpiknik, így bízom benne, hogy a mai fiatalokat is meg tudja.”
