A snitt, más szóval beállítás ?többnyire az egyik vágástól a másikig terjedő filmszerkezeti egység, melyben folyamatos a kamera által rögzített tér, illetve idő. Amikor az eseményt vagy a film szereplőjét a térnek egy másik pontjáról, vagy ugyanarról, de egy másik képkivágásban látjuk meg, esetleg egy másik időpillanatban, már új beállításról beszélünk.?

 

A snittek általában a cselekmény nagyobb dramatikus egységeibe, jelenetekbe szerveződnek. A filmtörténet során azonban születtek olyan úgynevezett hosszú beállításokkal készülő filmek, amelyek esetében a filmkészítő nem több rövidebb snittből állította össze a jelenetet, hanem egyetlen beállításban láttatta azt. ?A hosszú beállításokkal készülő filmben a szokásoshoz képest sokkal kevesebb a vágás, a kamera viszont bonyolultabb mozgásokat végez.? Ez a markáns formanyelvi újítás a ?60-as években jelent meg és olyan alkotók nevéhez fűződik, mint Michelangelo Antonioni, illetve Jancsó Miklós. De van egy igazán kirívó példa is: Alekszandr Szokurov 2002-ben készítette el Az orosz bárka című filmjét, melyben nem találhatunk egyetlen vágást sem. Ebben az alkotásban folyamatos kameramozgással járjuk be a Téli Palotát, az Ermitázst, és egyben az orosz történelem három évszázadát. Ez természetesen egy igazán különleges eset, hiszen általában igen sok ? több száz ? snittet találhatunk egy filmben.

Casablanca2
Casablanca
Fotó: imdb.com

 

És ha már igen sok beállítás van egy-egy filmben, biztosan akad köztük néhány snitt-ansnitt is ? vagyis beállítás-ellenbeállítás. ?Ez a fogalompár arra a jelenetezési konvencióra utal, melyben a jelenetek bizonyos típusát (például ahol két ember beszélget vagy párbajozik) általában több beállításból rögzítik és a beállításoknak rögzítik az ellenoldali párját is. A helyszín és a szereplők viszonya így plasztikusabban jelenik meg a nézők számára.?

 

És most jöjjön négy film, amelyeket igen könnyű összehasonlítani, illetve megkülönböztetni egymástól ? akkor is, ha csak a bennük felfedezhető snitteket vesszük górcső alá.

 

Szegénylegények

Jancsó Miklós mozgóképei mind történetüket, mind képi világukat tekintve kiemelkedőek. A rendező 1965-ben készítette el Szegénylegények című alkotását. A film 1869-ben játszódik, amikor gróf Ráday Gedeon kormánybiztos megkezdi az ország közbiztonságának helyreállítását. Egyik legfontosabb célja, hogy felkutassa és ártalmatlanná tegye azokat a szegénylegényeket és betyárokat, akik részt vettek az 1848-as szabadságharcban Rózsa Sándor vezetésével. Az elfogott szegénylegényeket egy alföldi sáncban tartják, ahol a hatalom embereinek markában vannak, akik a legkülönbözőbb kegyetlen lélektani módszerekhez folyamodnak az emberek megtörésére. Ennek esik áldozatul Gajdor, aki saját magát próbálja védeni, ezáltal azonban besúgóvá válik ? ez lesz a veszte is. De nemcsak az övé: Ráday emberei végül cselhez folyamodnak és lecsapnak a betyárokra.

A Szegénylegények formanyelve új korszakot nyitott a magyar filmtörténetben: a hosszú percekig tartó beállítások, a végtelennek tűnő magyar Alföld statikus keretében aprólékosan koreografált tömegmozgatás, az egyenruhás katonák mind-mind a rendező összetéveszthetetlen alkotói védjegyévé váltak. Itt pedig azt is fontos megjegyezni, hogy Jancsó Miklós az operatőri feladatokból is jócskán kivette a részét, hiszen csakis akkor volt elégedett a filmképpel, ha az pontosan olyan volt, amilyennek ő elképzelte.

pic_20140205112813_na6w6we9bj5
Fotó: urania-nf.hu

 

A kiáltás

Michelangelo Antonioni az európai művészfilm egyik legfontosabb alakja, aki filmjeit hosszú, melankolikus hangulatot árasztó beállításokkal komponálta. Éppen ezzel a módszerrel készítette el A kiáltás című filmjét, mely egy munkás, Aldo tragédiáját mutatja be. A férfi egész életét szerelmére alapozza, ám amikor a nő beleszeret valaki másba, minden összeomlik.

Antonioni egy hétköznapi ember drámáját állítja a középpontba ebben az alkotásban, mely a neorealista filmeket idézi. A rendező lassan mozgó kamerával, rengeteg hosszú beállításban tárja elénk ezt a pesszimista történetet, és nagy lélektani pontossággal ábrázolja a szerelem erejét.

A_kialtas
Fotó: imdb.com

 

Psycho

Alfred Hitchcock Psychóját bizonyára senkinek sem kell bemutatni. A történet kezdetén Marion, a csinos titkárnő meglovasítja főnöke pénzét, majd menekülőre fogja: vásárol egy új autót, éjszakára pedig betér egy félreeső helyen található motelbe, amelynek tulajdonosa egy furcsa, ám némiképp előzékeny fiatalember, Norman Bates, aki valójában a filmtörténet egyik leghátborzongatóbb alakja.

Ha már itt tartunk: a Psycho az első olyan alkotás, melyben a főszereplőt a film felénél megölik. De még hogy? Éppen a híres zuhanyjelenet miatt szükséges most megemlíteni Hitchcock művét, a rendező ugyanis olyan gyorsan váltakozó beállításokban tárja elénk a gyilkosságot, hogy lehetetlenség akár egy pillanatra is levenni a tekintetünket a vászonról.

 

Psycho1
Fotó: imdb.com

Casablanca

Kertész Mihály (Michael Curtiz) 1942-ben készítette el a Casablancát Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével. A romantikus dráma helyszíne Casablanca, itt él Rick, és mindenki az ő mulatójába jár. Ez az egyetlen hely, ahol a nácik elől Amerikába menekülők hamis papírokhoz juthatnak. Rick eddig még mindenkin segített, de egy nap feltűnik régi szerelme egy másik férfi társaságában?

Ez a legendás alkotás több szempontból is különleges: egy magyar származású rendező készítette, a záró mondata pedig szállóigévé vált, akárcsak az a felszólítás, hogy ?Játsszd újra, Sam!?. Jelen esetben viszont azt is fontos megjegyeznünk, hogy több snitt-ansnitt is található benne. Ezzel a jelenetezési módszerrel a rendező könnyedén érzékelteti, mennyire feszültséggel teli a filmben megjelenő szerelmi háromszöghelyzet, továbbá arra is lehetőséget ad, hogy azonosuljunk az egyes szereplőkkel.

casablanca
Fotó: fathomevents.com

 

Tóth Eszter