Harmincöt éves, a Zeneakadémia tanára, a doktorátusát Hollandiában, Utrechtben szerezte. Nemcsak az egyetemen, hanem a Bartók Konzervatóriumban, valamint a würzburgi főiskolán is tanít. Két évtizede kamasz fiúként hogyan határozta el, hogy orgonista lesz?
15 évesen elsősorban a zongora és a harmonika érdekelt, aztán kis kitérőt tettem a szaxofonnal a fúvós hangszerek irányába. Ezután körvonalazódott, hogy inkább az orgona komplexitása, sokszínűsége és irodalma vonz. 16–17 éves koromban már egyértelmű volt, hogy az orgonáé lesz a főszerep.
Láttam, hogyan épült a Müpa orgonája, jártam a belsejében, de laikus lévén a titkát nem tudtam megfejteni. Önnek mennyire sikerült?
Ha visszaemlékszem, hogy milyenek voltak az első találkozásaim az orgonával, nagyjából abból álltak, hogy elképedve hallgattam, ez a kívülről mozdulatlan hangszer egy-egy kis kapcsoló megmozdításával milyen más hangszíneket, sőt zenekari hangzást képes adni. Német- és Olaszországban speciális tanulmányokat folytattam, hogy kifürkésszem az orgona belső titkait, szerkezetének és összetettségének „anatómiáját”. Sokáig tartott, amíg sikerült felismernem, hogy a technikai adottságok révén hogyan segíthetnek hozzá néhány hangszer esetén olyan inspiráló és meggyőző zenei végeredményhez, ami az igazán jó orgonákat az átlagostól megkülönbözteti. Leghosszabb ideig tartott arra rájönnöm, egy orgona lelkét mi teszi igazán egyedivé.
Nemrég szentelték fel a bécsi Szent István-dóm új vagy inkább újjáépített Rieger orgonáját, amelyet – akárcsak a Müpáét – mobil játszóasztallal szereltek fel.
A Stephansdom nagy orgonája majd harminc éven át néma volt: 1991-ben rövidzárlat miatt egy mise alatt teljesen használhatatlanná vált. Három év alatt keltették új életre, részben közadakozásból. Az orgonista 12 616 sípot szólaltathat meg 185 regiszteren. Az avató sorozatban nekem is lett volna szólóestem, ami a vírushelyzet miatt sajnos elmaradt. Már nagyon várom, hogy új időpontban ismeretséget köthessek a hangszerrel
Azt mondják, hogy ez az orgona, éppúgy, mint a Müpáé, főként romantikus művek megszólaltatására alkalmas.
Így van, mert a romantika korában drasztikusan megnőtt az orgonák mérete a hangszín és dinamikai igények miatt, míg ilyen kívánalom korábban nem volt jellemző. Ha nagy hangszer épül, általában az a fő cél, hogy az orgonista minél gazdagabban árnyalhassa a játékát. Ezek az orgonák kiváló lehetőséget kínálnak nagyszabású romantikus, posztromantikus és modern alkotások meggyőző hangzású előadására.
Hogyan viszonyulnak ezek az instrumentumok a „fejedelem”, Johann Sebastian Bach kompozícióihoz?
Bach talán az egyetlen olyan szerző, akinek a darabjait mindegy, hogy ukulelén vagy csembalón játsszák – örök érvényűek. Ennek ellenére a művésznek törekednie kell arra, hogy megtalálja a szerzővel és korával adekvát, autentikus hangzást, ha a mű és a hangszer meghittebb kapcsolatát, a bachi szellemiséget akarja megidézni. Magyarországon már találunk erre alkalmas instrumentumokat, többet is: Budapesten például a Hold utcai templom 2017-ben elkészült, a türingiai tradíció alapján épített orgonája áll rendelkezésünkre.
Novemberben Hangforrás címmel rendkívül érdekes zenei és hangszertörténeti fesztivált szerveztek a Benczúr Házba. Sajnos a járvány egy időre ezt is elsöpörte. Ott nemcsak zenélt volna, hanem előadását is hirdették Új hangszerek a párizsi és bécsi szalonokban címmel.
Két fő témát választottam: a zongora megújítását és a harmónium felfedezését a 19. század első évtizedeiben. Ez majdnem forradalmi jelenség, amely a házi és a professzionális muzsikát is megváltoztatta. A zongora megújításával addig elképzelhetetlen lehetőségek tárháza nyílik meg a játékosok előtt. Például a virtuóz repetációra és a szólamok kiemelésére. A harmónium felfedezése ugyancsak jelentős újdonság, mert általa egyetlen játékos is zenekari hangzásokat tud produkálni. A két hangszer együttes megszólalása pedig azt az illúziót teremti, hogy ténylegesen egy szimfonikus zenekart hallunk versengeni a zongorával.
Mára elfelejtették a harmóniumot, noha igen erősek a lenyomatai a zenetörténetben. Kétféle alaptípusát különböztetjük meg a légrendszer alapján: fúvó vagy szívó hangképzésűeket. A fúvó típus legfejlettebb változata a mesterharmónium, amit a 19. század második felében Victor Mustel és fiai híres párizsi műhelyében fejlesztettek ki. Nem a nagyságuk a több billentyűzet vagy pedál miatt kapták a mester jelzőt, hanem azért, mert olyan rafinált technikai megoldásokat alkalmaztak bennük, amelyekkel billentyűs hangszeren elképzelhetetlen hangzásokat lehet elővarázsolni. Szerintem igazi csúcsteljesítményei a korabeli hangszergyártásnak.
2013-ban fejezte be Liszt piano orgue-jának restaurálását, amely ma a Liszt Emlékmúzeumban áll.
Liszt már bécsi hangszerkészítőkkel is kapcsolatban volt, hogy kombinált hangszereket készítsenek számára, így születtek a physharmonikát zongorával kombináló újdonságok. Liszt fő motivációja az volt, hogy a zongora hangzását megújítsa, hogy az énekhanghoz hasonlóan például hosszan tartott, crescendáló hangokat játszhasson.
Az Alexandre pére et filsnél, az egyik legelőkelőbb párizsi harmónium gyárban éppen akkor kísérleteztek kombinált hangszerek létrehozásával, amikor Liszt Berliozon keresztül kapcsolatba került Eduard Alexandre-ral. 1854-ben rendelte meg az Alexandre gyár legnagyobb kombinált hangszerét, amit a gyártó Piano-Lisztnek nevezett el. Ez a mamut a weimari Altenburg zeneszalonjába került. Ma a bécsi zenebarátok társaságának gyűjteményében található.
Liszt ekkor, Goethe, Schiller, Herder és persze Bach városát elhagyva a Budapest–Róma–Weimar háromszögben élt. Rendelt egy kisebb pianoorgue-ot, amit először Rómában használt, majd 1874-ben a Régi Zeneakadémián lévő lakásába hozatta. Hallatlanul érdekes rajta játszani, de nagyon komplikált, külön technikát szükséges hozzá megtanulni. Egyébként a Liszt hangszerének restaurálásához végzett kutatásaim révén összesen hét darab piano orgue-ot sikerült lokalizálni az egész világon, és kettőt közülük meg is vásárolhattam a gyűjteményem számára. Az egyik mintegy hat évvel korábbi Liszt hangszerénél de teljesebb állapotban maradt fenn, valódi ritkaság.
A fesztiválon milyen instrumentumokon játszott volna?
Liszt piano orgue-jának testvérét terveztem elhozni a saját gyűjteményemből. Megszólalt volna egy 1847-es Érard koncertzongora;annak a párja, amin Liszt Marseille-ben koncertezett. Egy Jacob Deutschmanntól, az 1830-as évekből való physharmonikán is játszottam volna. Ez is különleges darab, ami eredeteileg a reformkori Pest zenei életét gazdagította. Végül lehetett volna hallani egy 1930-ban készült mesterharmóniumot is, ami e hangszer fejlődéstörténeti végállomása volt.
Mekkora a gyűjteménye?
A kollekció 16 év folyamatos kutató- és gyűjtőmunkájának gyümölcse, több mint száz darabból áll. De sosem a számuk növelésére törekedtem, hanem zenetörténeti jelentőségű ritkaságokat igyekeztem beszerezni, amiken bemutatható valamilyen irodalom születése. Elsősorban billentyűsöket ölel föl a gyűjtemény, zongoraelődöket, zongorákat, harmóniumokat, nagyorgonákat, illetve kombinált hangszereket. Az elhelyezésüket nagyjából sikerült megoldanom,, de a helyszűke miatt még nincs mindegyik kiállítható, illetve használható állapotban. Remélem, rövidesen meglesz a hely, ahol méltó módon bemutatható és megszólaltatható lesz a teljes kollekció. Ehhez keresek támogatókat. Az a célom, hogy idővel mindegyik darab koncertképes legyen – elvégre a hangzásuk miatt gyűjtöm őket.
Hogyan készül a normál helyzet visszatértére?
Egyelőre reménykedem. A vírushelyzet mindenkit súlyosan érintett, de mi, orgonisták különösen is megszenvedjük az otthoni bezártságot. Orgona nélkül olyan hosszú időt sosem töltöttem el, mint az idei évben: több mint hatvan koncertem maradt el. Az orgonatanítás is nagyon nehézkes online módon. Igyekszem itthon más hangszereken szinten tartani magam, de ez nem könnyű feladat. Nagyon várom, hogy ismét visszatérhessen egy olyan élet, amelyben rendszeres helye van a hangszerekkel való találkozásnak. Különösen a Zeneakadémia Voit orgonája hiányzik nagyon, mióta lezárták az épületet. Erőt az ad, hogy sokkal több időt tudok tölteni a családommal. Elhatároztam, hogy ezen a vírus utáni időben sem fogok változtatni.
A nyitóképen Szabó Balázs Liszt piano orgue-jén játszik. Fotó forrása: Szabó Balázs Facebook oldala.
