„Mindannyiunknál fiatalabb szellem volt”

Kultpol

Fekete György Kossuth-díjas építész 1993-ban a Nemzeti Kulturális Alap alapító elnöke volt, majd a 2011-ben köztestületté váló Magyar Művészeti Akadémia elnöke, ahonnan Vashegyi György vette át tőle a stafétát. „A korkülönbségre is utalva viccesen úgy hívott bennünket, hogy a kultúrtacskó druszáim, hiszen mindhárman Gyurkák vagyunk, ahogy ő engem, és őt is sokan hívták” – mesélte Lőrinczy György, a NKA alelnöke, akit Fekete György örökségéről kérdeztünk.

Fel tudja idézni az első találkozását Fekete Györggyel?

Három éve, amikor az NKA
alelnöke lettem, elmentem hozzá, mint ahhoz az emberhez, aki az Alap életében fontos
szerepet töltött be. Meglepett, hogy milyen szívélyesen és nyitottan fogadott.
Érdekelte, hogy mit gondolok erről a feladatról, tanácsokat adott, és elmesélte
azt a legendás történetet is, hogy annak idején öt percet kapott Antall Józseftől
a kormányülésen, hogy az NKA létrehozásának szükségességéről meggyőzze a
kormányt. Összesen egy mondatot mondott, ezt: „A kulturális alappal azokat a művészeti
tevékenységeket kell finanszírozni, amelyek nélkül szegényebb volna a magyar
kultúra, de erre a finanszírozásra senki nem képes.” Ezzel
az egy mondattal védte meg a koncepciót, sikeresen.

Attól kezdve rendszeresen találkoztunk. Még pár héttel ezelőtt is ebédeltünk együtt. Személyes ismeretség alapján egészen más embernek mutatkozott, mint amilyen képet a sajtó sugallt róla. Interjúiból sokszor egy nagyon kemény, koncepciózus kultúrpolitikus képe bontakozott ki. Privát szakmai beszélgetéseinken keresztül azonban egy nagyon empatikus és szenzitív személyiséget ismertem meg. Csodáltam benne, hogy mindig elegáns és úriember volt. Akik nem értettek egyet vele, azok se gondolták róla, hogy ne lett volna erős, meghatározó karaktere, és szerintem ez egy kultúrpolitikusnál nagyon fontos. Mindig utalt a köztünk lévő korkülönbségre – bár szerintem mindannyiunknál fiatalabb szellem volt. Irigylésre méltó, hogy halála pillanatáig mennyi energia és ambíció, ötlet és kíváncsiság volt benne.

A nyilvánosság előtt nem óvakodott sarkos
véleményt megfogalmazni, és mintha nem foglalkoztatta volna az, hogy ezzel
milyen vihart kavar.

Amikor személyesen megismertem, sokat gondolkoztam azon, hogy miért különbözik tőle ennyire a róla kialakult kép. Talán azért, mert abban a világban, amelyben ő szocializálódott, más volt a média természete, és nem volt minden félreérthető vagy nem szerencsés mondatnak ekkora jelentősége. Sokszor valóban félremagyarázták a kijelentéseit, kiragadva azokat eredeti szövegkörnyezetükből. Az is tény, hogy nagyon őszinte és karakteres véleménye volt mindenről. Tegyük hozzá: sokan vannak, akiknek az ember nem minden kijelentésével és tettével tud egyetérteni. Ám én a véleménykartelleket mindig zsigerből elutasítottam. Közös ügyekben hiszek, nekünk ilyen volt az NKA.

Beteljesítette az NKA a küldetést, amiért ő létrehozta?

Szerintem teljes mértékben. Élete végéig büszke volt
elnök alapítóként erre a szervezetre. Mindig kiemelte, hogy amikor létrejött a
Nemzeti Kulturális Alap, Mádl Ferenc akkori művelődési és közoktatási miniszter
felhatalmazást adott arra, hogy a bizottság és a kollégiumok tagjainak a felét
a szakmai szervezetek válasszák, a másik felére pedig javaslatokat tegyenek, de
ő maga egyetlen kurátor vagy bizottsági tag személyéhez sem ragaszkodott, a
társadalmi szervezetekre bízta a teljes képviseletet az NKA-ban. Fekete György
úgy ítélte meg, hogy a szervezet története töretlen, nem támadható, s úgy kell
folytatni, ahogy elkezdődött. Az NKA ezen az általa kijelölt úton kíván tovább
haladni.

2018-ban, az Alap 25 éves évfordulóján is szinte
minden rendezvényen részt vett. Az elmúlt években folyamatosan arra biztatott,
hogy őrizzem az NKA szakmai függetlenségét. Erősített abban a meggyőződésemben,
hogy az NKA alelnöksége tulajdonképpen mediátori szerep a politikusok és a
kulturális élet egyes szereplői között.

Mit gondol, mennyire volt elégedett azzal,
amit elért?

Az volt róla a személyes benyomásom, hogy nem
játszotta a nagy befolyású Fekete Györgyöt soha. Mindig egyenrangú partnerként
beszélt velem szakmai kérdésekről vagy az élet dolgairól. Szerintem nem a
titulusok, hanem a feladatok érdekelték. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen szép
kort megért és nagy karriert befutott művészeket nem a saját dicsőséges múltjuk
érdekli, hanem az, hogy a jelenben mit tudnak még tenni. Ez tartja őket
frissen.

Emberként és intézményvezetőként mi az,
amit tovább visz tőle?

Az NKA-ban mindenképpen a szakmai szempontok képviseletét, a szakmai kollégiumok és bizottság függetlenségének eszméjét. Emberileg pedig, hogy maradjunk hűségesek az identitásunkhoz, az elképzeléseinkhez. Ha az ember nem is mindig azt képviseli és mondja, amit várnának tőle, akkor is tartson ki az elvei mellett, legyen hű önmagához.

Nyitókép: Fekete György Lőrinczy Györggyel az NKA 25 éves születésnapján.