Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere augusztus 20-a alkalmából állami kitüntetéseket és díjakat adott át augusztus 16-án a Pesti Vigadóban. A díjazottak közül Dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténészt, szerkesztőt, Ifj. Zsuráfszky Zoltán táncost és Bolvári Andrásné pingáló művészt többek között pályájukról, a néphagyomány fontosságáról is kérdeztük.
 |
| Dr. Jánosi Zoltán átveszi a díjat |
A Magyar Érdemrend Lovagkereszttel kitüntetett dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló folyóirat főszerkesztője pályája szépíróként kezdődött.
"A nyolcvanas évek elején megnyertem egy novellapályázatot, majd novellás-, később verseskötetem jelent meg. Nagyon sokáig albérletben éltünk a családommal, és úgy láttam, az írói pálya nem igazán kedvezne a megélhetésünknek. A Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző főiskolán lettem tanár, majd az irodalomkutatás irányába navigáltam. Noha alkalmanként írtam szépirodalmi műveket, kötetben azonban egyiket sem jelentettem meg. Most, hogy hamarosan betöltöm a hatvanötödik évemet, fontolgatom, hogy visszatérek a szépíráshoz" – mondta el.
 |
Az irodalomtörténész korábban Ratkó József és Oláh János költőkről is írt monográfiát. Ennek kapcsán elmondta, hogy mindkét alkotó Nagy László bölcsőjéből bújt ki.
"Nagy László életművével viszonylag korán, főiskolásként kezdtem el foglalkozni, megragadott a népköltészettel való kapcsolata, sajátságos képalkotása" – emlékezett. 1996-ban megjelent, Év könyve díjjal jutalmazott Nagy László-könyve után tanulmányköteteket adott ki, behatóan foglalkozott Federico García Lorca költészetével.
"A magyar irodalomnak van egy belső értéke, de ahhoz, hogy észrevegyük az egyetemes értékeit is, meg kell jelölni néhány kapcsolódási pontot a világirodalommal. Ilyen kapcsolódások fedezhetőek fel Nagy László, Ratkó, Oláh esetében is" – mondta.
Mivel Nyíregyházán élt, úgy vélte, tartozott a helyieknek azzal, hogy megírja a Ratkó-monográfiát. "Oláh Jánost személyesen is ismertem. Egyszer ketten maradtunk az Irodalmi Magazin szerkesztőségében, és ő megkérdezte, ismerek-e olyan irodalomtörténészt, aki róla is készítene egy monográfiát. Azonnal felajánlottam, hogy itt vagyok én, örömmel megcsinálom" – idézte fel.
Érdeklődésünkre, hogy Nagy László életműve megkérdőjelezhetetlen-e, vagy egy-egy ponton újraértelmezést kíván, azt válaszolta, hogy napjainkban nem kérhetjük számon egy régen élt alkotó jelen idejű korszerűségét, ugyanakkor az irodalomnak vannak olyan értékei, amelyek örökké érvényesek, elég csak Catullus verseire gondolnunk. "Úgy látom, hogy Nagy László a mai világban folytathatatlan, de a küldetés, amit annak idején beteljesített, óriási, világirodalmi színvonalú érték" – emelte ki, majd hozzátette, még azoknál is tetten érhető a hatása, akik megtagadták. Ahogy Weöres Sándor fogalmazott: "a hiányával van jelen".
"A Kiss Annával, Csoóri Sándorral, Juhász Ferenccel, Kormos Istvánnal együtt beteljesített morális és költői erő a mai napig fellelhető, nem veszett el" – hangsúlyozta.
A Magyar Napló folyóirat főszerkesztőjeként elmondta: szeretnének többet elmondani a vidéki Magyarországról és a határon túli magyarok helyzetéről, de a tervek közt szerepel az elméleti és az irodalomelemző munkák bővítése is. "Nem a nyugaton divatos elméletek kopírozásait, hanem a magyar irodalom, kultúra belső fejlődéséről születő munkákban gondolkodunk" – jegyezte meg.
 |
| ifj, Zsuráfszki Zoltán átveszi a kitüntetést |
A népművészet ifjú mestere címmel kitüntetett ifj. Zsuráfszky Zoltán táncos elmesélte: mivel szülei jeles koreográfusok, szinte beleszületett a folklórba. "Kezdetben ellenálltam, de aztán annyira nagy hatást tett rám a 2002-ben megismert csángó kultúra, az erdélyi emberek világa, hogy ezen a vonalon indultam el" – idézte fel. Arra a kérdésre, hogy mi fogta meg a csángókban, elmondta, hogy a nyelvük, az egyenességük, a tisztaságuk: sallangmentes táncuk nemes egyszerűsége azonnal magával ragadta. Véleménye szerint a néphagyomány folyamatosan megújuló és fejlődő történet, a számos környezeti hatás állandóan megtermékenyíti ezt a közösséget és a közösségi alkotást. "Mi, néptáncosok szeretjük emlegetni azt a bizonyos idealizált századfordulót, amikor még fellelhettünk élő néphagyományt, népviseletet. Ma, ha elmegyek a csángókhoz, lehet, mindenki farmert hord, mobiltelefonja van, de ez nem okoz gondot a néphagyomány művelésében, a 21. században is él ez a kultúra" – vélte.
 |
| Bolvári Andrásné pingáló művész |
A népművészet mestere díjjal jutalmazott kalocsai Bolvári Andrásné pingáló művész elmondta, hogy már egészen kicsi gyerekként megismerkedett a rajzolással. "Alig pár éves voltam, amikor a társaimat rajzolni tanítottam" – emlékezett vissza. "Először a saját és a barátnőim ruháit díszítettem, később porcelánfestőként dolgoztam" – idézte fel. Úgy véli, hogy az igazi porcelánnal semmi nem veszi fel a versenyt, a tömegtermelés nem szoríthatja háttérbe. Rengetegen keresik meg és rendelnek tőle az ország számos pontjáról. Az utánpótlásról némileg szkeptikusan nyilatkozott. "Sajnos kevesen szánják rá magukat arra, hogy ezzel a szakmával foglalkozzanak, bár mi mindent megteszünk azért, hogy néhányan kedvet kapjanak hozzá" – mondta.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
