Ezek a fájlok mintegy 40 megabyte-nyi információt tartalmaznak, ami 10 ezer hagyományos terjedelmű gépelt oldalt jelent, de valószínűleg ennél sokkal több rövidebb, akár százezer felvett adatcsoport is lehet rajtuk. Ezeket - anélkül, hogy a bizottság megismerte volna tartalmukat - az informatikai szakértők átírták DVD-kre, amiket már biztos, hogy a későbbiekben nem lehet manipulálni - közölte.
Az informatikai szakember kitért arra, hogy a már megmentett adatok kódolása mindössze néhány száz munkaórába kerülne, ám azok most a Nemzetbiztonsági Hivatalban vannak mint titokgazdánál. Az intézményen múlik, hogy mikor és milyen formában kerülnek majd ezek az adatok a nyilvánosság elé. Munkájuk közben akadtak "a szalagok rossz állapotából fakadó mechanikai problémák", amiket sikerült megoldani. A leolvasást a Nemzetbiztonsági Hivatalban kellett végezniük, amihez a megfelelő számítástechnikai apparátust is be kellett szerezniük.
Stefano Bottoni, a romániai Nemzeti Emlékezet Intézet munkatársa az ottani kutatási lehetőségekről elmondta: országukban a helyzet liberálisabb, mint Magyarországon, ugyanis "nem kell perektől tartani azoknak, akik ügynökökről publikálnak". Beszélt arról is, hogy egészen 1999-ig elhúzódott náluk az átvilágítási törvény megszavazása, ám ennek gyakorlati megvalósítása 2006-ig meglehetősen lassan haladt. Ennek során 18 folyókilométernyi iratanyag került át az erre szakosodott levéltárba, ám a folyamatra rányomta bélyegét az, hogy a rendszerváltás utáni nemzetbiztonság szervezet határozta meg, hogy mely dossziék kerülhettek a közgyűjteménybe.
Utalt arra is, hogy "1963-tól bizonyíthatóan nem voltak a romániai Belügyminisztériumban szovjet tanácsadók, ezért itt Moszkva tudta nélkül intézték a dolgokat". A kommunista diktatúra azonban a román állampolgárokat a legmesszebbmenőkig felhasználta az állambiztonság szolgálatában, például a külkapcsolatokban mindenki egyúttal tiszt is volt. Meglátása szerint ezért a rendszerváltás után nem lehetett őket azonnal leváltani, mert akkor Románia addig jó diplomáciai rendszere felborult volna.
Bukovszky László prágai történész arról tartott előadást, hogy Csehországban 20 folyókilométernyi irat került a levéltárba, az ottani nemzetbiztonsági hivatal mindössze 4,5 százaléknyi dossziét tartott meg magának. Sőt, a publikussá nyilvánított iratokból az egykori Csehszlovákiából mintegy 900 ezer emberre vonatkozó adatot feltettek az internetre, és ott mindenki megtalálhatja az általa keresett személyt és a hozzá tartozó levéltári segédletet.
Keszeli Tamás szlovákiai történész közölte: náluk is van egy internetes keresőprogram, amelyen be lehet azonosítani az egykori ügynököket, társadalmi kapcsolatokat. Elmondása szerint náluk is volt számítógépes nyilvántartás a hálózati személyekről - párhuzamosan a kartonokkal - már a hetvenes években a pártállami időkben, noha ezt nem mindig vezették precízen a titkosszolgálati alkalmazottak.
Krzysztof Persak lengyelországi történész kiemelte: a 2000-ben létrehozott, varsói székhelyű lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete nem csak levéltárként, hanem oktatási intézményként is dolgozik, illetve 2007-től átvilágítási tevékenységet is folytat. A náluk őrzött 88 folyókilométer iratanyagból mindössze fél százalék a titkosított. A levéltárban fellelhető adatok alapján már bírósági eljárások is zajlottak, ennek alapján mintegy 400-an feleltek pártállami tevékenységükért Lengyelországban.
