Amikor 1910 körül Rónay János, a módos, ceglédi iparosmester elkészítette az első modern, bádog vízhordó kannát, még nem tudhatta, hogy igazi tradíciót teremt, s hogy a háztartási eszköz, amit gyártott, komoly zenetörténeti szerepet kap a jövőben.
A bádogkanna az addigi súlyos agyag kannáknál könnyebb lett, a rugalmas alapanyagnak köszönhetően pedig nem volt többé törékeny, vagy sérülékeny, így használata sokkal egyszerűbbé, praktikusabbá vált. Az új bádog-kanna nagy sikerre tett szert, ettől fogva a környéken mindenki bádog kannában hordta a vizet otthonra, az aratásra, s bárhová, ahol vízre volt szükség.
A vezetékes víz megjelenése akár véget is vethetett volna a kanna sikerének, de szerencsére nem így történt. A bádogot lassan felváltotta a korszerűbb zománcos edény, s bár a kanna az évek során lassan elhagyta eredeti funkcióját, nem tűnt el a használati eszközök közül: a Kárpát-medence egyik legkedveltebb, különleges hangszerévé vált, s utánozhatatlan hangzásával zenészek és zenekarok sorának ragadta meg muzikális fantáziáját.
Ebből a mintegy 100 esztendő alatt felhalmozódott zenei gyűjteményből kap ízelítőt a közönség, s a július 26-i ceglédi fesztiválon saját fülével, szemével győződhet meg a kanna egyedi hangjának sokféleségéről, változatos használati módjairól, a különféle zenei stílusokban való nélkülözhetetlen szerepéről.
A Ceglédi KannaBálon tiszteletét teszi többek közt Farkasházi Réka és a Samuband, a Terno Trajo, a Ternipe, a Mojo, a Besh O Drom, a Jambalaya és a Kistehén Tánczenekar. A koncerteket utcazene, mutatványosok műsorai, kézműves és kirakodóvásár, kannaoktatás, valamint a Patkós Irma Művészeti Iskola előadása egészíti ki.
