Zenész családban születtél. Evidens volt, hogy ezen a pályán indulsz el?

Az elhatározás egyértelmű volt, egyéb tevékenység szóba se jöhetett volna. A zene kiskorom óta része az életemnek. Hallottam édesapámat játszani, jártam a koncertjeire, korán eldöntöttem, hogy zongorista leszek. Az öcsém a fúvós hangszert választotta.

Minden segítséget megkaptál a családtól, támogattak?

Tisztában voltunk vele, hogy manapság a zenei pályán az érvényesülés nehezebb, mint az előző generációk életében volt. Édesapám azt tanácsolta, hogy legyek szorgalmas és kitartó, fektessek minél több energiát a feladataim elvégzésébe, úgy talán sikerülhet megmaradnom ezen a pályán. A mostani pillanatig azt mondhatom, szerencsére jól alakulnak a dolgaim.

Miért éppen a jazzt választottad?

Kezdetben nem voltam elég érett hozzá, az első osztályt klasszikus zongora szakon végeztem, majd másodiktól jazz tanszakon folytattam a tanulmányaim. Amikor édesapám megtudta, hogy terveim szerint a jazz irányába indulok el, aggódott értem. Úgy vélte, klasszikus zongoristából kevesebb van, később könnyebb az elhelyezkedés. Valóban: az én generációmban rengeteg a tehetséges jazz-zenész.

Milyen művészek inspiráltak?

Elsősorban édesapám hatott rám, később a rajta keresztül megismert zenészek, Herbie Hancock, Chick Corea játéka fogott meg. A hazai előadók közül Oláh Kálmánt, Szakcsi Lakatos Bélát, Szakcsi Lakatos Béla Jr-t és Szakcsi Lakatos Róbertet emelném ki, az ő játékukat nagyon szeretem.

Tanultál Londonban is. Milyen tapasztalatokat szereztél?

Édesapám zongoratanári állást kapott Londonban, és ment vele az egész család. Engem felvettek a Royal Akadémia különleges tehetségek osztályába, tizenöt éves voltam akkor. Számtalan emberrel ismerkedtem meg, sok tapasztalatot szerezhettem. Egyik alkalommal Dave Holland, a világ egyik legjobb bőgőse tartott kurzust és kiválasztott egy iskolai zenekart, akik együtt játszhattak vele. Hála Istennek ránk esett a választás, két szám erejéig felléphettünk vele. Ottani, tősgyökeres britekből álló zenekaromban standard trió, fúvós és gitár volt, vegyesen adtunk elő számokat, főleg feldolgozásokat.

Szerettünk volna kint maradni, azonban ez a vágy meghiúsult. Haza kellett jönnünk, szüleim pedig nem engedték volna, hogy egyedül ott maradjak, és én sem éreztem erre késztetést.

Az ottani és az itteni képzés közt volt különbség?

Az elméleti oktatás sokkal lazább, mint Magyarországon, Nagy-Britanniában mérföldekkel nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati oktatásra. Jártam rendes gimibe is, ott felmérték, ki miben tehetséges, és arra a területre szakosították a diákot, anélkül, hogy feleslegesen gyötörték volna. Szerintem ez jó és követendő irány.

Többféle versenyen indultál, értél el eredményt. Mit tanultál a megmérettetésekből?

A megmérettetéseket úgy fogom fel, hogy több ember meghallgat és elmondja a véleményét, és akár nyerek, akár nem, ebből az egészből csak tanulhatok, a fejlődésem szolgálatába állíthatom. Minden verseny inspiráció.

Most kapom meg a BA diplomám, felvételizem a mesterképzésre, jelenleg ez a legfőbb tervem. Valamikor szeretnék a saját szerzeményeimből lemezt készíteni, amolyan klasszikus-jazz kombót.

A jelenlegi együttesed hogyan néz ki?

Elég képlékeny. Általában a bőgő Jónás Géza, a dob Jónás Fülöp, esetenként Pecek Lakatos András, Markosi András. Utoljára például, amikor koncerteztem, Orbán György bőgőzött és Pecek Lakatos András dobolt.

Hogy érzed, mitől nehezebb ma egy jazz-zenekarnak?

Számos zenei hatás éri az embereket, nehéz rávenni őket, hogy nyitottak legyenek a jazzre. Laikusként nehéz a jazz befogadása. Sokan mondják, hogy a jazz-zenészek a jazz-zenészeknek játszanak. Ezzel egyet tudok érteni. Szűk réteg szereti ezt a műfajt, de ők sem úgy hallgatják, hogy szakmailag odafigyelnek, mi történik, hanem háttérzeneként. Nem tudják úgy értelmezni a zenét, ahogyan egy másik jazz-zenész.

Zeneszerzéssel is foglalkozol. Hogyan találsz rá a szerzeményeidre, milyen utakat követsz?

Nagyon függ a hangulatomtól és az életben érő impulzusoktól. Van, amikor a semmiből jön az ihlet, és gőzerővel megy a munka, máskor meg nem. Ez kiszámíthatatlan.

A Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíj miben nyújt neked segítséget?

Az ösztöndíj a különböző tárgyi eszközök beszerzésében volt óriási segítség, azok nélkül nehezen valósulna meg egy-egy koncert, készülhetne el egy-egy felvétel.  

Zenészként mikor vagy a legelégedettebb?

Akkor vagyok a legelégedettebb, amikor át tudom adni azokat az érzelmeket a közönségnek, amelyeket szeretnék.

Hogyan képzeled el a jövőt?

Szeretnék többet játszani külföldi zenészekkel, valamint nemzetközi színtéren is bemutatkozni.

Fotók: Kultúra.hu/Belicza László Gábor