Mintha modern kiállítóteremben járnánk. A vakító fehérre festett falak között nincsenek bútorok. A térből kiálló, éles részek kínálják magukat az ideiglenes pihenésre, ám az ülés nem komfortos. A Tihanyi Ildi tervezte enteriőr nem ígér sok jót, hiszen az otthon melegét nélkülözi és kényelmetlen. Hűl az ital a padlóba süllyesztett fridzsiderben. A szusi előtt a házipogácsa az előétel. A vendégváró orvosprofesszor és felesége között adok-kapok kezdődik. Az erőviszonyok érzékeltetése játszmákat és feszültséget sugall. A jelenkor Magyarországán járunk, az ábrázolt társadalmi réteg jobbára mégis a hírekből ismerős.
Magyarokról szól a történet, akik biztosabban közlekednek Amszterdamban, mint saját fővárosuk agglomerációjában. A Rózsadombon lakó honfitársainké a sztori, akik a lenézett panellakást csakis hírből ismerik, hiszen soha nem laktak ott, ahogy vélhetően a leszármazottaik sem fognak. Nyaralásaik egzotikuma jóval túlnyúlik a szomszéd országoknál. A (leg)felső tízezer életképeként indul Grecsó Krisztián Tíz eszkimó című darabja a Katona József Színházban.
Máté Gábor feszes tempójú, a skandináv dogmamozikat idéző rendezése a titokról szól, ám az elődöktől különbözve több humorral teszi ezt. Ahogyan Thomas Vinterberg Születésnap című filmjében láttuk: a nézőn kívül mindenki tud a titkolni kívántról a vendégség résztvevői közül, tehát a rejtély nem rejtély.
Azonban a szereplők nem akarnak, vagy nem tudnak beszélni a múlt bűneiről, amelyek alapjaiban határozzák meg a színpadi jelent.
Ezért egy monológ kerül a Tíz eszkimó középpontjába, amely, akár egy pszichoanalitikus ülésen a páciens csapongó beszéde, átszakítja a gátakat. Előzetesen felkínáltatott a béke, az egyezség a baráti társaságban, de ez nem megőrizhető, hiszen az egyik vendég nem bírja tovább.
Két izgalmas, az elfojtani igyekezetthez másképpen viszonyuló nő kerül a fókuszba.
Ki tudja, ha sikerül a sokadik beültetés, talán nem borítja a bilit. Hiába a gondtalan jólét, ebben az alaptalanul polgárinak gondolt közegben a nő gyerek nélkül semmi és senki. Péter Kata ügyvédnője a jelen értelmiségi asszonya. Kata – a színészek általában saját keresztnevükkel szerepelnek – intelligens nő, akinek a hivatása és a magánélete fényévnyire szakadtak egymástól. Az előbbiben vélhetően sikeres, az utóbbi maga a csőd. Külsején nem látszik semmi, ám annál több a lelki sérülése. Az ügyvédnő endometriózisban szenved, nem lehet gyereke. Már erősen játszik nála a jóga és az önmagába merülés misztikuma. Gyakran látott folyamat ez, nem kevés kortársnőnk élete megy rá. Péter Kata nagyszerűen adja a kétségbeesett nőt, aki bármit megtenne azért, hogy szülhessen.
Andrea már két felnőtt ikerfiú édesanyja. Ő teljesítette a társadalmi elvárásokat, de bár ne tette volna. Pszichiáterként a rákból felgyógyultak rehabilitációjával foglalkozik, otthon mégsem beszélhet. Belülről rágja a kibeszélhetetlen. Fullajtár Andrea magabiztos fellépésű háziasszonya csalóka fényekben játszik. Mozdulatain, gesztusain fokozatosan lesz úrrá az elbizonytalanodás. Akkor is mozog, ha egyenesen áll(na), enyhe remegését próbálja rejteni. Eleinte szeszélyes, sőt kissé hisztis. Eldönthetetlen, hogy miért vásárol csecsemőholmikat Katának, hiszen azokat nem szabad a baba világrajövetele előtt ajándékozni. Kata monológja előtt talán még rosszindulattal is vádolható. Aztán egycsapásra változik, hiszen a keménynek tűnő, valójában érzékeny asszony összeomlik. De összecsuklásában a megkönnyebbülést is érezni.
Nemcsak privát életünk árnyékos oldalával foglalkozik a Tíz eszkimó. Az elhallgatás közéletünket is áthatja.
A rózsadombi villa kertjében a második világháborúban elhunyt német katonák csontvázai arra várnak, hogy végső nyughelyükre kerülhessenek. Érthető, ha az alkotók úgy gondolják, hogy társadalmunkban a bűnök, a kínos témák szőnyeg alá söprése jellemző. Azonban a groteszk humor szintjén sem hihető, hogy az egykori úszóbajnok Ágit (Szirtes Ági) folyamatosan foglalkoztatják a majd száz éve ideiglenesen eltemetett csontvázak. A két férfi főszereplő konfliktusa azonban érvényesen tematizálja a jelenkor közéletét.
Szike, az onkológia kétségtelenül nagy tudású professzora a hatalommal kritika nélkül azonosul, de ezt hitből, őszintén teszi. Ám hibázik a néző, aki a Bezerédi Zoltán alakította, kőarcú orvosban csakis pártkatonát lát. Szike, a házigazda a Bélával (Mészáros Béla) közös jelenetében meggyőző. Bezerédi ugyanis képes arra, hogy e szituációban néhány vonással megjelenítse az elvakultság mögött az orvost, aki bizonyos erkölcsi szabályokat azért nem lép át.
Mészáros Béla megrendítő alakítása a férfié, aki szeretne igazi nyomot hagyni maga után. Az üresfejűnek látszó, sportkommentátorként dolgozó celeb tudja, hogy nem lehet nagyobb élménye annál, mint hogy tenyerébe születendő gyermeke kis kezét fogja. Ehhez kéri Szike segítségét. Emlékezetes, ahogy Béla türelmét vesztve fejtegeti a rezzenéstelenül figyelő Szikének a gazdaság összefonódását a hatalom érdekeivel.
A 21. század harmadik évtizedére megszűnt létezni a kabaré, holott a műfajnak mély gyökerei voltak a kultúránkban. Bármilyen rendszerben is volt kénytelen élni az átlagpolgár, a kabaré kiváló alkalmat adott a napi küzdelmek okozta feszültség oldására. Mostanra a fenti színpadi műfaj nyomait sem látni, holott manapság lenne rá szükség igazán.
A Katona József Színház produkciójában a politikai (ál)ideológiák méreganyaga ellenére rajzolódik meg az ember sziluettje.
Nem vitás, hogy a társadalom ereje nagyban függ polgárságától. Magyarországon ez a réteg erősen hiányos megépítettségű, ráadásul erkölcsi tartás nélküli, sejteti az előadás. A pontosan fogalmazó Tíz eszkimó nemritkán kabarépótlékként oldja a mindennapok feszültségét.
Színlap, előadás-időpontok és jegyinformáció a Katona József Színház oldalán.
Fotók: Dömölky Dániel/Katona József Színház
