IMG_8394
Esterházy Péter és Winkler Nóra

Az Aegon Muűveészeti Díj stábja 2016-ban A bűnös című könyv jelölése kapcsán kezdett el forgatni Esterházy Péterrel, amikor is egy rövid, ám annál tartalmasabb interjút rögzítettek. Ezt az igencsak szomorú beszélgetést, melynek Esterházy Péter betegsége és az arról szóló könyve állt a középpontjában, Winkler Nóra vezette, aki a Kerekdomb Fesztiválon bemutatandó film készítésében is részt vett kreatív producerként. Az Aegon Művészeti Díj “a mindiget javiítom örökkére EP – emlékek című filmjét Ruszthi Zsolt rendezte, aki beszélgetésünkkor felidézte, hogy Esterházy Péter “nem vette túlságosan komolyan magát, pedig megtehette volna”. “Az emlékfilm készítése előtt többször is találkoztam és forgattam Péterrel, ezek a találkozók pedig egytől egyig jó hangulatban zajlottak, sőt. Egyik alkalommal, mikor egy amerikai barátommal közösen forgattunk Péterrel, még fogadtunk is vele! Épp akkor volt a németországi futball világbajnokság és mi egy üveg pezsgőt tettünk arra, hogy az amerikai válogatott bejut a döntőbe. Persze nem jutott be, úgyhogy Péter nyerte a fogadást és a pezsgőt.”

IMG_1877
Ruszthi Zsolt

Lelkes rajongóként nehéz elképzelni, hogy az ember csak úgy fogadjon Esterházy Péterrel vagy elmenjen a lakására, a rendező azonban – megfejelve a pezsgős sztorit – egy emlékezetes buliról is mesélt nekünk. Pontosabban A BULIról, mely valószínűleg nemcsak az ő, hanem Esterházy életében is kitörölhetetlen emlék maradt. “Amikor a forgatás kapcsán elmentünk hozzá, megkérdezte, jártam-e már nála, én pedig mondtam, hogy igen, méghozzá a kilencvenes évek közepén egy házibuliban. Erre a kijelentésre megvillant a szeme, jó mérgesen, én pedig rögtön tudtam, nem arról van szó, hogy én egy buliban voltam, hanem A BULIban, mely valószínűleg az egyetlen volt az Esterházy család életében. Ezt a házibulit egyébként a fia, Marcell rendezte, aki jó barátom volt, és aki száz százalék, hogy a sarokban térdelt az esemény után, hiszen a meghívott bölcsésztársaság eléggé lepusztította a lakást. Szóval mikor nyilvánvalóvá vált, hogy részese voltam A BULInak, Péter eléggé mérges lett, de ettől függetlenül nagyon jó hangulatban zajlott a forgatás. Ahogy mindegyik.”

IMG_1867

Emlékfilm, melyből az olvasó megtudhatja, milyen lehetett csupán Péternek hívni Esterházyt

“Azzal is bajban vagyok, hogyan nevezzem. Mindig azt mondom, hogy Péter, mert az Esterházy túl hivatalos, annál azért szorosabb volt a kapcsolatunk. Azt hiszem, én valahol az Esterházy és a Péter között vagyok” – árulta el Ruszthi Zsolt, akitől megkérdeztük, mit mondott volna Esterházyról, ha neki is meg kellett volna szólalnia a kamera előtt. Az emlékfilmben ugyanis Cserna-Szabó Andrástól kezdve Parti Nagy Lajoson át Szabó T. Annáig és Dés Lászlóig mindenki felszólal, aki ismerte és szerette az írót, akit igazából mindenki szeretett. “Ahogy a filmben is elhangzik sokszor, Péternek nagyon fontos szerepe volt a magyar irodalomban és kulturális életben, sőt a magyar közéletben. Nem is tudom, ki az, aki hozzá hasonlítható. Mikor vágtam, többször is megnéztem a filmet, ezért sokszor már nem is tudom, hogy amit én mondok Péterről, azt valóban én mondom-e vagy Németh Gábor, Grecsó Krisztián vagy mondjuk Tóth Krisztina. Azt gondolom én is, amit ők: páratlan volt. Na, de mit jelent az, hogy páratlan? Milyen is volt ez a páratlan Esterházy Péter? “Olyan volt, mint egy rocksztár. Az irodalom rocksztárja. Én például nagyon szerettem azt, ahogyan a szépirodalomba belecsempészte a humort. Hihetetlenül erősen hatott az emberekre: egész máshogy beszélnek és írnak azok, akik már olvastak Esterházyt.”

IMG_1872

A Ruszthi Zsolttal való beszélgetés témája az az emlékfilm volt, mely tulajdonképpen az elengedés riportsorozatának tekinthető: író- és művésztársak mesélnek benne egyik legnagyobb írónkról, arról az Esterházy Péterről, akinek halála egy országot rengetett meg. Épp ezt a megrendülést közvetíti az egyórás film, melyben a már beteg Esterházy is megszólal, és pont olyan, amilyennek egészségesen és alkotókedvvel telítve, illetve határokat nem tűrő mondataiból megismerte az olvasó. Bár én csak a könyveiből – a Harmonia caelestis, az Esti, a Bevezetés a szépirodalomba, A kitömött hattyú és az összes többi, sokadszori újraolvasásra várakozó kötetből – építettem fel magamban az Esterházy-képet, még ez a homályos vázlat is összecseng mindazzal, amiket Ruszthi Zsolt mesélt nekem. Esterházy – egyeseknek csak Péter – olyan ember volt, akitől jó szándékkal csentek el Pilinszky vagy Nemes-Nagy Ágnes aláírásával ellátott köteteket a bölcsész fialok. Olyan, aki néha elfeledkezett arról, hogy mindenkivel magázódik. Olyan, aki “nem merevedett már életében szoborrá”. Olyan, akire mindenki felnézett és akinek minden egyes kimondott és leírt szavát érdemes (volt) megszívlelni. Olyan, akit nem érdekelt a der, die, das, mégis imádták Berlinben, ahol még viccelődni sem átallott. Olyan, akihez senkit sem lehet hasonlítani, akihez nincs hasonlítható. Esterházy – egyeseknek csak Péter – tényleg páratlan volt.

Az Aegon Művészeti Díj “a mindiget javiítom oörökkére EP- emlékek című filmjét június 16-án, 17-én és 18-án is levetítik a Kerekdomb Fesztiválon.

Készítette: Tóth Eszter