A 2011. januári egyiptomi eseményeket követően Carol Redmount (Berkeley Egyetem) barátaitól azt próbálta megtudakolni, hogy az észak-afrikai országban végigsöprő forradalmi hullám milyen károkat okozott az ókori örökségekben. A kutatónő 2001-ben folytatott ásatásokat a Kairótól 270 kilométerre délre levő El Hibehnél, azon a helyen, amely a fáraók korától egészen az iszlám eljöveteléig lakott volt. Az utolsó ásatási idény 2009-ben fejeződött be, a Redmount vezette csapat azonban kockázatosnak ítélte a visszatérést.
Mostanra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a régészeti helyszínen talált maradványok veszélyben vannak, a területen pedig fosztogatásokról lehet hallani.
A kutatók által adott helyzetértékelés ? "nagyon rossz" ? még így sem állja meg pontosan a helyét. Amikor Redmound kollégáival idén februárban ? bő egy évvel a Hoszni Mubarak egyiptomi elnök bukását elhozó forradalom után ? visszatért El Hibehbe, még jobban elszomorodott a látványtól. A rablók több száz gödröt ástak, a sírokat felforgatták, a falakat lerombolták, a múmiákat feldarabolták, így a terület most egy nagy szemétlerakóra emlékeztet.
El Hibeh korántsem az egyetlen olyan helyszín, amely komoly károkat szenvedett a forradalom óta. De kétségkívül az egyik legfontosabb, kiváltképp azért, mivel ez (volt) az egyik legkevésbé megbolygatott ásatási terület a harmadik átmeneti kor (i. e. 1076?712) idejéből; a települést i.e. 1070 körül alapították luxori magas rangú papok, s 1700 éven keresztül lakott volt.
A kutatónő végső elkeseredettségében külön Facebook-csoportot hozott létre, amelyhez már 1700-an csatlakoztak. A cél az, hogy a helyrehozhatatlan károkról szóló képek közzétételével felhívja a döntéshozók figyelmét az ásatási helyszín tarthatatlan állapotára.
