Kifogyott a gép üzemanyaga, s a Csendes-óceánba zuhant
Ez az egyik legelfogadottabb nézet Amelia Earhart eltűnésével kapcsolatban. Earhart és navigátora, Fred Noonan rádión értesítette az amerikai Parti Őrséget, majd elmondta, hogy sem ő, sem pedig Noonan nem tudja azonosítani azt az aprócska szigetet (Howland-sziget), ahol kényszerleszállást kellene végrehajtaniuk. Az elmélet szerint a gép kifogyott az üzemanyagból, és becsapódott az óceánba, semmi jelet nem hagyva maga (és a pilóták) után.
A Gardner-szigeten landolt, de meghalt, mielőtt megmentették volna
Eme hipotézis szerint Earhart nem a kényszerleszállásra kiszemelt Howland-szigeten, hanem a Gardner-szigeten, (ma Nikumaroro) egy lakatlan korallzátonyon ért földet. Ugyan a kényszerleszállás sikeres volt, a pilótanő azelőtt meghalt, hogy a felkutatására induló mentőcsapat megtalálta volna. Az elmélet támogatói ezt a szigeten talált, Earharthoz köthető leletekre alapozzák, köztük az állítólag a hölgy által előszeretettel használt kozmetikai szert tartalmazó tégelyre. Az Earhart nyomai után kutató International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) immáron hetedik expedícióját indította a további maradványok és tárgyak felkutatásának reményében.
Saipanon ért földet
Egy 1987-es könyv azt állítja, hogy Earhart a Guamtól északra levő Saipan-szigeten tette le Lockheed Electra gépét. A könyv által idézett amerikai katonai tisztviselők elmondták, hogy megtalálták a pilótanő aktatáskáját egy széfben, s addig őrizték a repülőgépet, mígnem az amerikai hadsereg lerombolta azt. Erre azonban semmilyen más bizonyíték nincs, mint ahogy az is erősen kétséges, hogy Earhart valaha leszállt-e a szigeten, az ugyanis több ezer kilométerre van az ismert útiránytól.
A japánoknak kémkedett, mielőtt elfogták volna
Ha Franklin D. Roosevelt elnök valóban Japánba küldte volna Earhartot, akkor a kémkedés igen körülményesre sikeredhetett. A hivatalos beszámolók szerint azonban a pilótanő egyszer sem közelítette meg a távol-keleti országot rejtélyes útja során. Sőt utazása minden volt, csak hétpecsétes titok nem: a világsajtó hatalmas fanfárok közepette számolt be az újságok címlapjain a világrekord-kísérletről. A kémkedésről szóló elméletet a Flight for Freedom című 1943-as film próbálta eladni a közvéleménynek, de bizonyíték eddig ezt még nem támasztotta alá.
Titokban visszatért New Jerseybe, ahol felvett néven élt tovább
Az egyik 1970-ben született könyv ezeken az elméleteken is túltesz: a szerző azt állítja, hogy Earhart túlélte a balesetet, majd a japánok fogságába került. A második világháború végén az amerikaiak megtalálták, majd repatriálták New Jerseybe, ahol Earhart az Irene Bolam nevet vette fel és banki tisztviselőként dolgozott. Amikor az igazi Irene Bolam a legnagyobb megdöbbenésére visszaolvasta saját nevét a könyvben, másfél millió dollárra beperelte a szerzőt és a kiadót.
Túlélte a balesetet és Guadalcanalon ápolóként dolgozott
1943-ban, a második világháború idején állítólag számos szövetséges pilóta látta Earhartot ápolónőként dolgozni Guadalcanalon. Valószínű azonban, hogy a hölgy, akit észrevettek, Merle Farland volt, egy új-zélandi nő, aki kísértetiesen hasonlított a tragikus sorsú pilótanőre. Az 1977-es Lonely Vigil: Coastwatchers of the Solomon Islands című könyv szerint Farland "nagy izgalmat" keltett, mivel ő volt az egyetlen nő az indulás előtt várakozó csapatok tagjai között. Könnyen elképzelhető, hogy a malária és egyéb más betegségek okozta állapot miatt téveszthették össze a katonák Farlandot az igazi Earharttal.
Új-Britanniában zuhant le
Új-Britannia szigete Pápua Új-Guinea keleti részén fekszik. 1943-ban egy arra járőröző ausztrál tizedes a dzsungelben egy repülőgépmotorra lett figyelmes, amelyen a Pratt & Whitney szériaszáma volt olvasható. Earhart gépe ugyan valóban egy Pratt & Whitney csillagmotorral működött, de ez igaz volt számos, a második világháború idején használt repülőgépre. Az elméletet könnyen cáfolhatóvá teszi, hogy miközben Earhart leadta az utolsó rádiójeleket a Howland-sziget körül, szinte elképzelhetetlen, hogy elegendő üzemanyaga lett volna a több mint háromezer kilométerre levő Új-Britanniába vezetnie gépét.
A japán propagandát segítette
Az előző két elmélethez hasonlóan ez a pletyka is közvetlenül a világháborút követően kezdett közszájon forogni. Miután Earhartot a japánok elfogták, arra kényszerítették, hogy álljon be a Tokiói Rózsák sorába; ezek olyan angolul beszélő nők voltak, akik rádión keresztül fejtettek ki propagandatevékenységüket, rombolva ezzel a szövetségesek között a harci morált. A pilótanő férje, George Putnam később alaposan megvizsgálta az állítás igazságtartalmát, de mint kijelentette, egyik női "bemondó" hangja sem hasonlított Earhartéra.
A japán fogság után Emirau szigetére ment
Emirau szintén a távolság miatt nem jöhet számításba Amelia Earhart utolsó tartózkodási helyeként, bármennyire is próbálja erről a közvéleményt győzködni egy második világháborús amerikai tiszt. Pedig állítólag még egy fotó is készült a pilótanőről, társaságában egy misszionáriussal és egy helyi fiúval. A fotót sohasem találták meg.
