Az Újratervezés egy idős házaspár története, amely tavaly nemcsak itthon, de külföldön is sikert aratott. Hogyan bukkantál rá a témára?
A filmterv úgy született, hogy két dolog összeszikrázott ? ez elég gyakran megesik nálam. Van egy motívum, amelyet feljegyzek, és ehhez később kapcsolódik egy másik. Ebben az esetben az egyik kulcsélményem az volt, hogy a tágabb családban van egy pár, akikkel gyakran utaztam kocsiban. Ők sokat civódnak, mégis nagyon látszik, mennyire szeretik egymást. Ennek kapcsán jutott eszembe az, hogy egy pár kapcsolatát az utazásaik során mutatom be.
Valamennyivel később, talán két évre rá, a haverokkal GPS-eket nézegettünk, és láttuk, hogy mindenféle hangon megszólaltatható a berendezés (szőke nő, paraszt bácsi, stb.). Arra gondoltam, hogy ezen keresztül még jobban ki lehetne fejezni a pár történetét. Innentől kezdve minden adta magát.
Egyik interjúban említetted, hogy a film eredetileg nem végig játszódott volna autóban. Milyen epizódok maradtak ki és miért, kinek a hatására döntöttél végül így?
Az eredeti koncepció szerint a nő nemcsak a kocsiban, hanem otthon is haldokolt volna. Volt olyan jelenet, hogy a bácsi betesz egy diktafont a zsebébe, és beszélteti a nőt mindenféléről: arról, milyen messze van Szentendre, vagy hogyan kell eljutni az Aldihoz. Látjuk azt is, ahogyan a bácsi a számítógépen szerkesztgeti a hanganyagot. Engem nagyon szórakoztatott ez a rész, nagyon viccesre sikerült. A történet szerint ekkor még sem a felesége, sem a nézők nem értik, miért csinálja ezt a bácsi.
A Csokonai Művelődési Központ által felkért zsűritag, Bezerédi Zoltán azt mondta, hogy ez a jelenet teljesen felesleges, mennyivel jobban működne a film, ha csak az autóban maradnánk. Ez nekem is nagyon megtetszett. Az utolsó forgatókönyv-verzióban volt egy olyan rész, amikor tágban követjük az autót, talán naplementében, menekülő külsőben, de a forgatáson láttam, hogy már ez sem kell. Amikor felvettük azt, hogy Kovács Zsolt ül az esőben és nézelődik, akkor arra gondoltam: ennél erősebb képet úgysem tudok kitalálni.
A filmet traileren forgattátok. Mennyire okozott gondot ez a speciális forgatási körülmény?
Nehéz volt, mert összesen két nap volt a forgatásra, ráadásul első nap rossz walkie-talkie szettünk volt. Egy ilyen intim filmnél ez nagy probléma, hiszen itt minden rezdülés számít. Sokszor oda is mentem volna a színészekhez, de emiatt magukra voltak hagyva. Csak akkor tudtam velük igazán kommunikálni, amikor megálltunk az autóval. Az is probléma volt, hogy nagyon ráztak az utak. Rám borult a monitor, és lecsúszott a füles a fejemről.
Utólag rájöttem, hogy a filmnek ez mind jót tett. Két ilyen kaliberű színészt nem kell annyira instruálni, ugyanis nem igazán tudtam volna nekik újat mondani. Amikor elolvasták a forgatókönyvet, pontosan értették, hogy milyen karakterekre gondolok.
Pogány Judit és Kovács Zsolt remekelnek a filmben. Ők elsőre igent mondtak?
Mindkét karakternél ők voltak az első helyen, de ilyenkor az ember másokat is számításba vesz, ugyanis előfordulhat az, hogy a színész végül nem ér rá, nem vállalja, vagy összeegyeztethetetlen más munkájával. Judit és Zsolt is Kaposváron játszottak, tehát nem kellett aggódnom, hogy nem lesz meg az összhang közöttük. Judittal a próba előtt egy parkolóban találkoztam. Amint kiszállt az autóból, elkezdte mondani: elkeveredtem, ott kellett volna elfordulnom, nem láttam a táblát? Rögtön tudtam: nekem pont erre van szükségem!
A rövidfilm végig szépen építkezik, és a befejezés pedig egyszerűen megindító. Mikor érezted azt először, hogy telitalálat lesz?
Amikor írtam, akkor úgy éreztem, szépen működnek a dialógok. Bevallom, közben én is elmorzsoltam egy-két könnycseppet. A forgatás rémálom volt, általában mindig az: nemcsak a trailer, hanem a kevés idő miatt. A muszterelésnél is csak a hibákat láttam: hogy zökken az autó, hogy a színész nem úgy mondja. A feleségem friss szeme segített a vágásnál, együtt kiirtottuk belőle, ami nem jó, aztán rátettük Pirisi Laci zenéjét, és szépen lassan elkezdett működni a film. Valaki mondta: a vágás arra jó, hogy az ember visszakapja azt a filmet, amit megálmodott. Az Újratervezés esetében pontosan ez történt.
A tavalyi év nagyon sok díjat hozott. Van olyan, amelyik kifejezetten kedves a szívednek?
Az amerikai Heartland fesztiválon elnyertem a legjobb amerikai premierért járó elismerést. Ezen a rendezvényen kifejezetten megható filmeket díjaznak, és ennek nagyon örültem, mert én is, mint mindenki, amerikai filmeken nőttem fel. Novemberben Szöulból kaptam egy közönségdíjat. Ez azért volt nagyon jó érzés, mert a világ másik felén a közönség ezt választotta meg a legjobb filmnek. Ebből arra következtettem, hogy talán valami egyetemes az, amibe beletrafáltam.
Az, hogy a Magyar Filmkritikusok díját megkaptam, azért különleges számomra, mert ez az első hazai elismerésem. Korábban mindig az volt, hogy előbb jutott ki fesztiválra és előbb kapott ott díjat a filmem, minthogy itthon valaki észrevette volna. Számomra ez elismerés volt a hazai szakma részéről: végre láttak valamit tőlem, és tetszett is nekik.
