Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész, rendező tíz évvel ezelőtt Magyarföldön ökumenikus fatemplomot épített. Felszentelésének évfordulóján minden évben fesztivált szerveznek, idén pedig különleges faorgonája is lett a templomnak. A színművésszel hitről, színházról, és arról is beszélgettünk, hogy mennyit tud tanulni egy-egy szerepből.
Hogyan kötődik Magyarföldhöz, honnan jött a fatemplom építésének ötlete?
Ez az Őrségben található kis falu tulajdonképp a második otthonom. Vettem is itt egy házhelyet, és építettem egy faházat. Aztán felújítottuk a pajtát is a dombháton, és a mellette húzódó nagy rét kapcsán az jutott eszembe, hogy lehetne oda építeni valamilyen szakrális épületet. Ezen a településen egyébként sohasem volt templom, de az Őrségben a korábbi évszázadokban nagyon sok, fából készült templom állt, csak ezek azóta többnyire elpusztultak. A magyarföldi templom gerendákból épült a zalacsébi fatemplom mintájára, ami jelenleg a zalaegerszegi skanzenben láható.
Nem egyetlen valláshoz kötődik a templom, hiszen három püspök szentelte fel. Ökumenikus szertartásokat tartanak itt?
Mindhárom egyház használhatja, megtarthatja itt a szertartásait. A Fatemplom Fesztivált pedig az teszi különösen egyedivé, hogy a záróalkalom egy ökumenikus istentisztelet, aminek során mindig három felekezet képviselője celebrálja a szertartást. Egyébként nagyon sok esküvőt, keresztelőt is tartottak már a környékbeliek ezen a helyen, és rendszeresen járnak ide különböző közösségek imaalkalmakra, így a templomnak közösségösszetartó ereje is van.
Hogyan kapcsolódik össze a templom a kultúrával? Honnan jött a fesztivál ötlete?
Mindig is az volt a célunk, hogy ez a templom ne csak a hitéletet szolgálja, hanem kulturális térként is funkcionáljon. Annak idején már a felújított, 160 nm-es pajtában, és az épülőfélben lévő fatemplomban is tartottunk koncerteket, amikor még csak a tetőszerkezet és falak álltak: többek között Vukán György, Gulyás Dénes, Berkes Kálmán lépett itt akkor fel.
A fesztivált a templom felszentelésének évfordulóján tartjuk, és az első pár évben templomünnepnek neveztük, de mivel ma Magyarországon mindenki fesztiválokra jár, beadtam a derekam, és megváltoztattuk az elnevezését, bár azért ez inkább egy kisebb, meghittebb, családiasabb rendezvény. A programot minden évben Gryllus Dánielék állítják össze, lesznek többek között komolyzenei koncertek, prózai előadások, jazzkoncertek és egyházzenei programok. Az idei év különlegessége, hogy most építjük fel a fa orgonát, ami a fesztiválon fog megszólalni először. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrával kötöttünk szerződést, velük állítjuk fel a hangszert.
Ki fogja először megszólaltatni?
Rákász Gergely. Ő már a Nemzeti Színházban megtartott jótékonysági koncerten is részt vett, amin már erre az orgonára kezdtünk el gyűjteni.
Ez a fesztivál tulajdonképpen összeköti a hitet, szakralitást a művészettel. A saját életében hogyan kapcsolódik össze ez a kettő?
A hit nem csak a művészettel, hanem életem minden területével összefonódik. Természetesen a színházhoz való hozzáállásomat és az egész gondolkodásomat is áthatja, de ennek nem mindig vannak látható jelei, bár én azért törekszem arra, hogy mindez tapinthatóvá váljon, és hogy legyenek gyümölcsei.
Bizonyos szerepekben konkrétan megjelenhet a hit: idén mutatták be a Nemzeti Színházban a Morus Tamás életéről szóló drámát, amelyben főszerepet játszik.
Igen, nagyon nagy szerencsém van, hogy találkoztam ezzel a szereppel. Morus Tamás nagyon nagy egyéniség volt, példaértékű számomra a rendíthetetlensége. Elképesztő önazonos ember volt, és amikor elolvastam a darabot, az volt az első kérdésem, hogy van-e ma még olyan ember, aki ennyire megingathatatlan. És csak bízni lehet benne, hogy van, de ha az ember önvizsgálatnak veti alá magát, akkor bizony be kell látnia, hogy sokszor kompromisszumokat köt, mert az élet erre sarkallja. Ettől függetlenül Morus Tamás példáját meg kell próbálni követni, és törekedni kell rá, hogy minél kevesebb helye legyen az életünkben a megalkuvásnak.
Morus esetében ez nemcsak hitbeli rendíthetetlenséget jelent, az egész személyiségét áthatotta.
Nem, de minden a hit erejéből fakad. Ha nem lett volna ilyen erős a hite, nem is lett volna ekkora a személyes tragédiája, nem kellett volna az életét feláldoznia. De megtette, nem véletlenül lett az egyház szentje. Ez elgondolkodtató és követendő példa. Nagyon kevesen tudják ma így élni az életüket. Ha mégis, az lenyűgöző.
Lehet tanulni ilyen módon is egy-egy szerepből?
Igen, biztos, hogy ezek a szerepek hatnak az ember gondolkodására. Nehezen megválaszolható, hogy hogyan, mert nem mindig lehet tetten érni, hogy egy-egy cselekedet pontosan miből következik. De minden jó szerep egy teljes élettel való találkozást jelent, és ahogy egymástól tanulunk, úgy a szerepeinkből is.
Miért érezte fontosnak, hogy később felolvassa Morus imáit is, miért ragadták meg annyira ezek a szövegek?
Ez tulajdonkép a darabhoz kötődő háttérmunka része volt, meg szerettük volna mutatni, hogy miket fogalmazott meg Morus az imáiban. Azt akartuk szemléltetni, hogy az imának milyen fantasztikus ereje van, ha azt komolyan veszi az ember. Még pici, jelentéktelennek tűnő dolgokért is lehet imádkozni, hiszen van, amikor az apró dolgokban is nagy segítségre van szükségünk.
Ősszel mutatták be az Ön rendezésében a Veszprémi Petőfi Színházban Csiky Gergely A nagymama című darabját. Miért pont erre a műre esett a választása? Másként közelít meg egy darabot színészként, illetve rendezőként?
Én színészi gondolkodásból rendezek, megpróbálom úgy vezetni a színészeket, ahogy engem vezettek azok a rendezők, akiktől a legtöbbet tanultam. Számomra pont ez a kihívás a rendezésben: hogy át tudom-e adni azt, amit kaptam. Ezt a darabot régóta szeretem, de a mostani rendezés oka egészen prózai: a veszprémi színházban szerettek volna bemutatni egy populárisabb darabot olyan szereplőkkel, akikre kíváncsi a közönség. Tőlem kértek tanácsot, és így választottuk ki ezt a művet.
A színjátszás és a rendezés mellett zenélni is szokott. Milyen szerepet tölt be az életében a zene, hogyan viszonyul a színházhoz?
A zene egy másik szerep. Teljesen más színpadi létezést jelent, minden szám egy két-három perces előadás, a számok között pedig újra és újra civillé válik az ember. Ugyanakkor a színpadi hitelesség szempontjából nem tudok ebben különbséget tenni. A zene is csak akkor jó, ha hiteles, mint minden jól eljátszott szerep.
Előadóestekkel is fel szokott lépni- a Fatemplom Fesztiválon Huzella Péterrel közös estjén a borról szóló művek hangzanak majd el, többek között Hamvastól, Máraitól, Petőfitől, Csokonaitól. Hogyan állítja össze ezeket az esteket, és hogyan választotta ki ezt a témát?
Ennek oka Hamvas Béla A bor filozófiája című könyve, régi kedvencem, és mivel egy elég populáris műről van szó, adta magát, hogy a közönség is szeretni fogja. Ráadásul ebben a címe ellenére inkább egy nagyon mély és különleges életfilozófia jelenik meg, amiben jó elmerülni. Ez egy olyan szöveg, amit szeretek bizonyos időközönként újramondani.
Milyen tervei vannak, hol láthatjuk a közeljövőben?
A Nemzeti Színházban jövőre két bemutatóm lesz, ezek közül az első Euripidész Médeia című drámája, de dolgozom majd Pécsett is, a Rózsavölgyi Szalonban, Veszprémben pedig rendezni fogok. Emellett kaptam egy nagyon különleges felkérést az Operettszínháztól: egy monooperát rendezek majd egy fiatal énekesnővel. Ez komoly kihívás, hiszen az opera új műfaj az életemben. Így kifejezetten sűrű lesz a következő évad, nagyon izgalmas újdonságokkal.
Izsó Zita
Nyitókép forrása: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt
