A nagyüzemi fakitermelés már a 18. században megjelent. Favágónak a szegényebb paraszti rétegek álltak, a fogattal rendelkező kisbirtokosok pedig a fa fuvarozását vállalták. A favágás fortélyait a fiúgyermekek apjuktól tanulták. 13–14 éves koruktól jártak az erdőre, először mint vízhordók és gallyazók.
„Régen minden egyes munkafolyamat meghatározott időhöz volt kötve, még a fakivágás napját is megjelölték. Az épületfának felhasznált fenyőket fogyó holddal volt érdemes vágni, mert a népi tapasztalat azt mutatta, hogy tartósabb lesz a faanyag” – mondta el Boros Attila erdész.
A régi idők emberei a fakitermelés során mindent felhasználtak, nem hagytak hulladékot. Vajon miből készült a kosár, a kerítés, mi került a sparheltbe, és mi volt alkalmas akár épületfának is? Hogyan viselkednek az egyes fafajták? Ezekre a kérdésekre is választ ad a Petőfi Akadémia legfrissebb epizódja.
