Mike Nichols  A nemzet színe-java AFP.jpg

Mike Nichols Oscar-díjas amerikai filmrendező tíz éve halt meg

Tíz éve, 2014. november 19-én halt meg Mike Nichols amerikai filmrendező, a Nem félünk a farkastól és a Diploma előtt című filmek alkotója, azon kevesek egyike, akik karrierjük során elnyerték az Emmy-, a Grammy-, a Tony- és az Oscar-díjat is.

Mikhail Igor Peschkowsky néven 1931. november 6-án született Berlinben zsidó szülők gyermekeként. A család 1939-ben a nácik elől Amerikába menekült, nevüket ekkor változtatták Nicholsra. Mike 1944-ben amerikai állampolgárságot kapott, középiskoláit követően a New York-i, majd a Chicagói Egyetemre járt, ekkor még orvos akart lenni, hogy apja foglalkozását kövesse. Az egyetemen kezdett színészkedni, később New Yorkba visszatérve a legendás Lee Strasbergnél tanult színészetet.

Az 1950-es évek végén alapított stand-up duót Elaine May színésznővel, akivel 1962-ig dolgoztak együtt, a rendkívül sikeres kettős a Broadwayn is fellépett, s az egyik előadásukból készült lemezük elnyerte a Grammy-díjat.

Nichols ezután a rendezés felé fordult, s az 1960-as évek közepétől a Broadway egyik meghatározó rendezője lett a Neil Simon által írt Mezítláb a parkban című darab sikere nyomán.

A drámaíróval való gyümölcsöző együttműködése négy Tony-díjat hozott számára. Nichols pályafutása során 16 jelölésből nyolcszor nyerte el a színházi Oscarnak is nevezett kitüntetést, többek között a Monty Python's Spamalot című musicalért.

Qui a peur de Virginia Woolf
Who s afraid of Virginia Woolf
1967
Real  Mike Nichols
Elizabeth Taylor
Richard Burton
Mike Nichols.
Collection Christophel © Warner Bros / Chenault Productions (Photo by Warner Bros / Chenault Productio / Collection ChristopheL via AFP)
Elizabeth Taylor, Richard Burton és Mike Nichols a Nem félünk a farkastól című film forgatásán. Fotó: Warner Bros / Chenault Production / Collection ChristopheL via AFP

1966-ban filmrendezőként is bemutatkozott Edward Albee Nem félünk a farkastól című házassági drámájával. Az Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével készült filmváltozat óriási sikert aratott, a rendezőt a kritika egyenesen az új Orson Wellesnek kiáltotta ki. Az alkotást 13 Oscarra jelölték, amelyből ötöt váltott díjra. Ez volt az első film, amely mind a négy színészi kategóriában nominálást kapott, és a női fő- és mellékszereplő, Taylor és Sandy Dennis nyert is, de a legjobb rendező kategóriában jelölt Nichols üres kézzel távozott. Az alkotás 2013-ban az amerikai filmörökség része lett.

Következő filmje a Diploma előtt (1967) című romantikus filmvígjáték volt, melynek főszerepére az alig harmincéves, alacsony termetű Dustin Hoffmant választotta, bár a producerek eredetileg Robert Redfordot akarták. Az alkotás tarolt a mozikasszáknál és a díjátadókon is, Nichols többek közt elnyerte a legjobb rendezésért járó Oscar-, Golden Globe- és a BAFTA-díjat. A film zenei albumán olyan, mára klasszikussá vált dalok hangzanak fel a Simon and Garfunkel duótól, mint A csend hangjai vagy a Mrs. Robinson.

1970-ben mutatták be a Joseph Heller regénye nyomán forgatott A 22-es csapdája című szatirikus háborús filmjét, amelyet a Testi kapcsolatok, A delfin napja, valamint a Kincs ez a nő követett. 1983-ban a Silkwood című életrajzi drámáért harmadik alkalommal jelölték rendezői Oscar-díjra, a filmben Meryl Streepet és Chert is aranyszobrocskára nominálták. 1988-ban forgatta egyik legsikeresebb filmjét, a Dolgozó lány című romantikus komédiát Melanie Griffith, Harrison Ford és Sigourney Weaver főszereplésével, amelyért jutalma újabb Oscar-jelölés lett. Érdekesség, hogy az egyik betétdalért Oscart nyert Carly Simon az első, akit ugyanazért a zeneszámért Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjjal is kitüntettek.

A kilencvenes években sikerszériája olyan filmekkel folytatódott, mint a Carrie Fisher önéletrajzi regénye alapján készült Képeslapok a szakadékból című dráma Meryl Streep és Shirley MacLaine főszereplésével, a Csak egy lövés Harrison Forddal és Annette Beninggel vagy a Farkas Jack Nicholsonnal és Michelle Pfeifferrel. Majd visszatért a vígjátékokhoz és Elaine Mayhez, aki előbb a Madárfészek (1996), majd a Joe Klein bestsellere alapján készült A nemzet színe-java (1998) forgatókönyvét jegyezte. Közben producere volt a Napok romjai című, Emma Thompson és Anthony Hopkins főszereplésével készült, James Ivory rendezte brit–amerikai filmdrámának (1993).

Nichols kiváló érzékkel tudott színpadi műveket filmre vinni.

Köztük Margaret Edson Pulitzer-díjas Fekete angyal című drámáját, amelyben Emma Thompson egy kemoterápián áteső, életének kulcsfontosságú pillanataira visszatekintő professzort alakított. A tévéfilm rendezéséért 2001-ben Emmy-díjat nyert, akárcsak a Tony Kushner Pulitzer- és Tony-díjat is bezsebelő, Angyalok Amerikában című színpadi műve nyomán készült televíziós sorozatért (2003). Az 1980-as évek AIDS-járványának árnyékában játszódó széria egyszerre volt rendkívül népszerű és hatalmas kritikai siker, összesen 11 Emmy-díjat nyert.

A rendező utolsó filmje a Charlie Wilson háborúja (2007) című politikai dráma volt, amely az egykori texasi kongresszusi képviselő igaz történetét dolgozta fel. 2012-ben visszatért a Broadwayre, ahol előbb Arthur Miller Az ügynök halála című darabját állította színre Philip Seymour Hoffman főszereplésével (amelyért nyolcadik Tony-díját kapta), majd Harold Pinter Árulás című darabjában a Daniel Craig–Rachel Weisz színész házaspárt instruálta.

Mike Nichols 2014. november 19-én halt meg szívinfarktus következtében manhattani otthonában. Halála előtt Jonathan Tropper Mielőtt végleg elmegyek című regényének megfilmesítésén és Terence McNally Mesterkurzus című színdarabjának HBO-adaptációján dolgozott, amelyben az operalegenda Maria Callast Meryl Streep formálta volna meg.

Öt évtizedet felölelő munkásságának elismeréseként 1999-ben a Lincoln Center kitüntetésben részesítette életművéért, 2003-ban elnyerte a Kennedy Center kitüntetését, 2010-ben az Amerikai Filmintézet életműdíjával tüntették ki. Emlékére a PEN America irodalmi és emberi jogi szervezet 2019-ben megalapította a Mike Nichols-díjat.

Ez is érdekelheti

A Kelet-európai lét és az emberi kiszolgáltatottság sajátos hangú krónikása – Bodor Ádám 90

Február 22-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a nemzet művésze, a Sinistra körzet, A részleg, Az érsek látogatása, Az utolsó szénégetők és a Verhovina madarai című kötetek szerzője.

A keresztény misztikából ihletődik, és a faliszőnyeg fogalmát is újraértelmezte Hager Ritta

Február 20-án ünnepli kilencvenötödik születésnapját Hager Ritta Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas iparművész, textiltervező, gobelinművész, akinek alkotásai többek között a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Magyar Iparművészeti Múzeumban és a Savaria Múzeumban tekinthetők meg.

Nádasi Ferenc számos neves balettművészünknek adta át tudását

Hatvan éve, 1966. február 20-án halt meg Nádasi Ferenc Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, az egyik legnagyobb magyar balettpedagógus, akinek keze alól olyan jeles magyar táncosok kerültek ki, mint Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor, Róna Viktor, Eck Imre, Orosz Adél és Havas Ferenc.

Főként a kamarazenében alkotott újat a miniatúrák 100 éves mestere

Február 19-én ünnepli századik születésnapját Kurtág György kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész. A kortárs zene világhírű alakjának tiszteletére február 15-én fesztivál kezdődött a Budapest Music Center (BMC) szervezésében, ennek keretében mutatják be a zeneszerző Die Stechardin című új egyfelvonásos operáját és a Kurtág-töredékek című dokumentumfilmet.