Dušan Slivka tárlatának megállítótáblája olyan, mintha meztelen nőt állított volna a Szlovák Intézet ajtaja elé a Rákóczi úton. Pedig csak egy nádas fényképét helyezte ki a bejárathoz. Aki elfogadja ezt a finom és érzéki invitálást, és a november 29-én esedékes zárásig megnézi a tárlat alig két tucat képét, nem csalódik. 

Slivka ebben a sorozatban a meztelen tájat fotózta, a csupasz szántóföldek és legelők hajlatait. A földet mint lustán heverő nőt. Tulajdonképpen két sorozatról van szó: egy 1963-ban kezdett, minimalista színhasználatú tájfotó szériáról, és egy 1993-tól készült (platina-, és ezüstalapú) nemesnyomat kollekcióról, amelyben a fotó már inkább „gráfia”, azaz a grafikai hatás erősödik fel a képeken.

A magyarban van egy szó: testtáj. Ez jut folyton eszünkbe. A földanya testtájai ezek a látványok. Rajtuk az emberi birtokbavétel nyomai: meghökkentő rajzolatú parcellák, szabályosan körbeművelt bozótfoltok, traktorkerekek csíkjaiból kirajzolt, titokzatos „Nazca-vonalak”, egy valaha volt emberi hajlék bizonytalan, szétterjedő sárga foltja az ősbarna földtesten. Szinte mindig ott van egy kis, zavaró elem. Például két, kiálló fehér kútgyűrű, a hatalmas zöld mezőben. Csak anyajegyek, szépségpöttyök, kontrapontok.

A képek alatt címek nincsenek, nem kapunk támpontokat az értelmezéshez. Olyan tisztán és magyarázat nélkül kerülnek elénk a látványok, ahogy olykor a természetben kapjuk, kommentár nélkül. A művész magyarázata a kiválasztott nézőpont, az árnyalat és a képkivágat. Ezen kívül csupán egy idézet, amelyet a kiállítás mellé kihelyezett leporellóban olvashatunk. Egy mondat Eugen Wiškowskýtól: „A szép nem pusztán egyszerűség, hanem inkább leegyszerűsített komplexitás.”

Gyönyörű land art fotográfiát művel Dušan Slivka. Váratlan katarzist ad a nézőnek a találkozás ezekkel a tiszta és erotikus földtestekkel a Rákóczi úton.

A Besztercebányán élő és eredetileg a prágai filmművészeti akadémián operatőrnek tanult művész 1974 óta szabadúszó fotográfus. Mint tudományos művek illusztrátora is elismert, több általa illusztrált kötet nyerte el hazájában a legszebb könyv címet. A geográfia szerelmese. Nem csak a föld nőies bájának csodálója, hanem az ékszereinek is. Ő volt a fotográfusa Rudolf Duda és Lubos Rejl A világ ásványai című albumának is, amely számos nyelven és számos kiadásban napvilágot látott a nyolcvanas-kilencvenes években.