Az EUNIC (European National Institutes of Culture) programsorozat célja, hogy a magyarországi Európai Uniós országok kulturális intézeteinek együttműködésével, a közös művészeti és egyéb programokon keresztül elősegítse a nemzetek közötti kulturális párbeszédet. Ennek keretében ezúttal tíz budapesti intézet fogott össze, hogy a Múzeumok Éjszakájához hasonlóan színes programokkal invitálja meg a budapesti és a nálunk tartózkodó külföldi érdeklődőket.
Az egyik legszínesebb programajánlattal az idén 70 éves Lengyel Intézet szolgált, ahol a vállalkozó szelleműek 20 perces gyorstalpalón próbálhatták meg elsajátítani a lengyel nyelvet. Korábban lengyel filmplakátokat láthattunk az intézetben, a Világraszóló lengyel kultúra - lengyel intézetek világszerte című kiállítás pedig Berlintől kezdve Düsseldorfon és Londonon át Kijevig ad körképet a kulturális intézetek rendezvényeinek plakátjairól. A tarka, az egyes plakátokon keresztül markánsan körvonalazódó nemzetek, helyszínek ezen az estén nem csak a kiállított tárgyakon keresztül, hanem - a Tilos Rádióból is ismert - Vj Lee Unflyable az egész termet betöltő lengyel vizuális mixe révén is új megvilágításba kerültek. A cikázó képektől és andalító zenétől övezett babzsák-foteleken üldögélő fiatalok maguk is az éjszaka egyszeri installációjának részeként olvadnak bele a környezetbe. Kicsit arrébb Turulpörkölt és káposztás sas címmel Krzysztof Varga íróval Teresa Worowska beszélget a szerző Turulpörkölt című kötetéről, amely az édesapja révén magyar illetőségű lengyel író sajátos, kegyetlen, de igaz vallomása a magyarokról.
A varsói Gazeta Wyborcza napilap szerzője fanyar humorral, kendőzetlen őszinteséggel vall hazánkról: elárulja például, hogy apja leginkább csak a kutyával beszélt magyarul, ezért ő meglepően tapasztalta, hogy az nem ért lengyelül. "Az állandóságot szeretem a magyar kocsmákban. Varsóban minden változik" - hangzik el az általános derültséget kiváltó részlet a felolvasóesten, amely a későbbiekben csak fokozódik. Kockás abrosz, szalontüdő, a falakon művirágok, régi sportcsillagok megfakult fotói tűnnek elénk: "A magyarok búskomorságát konyhájuk okozza"- vallja a szerző. A magyar étkekkel jóllakott emberen melankólia, elvágyódás és szomorúság lesz úrrá, a vér a fejből a gyomorba tódul: "jóllakott vagyok és boldogtalan".
A pincehelyiségben hasonlóan keserédes, szűkkörű néptáncoktatás zajlik, ahol a fiatalok lelkesen ropják a hamisítatlan lengyel táncokat. A frekventált helyen található, közösségi megmozdulásokra tökéletesen alkalmas Lengyel Intézettől nem messze egészen más környezetben, egy gangos ház második emeletének lakásában találunk rá az Osztrák Kulturális Fórum különleges, leginkább egy baráti összejövetelre, spontán házibulira hasonlító rendezvényére. A családias hangulat közepette az egyik szobában óránként csendül fel a TIMEART nemzetközi formáció koncertje, amelynek hat fiatal - német, osztrák és magyar illetőségű - tagja a klasszikus hangszereket és elektronikus hangképző szerszámokat vizuális effektekkel spékeli meg.
A patinás szoba arany gyertyatartóin és függönyein villódzó fénycsóvák az együttes bizarr zajkoncertjével leginkább egy futurisztikus komolyzenei koncert katarzisát idézik elénk. A "vissza a jövőbe" érzését, a zenekar nevéhez méltó "időművészet" teljességét a szomszédos, sötét szobából elősuhanó szellemek tennék tökéletessé, de a disszonáns szellemidézés ezúttal elméleti síkon marad. Éjfél után megtörik az Intézetek Éjszakájának varázsa: akárcsak Hamupipőke, a látogatók ugyan sietve, de kellemes emlékekkel a szívükben szélednek szét a sötét éjszakában.
