Az első kínai települések i.e 6000 körül a kínai civilizáció bölcsőjeként emlegetet Sárga-folyó mentén jöttek létre. A Qinhai tartományból a Sárga-tengerbe ömlő folyó a rengeteg hordalékról kapta nevét, amely esetenként medrének kétötödét is kitölti. A víz útját elzáró hordalék nagyon gyakran okoz gátszakadást: az elmúlt kétezer évben a Sárga-folyón több mint 1000 árvíz vonult le.
Az 1931-es nagy árvizet 1928 és 1930 között hosszabb szárazság előzte meg. A kemény tél utáni tavaszi áradást aztán júliusban 7 ciklon követte. Az özönvízszerű esőzések hatására a Sárga-folyón és a Jangcén kialakult árvíz július és november között 155 ezer négyzetkilométernyi területet öntött el. A hónapokig tartó árvízben az emberek derékig érő vízben intézték mindennapi teendőiket, piacra jártak, élelmiszert termeltek.
Az árvízben összesen közvetlenül 144 ezer ember halt meg, az árvíz után jelentkező éhínség és fertőzés pedig további 3 millió ember életét követelte. Kihasználva az alkalmat, Japán a Tanaka-terv alapján megtámadta Mandzsúriát. A társadalmi együttérzést hiányoló Nyugat így kommentálta az eseményt: "Emberi szolidaritás? Most kell megrabolni a mennyei birodalmat, mikor kétszázötvenmillió lélek vagy belefúlt, vagy éhen hal az árvíz miatt. Most lehet... Ki nyújt testvérkezet a fuldoklóknak?... Még csak gondolatban is... Hol van szív, ki feléjük sír?... Ez az emberiség képe. A legrosszabb hővezető az emberiség szíve, a bajban."
