Az angol flaschback szó visszaugrást, visszapillantást jelent, ám ha egy filmről folytatott beszélgetés során bárhol a világon azt mondjuk, flashback, mindenki érti, mire gondolunk. A kifejezés ?a film valamely jelenetébe beillesztett, a cselekmény múltbéli eseményeit elbeszélő képsort? jelöl. A filmelbeszélés gyakran él ezzel az eszközzel, sőt az is előfordul, hogy a film egész cselekménye múltbéli eseményeket idéz fel. A flashback sokszor átértelmez, vagy más nézőpontból világít meg egy-egy lényeges motívumot, máskor a történet megértéséhez nélkülözhetetlen háttérinformációkat fed fel. Az is gyakori, hogy magyarázatul szolgál sajátos karaktervonásokra: így ismerhetjük meg például a Ponyvaregényben az aranyóra történetét.

Alkony2
Alkony sugárút
Fotó: danofgeek.com

 

A flashback lehet rövid, alkalmi visszaváltás, de lehet az egész filmen végigvonuló szerkesztőelv is. ?Utóbbira az 1933-ban készült Hatalom és dicsőség az első ismert példa, az előbbi eredete a némafilmkorszakra nyúlik vissza? és főként D. W. Griffith munkásságához köthető. Alkalmanként előfordulhatnak többszörös visszaváltások is: ez történik például az 1953-as A mezítlábas grófnőben, ?ahol Humphrey Bogart a főhősnő temetésén felidézi azt az esős éjjelt, amikor az asszony elmesélte neki nászéjszakáját?.

 

A visszatekintésnek olykor rendkívüli dramaturgiai jelentősége van. Jellemző példa erre Robert Wiene Dr. Caligari című munkájának sorsa, ?melyet az eredeti elképzelésekkel szemben ? és az alkotók állítólagos ellenállását figyelmen kívül hagyva ? egy kerettörténettel láttak el producerei, a film egész cselekményét egyetlen flaschbackké minősítve?. Ennek következtében a mű mondanivalója teljesen megváltozott: míg az eredeti verzió a hatalomban megbúvó őrületet ábrázolta volna, az új változat a hatalom istenítését mutatja be és az azzal szembeszegülő karaktert bélyegzi őrültnek. Ez az egyetlen példa is jól mutatja, milyen fontos szerepe van ennek a filmes eszköznek, amelynek használatára egyébként sokszor fel sem figyelünk.

 

Épp ezért: most ajánlunk néhány filmet és eláruljuk, hol és milyen célból rejtőzik bennük flashback. Így aztán máshol is könnyű lesz tetten érni!

 

Aranypolgár

Orson Welles 1941-es filmjének középpontjában egy Charles Foster Kane nevű sajtómágnás áll, aki sikeres, elismert és gazdag, ám élete végére elfeledkezik róla, hogy valaha egyszerű embert volt. ?Rózsabimbó? ? ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, és ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse a páratlan karriert befutott férfi titkát. A történet rövid leírásából máris kitűnik: az Aranypolgár egész cselekménye múltbéli eseményeket idéz fel, tehát benne lépten-nyomon flashbackre bukkanunk. A visszaemlékezés a film kulcsfontosságú eszköze, hiszen kizárólag csak e révén ismerhetjük meg Kane életét és lelhetünk rá a titokra.

citizenkane
Fotó: thetimes.co.uk

 

Alkony sugárút

Billy Wilder 1950-ben készült filmje különleges alkotás, mely a hangosfilm megszületésének gondterhes idejébe repíti a nézőt. A helyszín Hollywood, egész pontosan a Sunset Boulevard, vagyis a filmsztárok legnépszerűbb lakóhelye. Az egyik itteni luxusvilla úszómedencéjéből meggyilkolt férfit húznak ki a helyszínre érkező rendőrök. Az áldozat egy másodrendű forgatókönyvíró, de a villa tulajdonosnője nem akárki: egykor a némafilm legfelkapottabb csillaga volt. Ez történetüknek szomorú végkifejlete, ám az egész egy különleges kapcsolattal kezdődött. És épp ezt a különleges viszonyt ismerhetjük meg a filmből, természetesen a flashback eszközének köszönhetően. Billy Wilder művében a visszaemlékezés az egész filmen végigvonuló szerkesztőelv, melynek segítségével egyre több információt tárul fel előttünk, végül pedig az is kiderül, mi vezetett a tragédiához.

Alkony1
Fotó: paramount.com

 

A vihar kapujában

A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának és felesége megerőszakolásának esetét mindenki különbözőképpen meséli el, a különféle történetek pedig flaschbackek formájában elevenednek meg. Minden egyes szereplő más mesével áll elő, így a film egymástól igencsak eltérő visszaemlékezések sorozata. Pontosan ez, vagyis a flashback eszközének mesteri használata az egyik oka annak, hogy A vihar kapujában 1950-ben meghozta a világsikert a japán Akira Kurosawa számára. Ahogy Berkes Ildikó filmesztéta megfogalmazta: ?a különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját?.

Aviharkapujaban
Fotó: rottentomatoes.com

 

Szerelmem, Hiroshima

A francia és az egyetemes filmtörténet egyik legfontosabb alkotója Alain Resnais, akinek Szerelmem, Hiroshima című alkotása messze túllép a hagyományos filmelbeszélés és úgy általában a hagyományos filmkészítés keretein. A különleges, magával ragadó film egy német katonába beleszerető francia lány nevers-i tragédiáját állítja a hiroshimai tragédia mellé, amelyet egy, az egész családját elvesztett japán mérnök képvisel. A francia nő és a japán túlélő között szerelem ébred ? ennek a szerelemnek a kialakulását követhetjük végig, a történetben pedig fontos szerep jut a visszaemlékezéseknek. E filmben a flashback csak rövid, alkalmi visszatekintés, ám pótolhatatlan eszköz, mely megmutatja a nézőnek a főhősök emlékeit.

image-w1280
Fotó: mubi.com

 

Az Álmosvölgy legendája

Tim Burton 1999-es horrorfilmjének helyszíne a titokzatos Álmosvölgy, mely a Hudson folyó keleti partvidékének tágas völgyei egyikében húzódik meg. Mesebeli, varázslatos táj tele kísértetjárta helyekkel és babonával. Ide érkezik 1799-ben New Yorkból a legújabb tudományos nyomozási módszerek iránt elkötelezett Ichabod Crane felügyelő, hogy kivizsgálja a faluban történt rejtélyes eseteket. Álmosvölgy békés közösségének nyugalmát ugyanis három rendkívül különös gyilkosság zaklatta fel: mindhárom áldozatnak levágták a fejét, és a fejek eltűntek. A falubéliek azt állítják, tudják, ki követte el a rémséges tetteket: nem más, mint a legendás Fejnélküli Lovas. De vajon ki lehet ő és miért gyilkol? Erre a kérdésre keresi a választ Tim Burton filmjének főhőse, az alkotásban pedig nemcsak borzongató képsorokat, hanem flashbackeket is jócskán találunk. A visszatekintés itt is csak rövid szekvenciákban ? pontosabban rémálmok formájában ? jelenik meg, ám nagyon fontos szerepe van: a megoldáshoz vezeti a főszereplőt.

003-sleepy-hollow
Fotó: theredlist.com

 

A flashback a filmkészítők kedvelt eszköze, ezért igencsak sok filmben találkozhatunk vele. Ott van a legtöbb film noirban, a bűnügyi filmekben, de még a Harcosok klubjában is. És hogy még milyen alkotásokban? Nos, fedezzétek fel ti magatok!

 

Tóth Eszter

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/port.hu