Gyűjtő és kereskedő vagy. Hogyan sikerül ezt a kettőt összeegyeztetni?
Elsősorban galerista vagyok. Több mint tíz éve foglalkozom műtárgyakkal. Az antik, századfordulós kerámiák a szakterületem, kezdetben túlnyomórészt Zsolnay-kerámiákkal kereskedtem. Az első hat-nyolc évben privát gyűjteményeket építettem múzeumok, galériák, aukciósházak számára. 2018-ban az antik klasszikus piac stagnálni kezdett, ekkor nyitottam a modern és a kortárs felé. Amikor az ember műtárgyakkal foglalkozik, elkerülhetetlen, hogy ez az élete részévé, életformájává váljon, így saját gyűjteményt is építünk a feleségemmel.
Három éve működik a Zsdrál Art Pécsett, és csaknem egy éve az új galéria Balatonfüreden. Megérte a Balaton északi partján megjelenni?
Pályázaton nyertük el a lehetőséget, amit – tekintettel az épület kivételes adottságaira – kihagyhatatlannak tartottunk. Bár nagy munka a két galéria – összesen 750 négyzetméter – párhuzamos menedzselése, tartalommal való megtöltése, a kiállítások szervezése, a Balaton-part könnyebbséget is jelent. Budapest közelségének, a főváros és a Balaton élénk kapcsolódásainak köszönhetően gyorsabban el tudom érni az ügyfeleimet, a művészeket pedig könnyebb oda kiállításra lecsábítani, mint Pécsre. Balatonfüred kedvelt üdülőhely, és a külföldiek jelenléte miatt is nagyon alkalmas az ilyesmire. Újdonságot vittünk a városba, hiszen kortárs galéria korábban nem volt Füreden. Körülbelül egy éve nyitottunk meg. Folyamatos az érdeklődés, és heti-kétheti rendszerességgel vásárló is akad, ami a bevezetésnek ebben a szakaszában teljesen rendben van.
Úgy tűnik, a Zsdrál Art is része annak a koncepciónak, amellyel Füred a nemzetközi közönséget is vonzó kortárs képzőművészet felé nyit. Érzékelhető a kulturális szintlépés szándéka?
Mindenképpen. Jó kapcsolatban vagyunk a Szöllősi-Nagy–Nemes házaspárral, akik épp a kortárs gyűjteményüket költöztetik a városba. A kultúrának ez a szegmense olyan értelmiségi közeget vonz Balatonfüredre, ami, úgy gondolom, a város javára válik.
Merészség vidéken kortárs galériát nyitni?
Mondhatjuk, hogy szokatlan. Ez a tevékenység inkább Budapesten összpontosul, más kereskedelmi célú vidéki kortárs galériáról nem is nagyon tudunk. A kerámia is teljesen egyedi profilnak számít.
Lantos Ferenc hagyatéka, Ernszt András, Ottó László, Botos Péter, Varga Judit – csak néhány komoly vonzerőt jelentő név a modern és a kortárs művészetet ismerők számára. Mire és főleg kikre épül a füredi galéria koncepciója?
A galéria tevékenységének jelentős részét a kortárs kerámiakereskedelem teszi ki. Van nyolc-tíz keramikusművész a világ élvonalából, akiknek a munkáival foglalkozom. A két galériában összesen több mint húsz művésszel dolgozunk együtt, köztük nagyon elismert nevekkel is. A kiindulást jelentő művészek számomra a bázeli Füzesi Zsuzsa, aki csak nálam van jelen egész Európában; Babos Pálma, akinek Belgiumban van galériája; Varga Judit, aki Washingtonban alkot és Husz Ágnes, aki Japánban.
Ami a festészetet illeti: Lantos Ferenc hagyatéka néhány éve a mi galériánk tulajdonába került. Erre, illetve az ő második és harmadik generációs tanítványaira építem a koncepciót, tekintettel arra, hogy az első generációval már más galéria foglalkozik. Egyébként az első saját festmény, amit megvásároltam, szintén Lantos-kép volt.
Erősíti a művészeket az „egy istállóhoz” tartozás?
Szerintem igen: a művészeti életben mindig jobban lehet érvényesülni egy csoport tagjaként, mint önállóan.
Hogyan találsz rá az új, fiatal tehetségekre?
Most már maguktól találnak meg. A keramikusaim egy részét kezdetben úgy ismertem meg, hogy eljártam a kecskeméti kerámiastúdióba, ami az utolsó nagy képzőművészeti műhelyek egyike. A felsorolt külföldi művészeket már koncepció alapján kerestem meg, és szerencsére mind igent mondtak.
Meglepő módon Mysterlight egészen friss kísérleti műfajú alkotásai is bekerültek a portfólióba. Bevallom, kezdetben idegenkedtem tőlük, de aztán gyorsan levettek a lábamról az op-art 21. századi interpretációjának tűnő ledképeik.
Nagy fantáziát láttam bennük. A név mögött rejtőzködő alkotópáros, két fiatalember világszínvonalú profizmusig fejlesztette ezt a köztes műfajt, ami elektronikával és üveggel dolgozó fényművészet. Tavaly debütáltunk velük Füreden, és a pécsi fényfesztiválon is nagy sikerük volt. Hihetetlen gyorsan ismertté váltak világszinten. Azt majd a jövő dönti el, hogy ez csak az újdonság varázsa vagy hosszú távon is fennmarad a műfaj.
Úgy tűnik, kitermelődött a jelen és a jövő művészetének közönsége. Érzékelhető élénkülés a hazai műtárgypiacon?
Magyarország nagyon jó úton halad: az utóbbi öt évben jelentős erősödés érezhető, a művészet iránti egyre nagyobb igény, az emberek nyitottá váltak. A tőke most egy fiatalabb generációnál van, megváltoztak az enteriőrök és a vásárlási szokások, az aukciós kínálat is modernizálódott. Az utóbbi időben nagyon felkapott befektetési forma lett a műtárgy, rengeteg befektető vásárol lakberendezési és műgyűjtési szándékkal is.
A füredi galéria időről időre otthont ad időszaki kiállításoknak. Idén mivel készültök?
Májusban Majoros Áronnak tervezünk egyéni kiállítást Balatonfüreden, később Lantos Ferencnek lesz nálunk átfogó, szakmai fókuszú tárlata. Füzesi Zsuzsának őszre tervezünk egyéni kiállítást, de ezt az aktuális Covid-helyzet még befolyásolhatja. Szokás szerint idén is ott leszünk a budapesti Art Marketen, közben pedig már készülünk a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa programra.
Fotók: Kerekes Fotó & Film/Zsdrál Art
