Zenés képregényszínház – így aposztrofálta a Budapest Bár vezetője a Rejtő Jenő regényéből készült színházi előadást, amelyet augusztus 13-án mutatnak be a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

„Miféle játék ez a makaó?” – ezzel a mondattal kezdődött minden. Pontosabban Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regénye valójában így kezdődik: „Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat.” Ám miután kiderül, hogy minderre korántsem szellemi érdemei, sokkal inkább kártyatehetsége révén tett szert, máris egészen más megvilágítást nyer a történet. És elindul a lendületes, sodró erejű regény a kikötőben munkára váró Vanek úrral, akinek havi bére egy perc alatt emelkedik kétezerről háromezer frankra, olyan „meglepő előmenetelt tanúsít”, az idegenlégióval és a folyton banditakézre kerülő tizennégy karátos autóval. A Budapest Bár zenéjével színpadra állított történetet ezen a héten mutatják be Keresztes Tamás rendezésében.

„Nekem Rejtő Jenő nem volt meghatározó fiatalkori élmény, valahogy kimaradt” – kezdi Keresztes Tamás. „Magács László, a TRIP vezetője keresett meg az ötlettel, hogy a Budapest Bárral közösen érdemes volna színpadra állítani egy Rejtő-regényt.”

A rendező megjegyzi:

A tizennégy karátos autó egy „történetlabirintus” rengeteg helyszínnel.

„Eleinte nehezen tudtam elképzelni, milyen lehet az a tér, ahol ezeket a folyton változó helyszíneket meg tudjuk jeleníteni. Így jött a háromdimenziós vetítés ötlete. Sokakban erősen él Korcsmáros Pál Rejtő-képregényeinek világa, Várai Artúr grafikái ezeket a benyomásokat igyekeznek megidézni.”

Hangsúlyozza: a szándékuk az volt, hogy minél sértetlenebbül tudják átadni Rejtő Jenő regényének világát, ezért megtartották az „írói hangot”, aki narrátorként kíséri végig a történetet. „Kizárólag Rejtő mondatai hangoznak el a színpadon, nem írtunk hozzá jeleneteket. Sokszor az írói elbeszélésekben fénylik fel igazán Rejtő szellemessége, ha ezeket jelenetekké transzponálnánk, talán kevésbé érvényesülne.”

Keresztes Tamás hozzáteszi: „az előadásban szereplő tizenkét dal inkább a jellemeket bontja ki, nem a történetet viszi előbbre. Erre többnyire a dalok közti prózai epizódokban van lehetőség, melyeket igyekeztünk sűríteni, hogy visszaadják a száguldás lendületét.”

A színművész azt mondja: rendezőként eleinte nem is hitte, hogy milyen komoly vállalás a regény zenés adaptációját színpadra állítani, összehangolni az élő zenét, a színészeket és a gyorsan váltakozó vetítés ritmusát. „A színészek hihetetlenül sokat dolgoztak, a belém vetett bizalmuk jelentette számomra a legnagyobb élményt ebben a próbafolyamatban.”

A Budapest Bár Rejtő-előadásának dalait Szűcs
Krisztián jegyzi, a hangszerelés a zenekar és a rendező közös munkája során
született meg. „Meglehetősen hálás dolog egy ilyen zenekarral dolgozni. Nem ez
volt számomra az első alkalom, mégis sokat jelentett” – teszi hozzá Keresztes
Tamás.

Farkas Róbert, az együttes vezetője nagy Rejtő-rajongó. „Már tizenévesen magával ragadott Rejtő Jenő világa, és úgy érzem, hogy nagyon passzol a Budapest Bár zenei stílusához, hiszen bár egyre tágabb időszak muzsikáit öleli fel a repertoárunk, a múlt század első fele ennek meghatározó szegmense.”

A zenekarvezető hangsúlyozza: a vetítésre, a színészekre és a zenére egyaránt figyelni kell, komoly összjátékra van szükség. „Lüktető ritmusú zenét képzeltünk el, Szűcs Krisztián muzsikáját igyekeztünk úgy hangszerelni, hogy a közönség megmozduljon a székeken, bár akadnak lírai hangvételű dalok is.”

Nem véletlen, hogy a Budapest Bár a Katona József Színházban tartotta az első koncertjét. A színházi közeg számukra nagyon sok lehetőséget kínál.

„Sokat járok színházba, és mindig irigykedve nézem a színészeket, most viszont én is a színpadon állok, és velük muzsikálhatok.”

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond