Orosz szülők gyermekeként Rigában született, ahová magas rangú katonatiszt apját büntetésből helyezték. Barisnyikov hatéves korától sportolt, majd táncolni kezdett. Mivel kezdetben nem volt elég hajlékony, testét cseppet sem kímélő módszerekkel edzette magát. A balettben alacsonynak számító, 168 centis termetét kitartása, szorgalma és tehetsége feledtette.
A Kirov Balett szólistájaként klasszikus szerepek sorában mutatta meg virtuozitását. Húszas éveinek elejére a világ egyik legismertebb táncosa lett. A hazai légkör azonban egyre jobban fojtogatta, a Szovjetunióban csak klasszikusokat táncolhatott, holott sokoldalú egyénisége alkotói szabadságra, új élményre vágyott. Amikor 1974-ben a Bolsoj Balett társulatával Torontóban turnézott, eldöntötte, hogy új életet kezd, és menedékjogot kért Kanadában.
Kezdetben a Royal Winnipeg Ballet társulatában táncolt, majd New Yorkba költözött, ahol az American Ballet Theatre (ABT) tagja lett. Itt végre kortárs koreográfusokkal dolgozhatott, megvalósíthatta mindazt, amiről korábban csak álmodni mert.
Eleganciája, dinamizmusa, könnyedsége, fölényes technikai tudása elkápráztatta a közönséget.
Már igazi sztárként szegődött 1978-ban a New York City Ballet társulatához, hogy a neves koreográfus George Balanchine-nal dolgozhasson. Együttműködésük nyomán született Sztravinszkij Apollója, A tékozló fiú, Az alvajáró, és mind óriási siker lett. De a Balanchine-módszer megviselte az amúgy is térdsérülésekkel bajlódó Barisnyikovot, aki 1980-ban visszatért az ABT-hez. Nemcsak táncos, művészeti vezető is lett. Céljának tartotta a repertoár felfrissítését, a klasszikus darabok újragondolását. A diótörő általa koreografált változata, amelyben a főszerepet is eltáncolta, ma is gyakran szerepel az amerikai televíziók karácsonyi műsorán.
1989-ben az ABT vezetésével kialakult konfliktusa miatt szakított a társulattal, és az excentrikus tánckreátorral, Mark Morrisszal létrehozta saját társulatát. A White Oak Dance Project izgalmas produkcióival 2002-ig járták a világot. 2004-ben Manhattan Hell's Kitchen (Pokol konyhája) városrészében megalakította a Barisnyikov Művészeti Központot, ahol stúdiókat és lakásokat biztosít a színház, a tánc, a zene és a képzőművészet terén már befutott, illetve fiatal kezdő művészeknek, akiket szakmai együttműködésre ösztönöz.
Barisnyikov nemcsak kitűnő táncos, hanem tehetséges és elismert színész is.
1978-ban Oscar-díjra jelölték a Fordulópont című filmért. Nagy sikert aratott az önéletrajzi ihletésű 1979-es Halálbalett is (ebben emigráns orosz balett-táncost alakít, aki kényszerleszállás után visszakerül a Szovjetunióba és alkut kell kötnie a KGB-vel). Ezt követte a Táncosok és a Dr. Ramirez kabinetje. A magyar tévénézők számára elsősorban a népszerű Szex és New York sorozat orosz szobrászaként, Sarah Jessica Parker partnereként ismert. Reklámokat is vállalt, előbb egy parfümhöz, majd egy alsóneműhöz adta a nevét és arcát, és alapított egy balettruhákat gyártó céget is.
Elegáns, karizmatikus egyéniség. Kisugárzásának nehezen állnak ellent a nők, több ismert személyiség is a kedvese volt. Első lánya, Aleksandra – aki maga is táncos lett – a filmszínésznő Jessica Lange-gal való kapcsolatából született, jelenlegi párja a szakmabeli Lisa Rinehart, akitől két lánya és egy fia született.
Barisnyikov napjainkban is aktív többféle művészeti ágban is. 2016-ban a legendás orosz balett-táncos, Vaclav Nyizsinszkij szerepében lépett fel Robert Wilson amerikai színházi rendező Letter to a Man című szólódarabjában. 2021-ben a Velencei Biennálén Not Once címmel mutatták be Barisnyikov és Jan Fabre képzőművészeti installáció filmmel műfajú alkotását. Több fotókiállítása is volt. 2005-ben adták ki a Moment in Time, majd 2009-ben a Merce My Way című fotóalbumát. 2021-ben Torontóban nyílt kiállítás fotóiból, amelyeken argentin és indiai táncokat örökített meg hosszú expozíciós technikával.
2011-ben a New York-i Előadóművészeti Könyvtárnak ajándékozta személyes archívumát, videófelvételeit, fényképeit és pályafutásával kapcsolatos más emlékeit. Ebből az állományból a legizgalmasabb az a 650 videószalag, amely Barisnyikov táncművészetét örökítette meg a korai rigai évektől kezdve.
A Rigában született táncos 2017-ben lett állampolgárságot kapott polgári szerepvállalásának, valamint a demokratikus értékek és az emberi jogok védelmét hirdető politikai nézetek népszerűsítésére tett erőfeszítéseinek elismeréseként, ugyanebben az évben megkapta a művészet Nobel-díjának nevezett japán Praemium Imperiale díjat is.
Nyitókép: Mihail Barisnyikov 1995-ben. Fotó: Leemage via AFP/Marcello Mencarini
