Egyetlen ecsetvonása művészi értékkel bír, s erről az ecsetvonásról fel is ismerhetjük, olyan jellegzetes. Jártassága az ókortól a reneszánszon át a kortárs eszmékig terjedt. A képzőművészet különböző ágaiban tudott maradandót alkotni, s munkáiban benne van az egész természet, az egész élet. Ilyen volt Borsos Miklós. A Kossuth-díjas művész idén 30 éve hunyt el.

Egykori budai lakásában tavaly novemberben nyílt emlékmúzeum, az Országos Széchényi Könyvtárban pedig Origó a végtelenben címmel nyílt kiállítás műveiből.

Egyhúrú himnusz (1977), Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum

1986-ban volt utoljára kiállítása Borsos Miklósnak az Országos Széchényi Könyvtárban, az akkori tárlat anyagát a művész nagylelkűen a könyvtárnak adományozta. Ezt az anyagot elevenítik most fel, kiegészítve a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményéből érkezett alkotásokkal.

Delfin napkoronggal (1968), Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum

A kamaratárlaton is szembesülhetünk a művész sokoldalúságával: grafikái, tusrajzai, plakátjai, könyvillusztrációi, dombormű- és éremtervei mellett szobraiban is gyönyörködhetünk. A szobrászatnak is mindegyik válfajában otthonosan mozgott. Fa, márvány, bazalt, kő vagy bronz alapanyagot egyaránt használt, és a szobor méretbeli kihívása sem okozott gondot, a kisplasztikáktól egészen a köztéri szobrokig találkozhatunk műveivel.

Igazi 20. századi reneszánsz ember volt, aki a műveltség és alkotás széles spektrumán mozgott. A festő, grafikus, szobrász képzőművész a zenét is nagyra értékelte és az irodalom is nagy hatással volt rá. Rengeteget olvasott és művészi hitvallását maga is megfogalmazta két önéletrajzi írásában: Visszanéztem félutamból és A toronyból címűekben. Ezekben a művekben megismerhetjük az alkotói folyamatának „miértjét”, a történelmi háttér, a műveket létrehozó személy és a társadalmi környezet egymásra hatását. „A művészetnek, szobornak, képnek valami olyat kell megmutatnia, amit egyébként soha nem látnánk vagy éreznénk”– vallotta.

A kiállításon a Weöres Sándor-Károlyi Amy művészházaspár Borsos Miklóshoz írott verseit és személyes vallomásait is megismerhetjük. Versesköteteikhez készített Borsos illusztrációkat, az irodalmi kapcsolaton túl személyes barátság és tisztelet is összekapcsolta őket.  A címben szereplő gondolatot is Weöres Sándor fogalmazta meg, aki a képzőművész munkáiban a természet és az emberi lélek harmóniáját látta megtestesülni.

Borsos Miklós köztéri szobraival szerencsére nap mint nap találkozhatunk, elég csak az 1975-ben a Clark Ádám téren felállított 0 kilométerkőre gondolni, de a balatonfüredi kikötő magasban lebegő női alakja, a Balatoni szél allegóriája is ismerős lehet sokunk számára. E szobor makettjével találkozhatunk Budapesten is a Borsos Miklós Emlékkiállításon, ahol grafikai tervével együtt látható a lakásmúzeum bejáratánál.

A tihanyi nyarakat követően a budai Vár egyik ódon házának első emeletén töltötték a teleket feleségével. A Budavári Önkormányzat tulajdonában lévő lakás bérleti jogát a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kapta meg. A KOGART vállalta, hogy felújítja a helyiségeket, és megújított állandó kiállítással fogadja az érdeklődőket. A novemberben újranyitott múzeumban igyekeztek a művészt minden oldaláról bemutatni.