? Hogyan osztják meg maguk között a feladatokat, mindketten kurátorok?
BB: ? Hivatalosan én vagyok a kurátor, Balázs pedig a kiállítás tervezője, de alapvetően mindent közösen csinálunk. Igazán már arra sem emlékszünk, kinek jutott előbb eszébe, hogy egyetemi hallgatók modelljeivel pályázzuk meg a magyar kiállítást.
? Nem furcsállta a szakma, hogy a gyakorló építészek helyett hallgatók, sőt még csak nem is végzősök, hanem első- és másodéves diákok állítanak ki Velencében?
MB: ? Miután mindketten valamilyen iskolához kötődünk ? Bálint a Pécsi Tudományegyetem Műszaki Karának dékánja, én a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán oktatok ?, ez nem volt kérdés. Egy diplomavédés után kezdtünk beszélni a modell jelentőségéről, innen jött az ötlet. Akkor még nem dőlt el, hogy a velencei főkurátor David Chipperfield lesz, aki ? már a magyar pályázat beadása után ? meghirdette a biennálé mottóját a központi pavilon kiállításához: ?Együttműködés és dialógus?.
BB: ? A modell mint téma hamar megfogalmazódott, persze akkor még senki nem tudta, hogy Chipperfield, a főkurátor is modelleket fog bemutatni. De azt éreztük, hogy a téma minduntalan előkerül, ahogyan a fiatalok viszonyulása is. Egyre több szakmai fórumon, nemzetközi pályázaton foglalkoznak azzal, hogy mit gondol a jövő építésznemzedéke a közös jövőről. Amikor a hívószót kihirdették, részint örültünk, mert igazolni láttuk, hogy az általunk fölvetett kérdés nagyon eleven. Másrészt viszont lehet, hogy a központi pavilon kiállítása éppen elnyomja a koncepciónk eredetiségét. Ráadásul két hónappal később kiderült, hogy Chipperfield is ugyanúgy fehér modelleket vár építészhallgatóktól, mint mi? reméljük, nem az egész főkiállítás fog erről szólni, és így csak egy jó összehasonlítási alap lesz majd a magyar kiállításhoz.
? Hogyan gyűlt össze az anyag?
BB: ? Meghirdettünk egy nemzetközi pályázatot diákoknak, 21x21x21cm-es fehér építészeti modelleket kértünk. Fontos kritérium volt, hogy 3 kilónál ne legyen nehezebb, ne essen szét ? ez eleve kizárja például a papír alapanyagot ? és kibírja az extrém meleget, hiszen Velencében még ősszel is meleg van. Mindez nyomot hagyott a modellek anyagán, struktúráján.
? Miért ragaszkodtak a fehérhez?
MB: ? A fehér szinte anyagtalan, így semmi nem tereli el a figyelmet az építészeti gondolatról. Egyébként a velencei Magyar Ház is fehérre lesz festve, finoman hangolt, szakrális élményt szeretnénk elérni. Semmi hivalkodás, semmi mesterséges. A megvilágítást is a természetes beeső fény adja, nem árnyékoljuk le a pavilon közepén lévő belső udvart. Viszont számítunk ? napszaktól függően ? a különleges árnyékhatásokra.
? Térjünk vissza a pályázatra. Hány modell érkezett és milyen arányban jöttek külföldről?
BB: ? Természetesen a túlnyomó többség magyar diákoktól érkezett, ennek úgy 5 százaléka külföldi. Összesen mintegy hatszáz modell jött össze és 550 darabot ki is állítunk. Ebből azonban csak 500 hallgatói modell van, a többi egy gyerekpályázat eredménye, amit a Műcsarnok és a Kultúraktív Egyesület közösen bonyolított le. A gyerekeknek a jövő városának építményeit kellett modellezniük. Ez azért fontos, mert az építészhallgatók mellett a még fiatalabb generáció térszemléletéről is képet ad. Az ő modelljeik színesek, energikusak. A középső átriumba Kelle Antal designer, játéktervező mozgatható térmodelljei kerülnek.
? Ez már távolabb áll az építészettől.
MB: ? Valójában a hallgatóktól sem kifejezetten építészeti maketteket kértünk. Lesznek témaindító és vázlattervi modellek, és persze lesznek végleges, kész épületekről készült darabok is. A hallgatókat sem az épület izgatta, hanem a térrel való kifejezésmód. Tulajdonképpen ötszázvalahány szobrot fogunk kiállítani, melyeknek csak annyiban van köze az építészethez, amennyiben a téralakítás gondolatából indulnak ki.
? Ezek szerint a kiállítás arról fog szólni, hogyan látja a teret a következő nemzedék?
BB: ? Pontosan. Analógiát tart a két évvel korábbi magyar kiállítással, ami a vonalat, az építészeti rajzot választotta témájául. Ezt folytatjuk, de most nem két, hanem három dimenzióban keressük az építészeti gondolatot. A modellben való gondolkodás a világ dolgainak komplex szemléletét jelenti. Az érzékenység, az alkotói attitűd kap hangsúlyt a nálunk ? és sok más országban is ? uralkodó, szigorúan műszaki szemlélettel szemben. Bízunk benne, hogy a rajzi tudás és a műszaki ismeretek mellett idővel a térlátás és a manuális készség is felértékelődik az építészképzésben.
MB: ? Hangsúlyozni kell azt is, hogy nem végzős, már majdnem kész építészektől kértünk anyagokat, hanem a tanulmányaik elején járó, első- és másodéves diákoktól. Nem az izgatott, hogy mit tanultak meg az iskolában, hanem amit ők maguk látnak, gondolnak. Ők még nem tudnak annyit az építészetről, hogy manírokat használjanak. Az eredményen is látszik, hogy játékos, őszinte, tiszta gondolatok fogalmazódtak meg.
? A modellek között van néhány olyan struktúra is, ami már a legújabb, parametrikus tervezés eredménye.
MB: ? Sok hallgató számára nagy felfedezés a parametrikus tervezés, ami számítógépes programok révén minden paramétert szabadon formálhat, de ez veszélyekkel is jár. Egyrészt Magyarországon nem vagyunk abban a helyzetben ? sem az oktatás jellegében, sem az építészet napi gyakorlatában ?, hogy a hallgatók úgy gondolják, korlátlan lehetőségek állnak rendelkezésükre. Tanulják meg használni az eszközt, de mindig legyenek tisztában az adott lehetőségekkel. A virtuális térben nem lehet érzékelni a legalapvetőbb földi körülményt, a gravitációt, és ez könnyen tévútra viszi a hallgatókat. A gravitációt érezni kell. A tanárnak ma már nem az a feladata, hogy eléjük tegye az újdonságokat, hiszen maguk is megtalálják. De a tudatos és etikus építészetre nevelést senki mástól nem kapják meg.
? Miben mond újat az idei biennálé magyar kiállítása?
MB: ? A modell hangsúlyozása nem új, hanem állandóan aktuális kérdés. Modelleket építeni azért fontos, mert a tervező a két kezével formálja meg az építészeti gondolat testét. Ami igazán modern a velencei magyar kiállításban, az az információ kezelése. Nem katalógust csinálunk például hozzá, hanem pendrive-ot, amire az utolsó pillanatig teszünk föl anyagokat.
BB: ? A végén persze készítünk egy katalógust, hogy precízen archiváljuk az egészet. De nem tanulmányok fogják megtölteni, hanem azokat a tapasztalatokat szeretnénk leszűrni benne, amelyeket a kiállítás megvalósításakor és a látogatásokból, a visszajelzésekből nyerünk. Nekünk például nagyon fontos, hogy az ott kiállított modellek készítői, a hallgatók hogyan reagálnak a tényre, hogy huszonévesen a Velencei Biennálé kiállítói lettek ? jól fog festeni majd a portfóliójukban?. Igyekszünk hangsúlyozni, hogy mi csak mellékszereplők vagyunk, a főszerep annak a többszáz gyereknek jut, akik ott, a világ szeme előtt, a legnagyobbak között megjelennek. Az sem megszokott, hogy most az installáció összeállításában fiatal doktorandusz építészek fognak részt venni, sőt ők tervezik a design elemeket is.
? Szerveznek szakmai programokat a magyar pavilonba?
BB: ? Lesznek tematikus workshopok, például előadás a kortárs magyar építészetről, a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedről. A pályázat beadásakor hunyt el Makovecz Imre, halála évfordulója a biennálé idejére esik. Szeretnénk akkor és ott, a világ építészeivel együtt emlékezni rá.
