Bajor Gizi élete és munkássága annak ellenére kevésbé ismert, hogy tevékenységei nagyban befolyásolták a 20. század első felének művészeti életét. Egykori otthona ma kiállítótérként működik: a Bajor Gizi Színészmúzeum idén a Mindenütt Nő című programsorozat keretében ingyenesen látogathatóvá teszi egyik tárlatát a színésznő életéről.
A Mindenütt nő című rendezvény idén harmadik alkalommal kíséri Magyarországon a nemzetközi nőnapot. Az esemény keretein belül előadásokat, filmeket, beszélgetéseket, tárlatokat tekinthetünk meg, amelyek fő témája természetesen a nagybetűs Nő. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tavaly csatlakozott a kezdeményezéshez: idén március 6. és 8. között a Bajor Gizi Színészmúzeumban a ?Tűz és láng minden körülöttem?? Bajor Gizi és a nagy háború elnevezésű tárlatot ingyenesen tekinthetik meg a hölgyek. A kiállításról annak kurátorát, Gajdó Tamást kérdeztük.
Milyen koncepció áll a tárlat mögött?
Bajor Gizi 1914-ben kezdte el a pályáját, amikor a legközelebbi családtagjai kikerültek a frontra. Adott tehát egy fiatal színésznő, aki sikereket arat, premierről premierre jár, a közönség szereti és ünnepli. Azok pedig, akik addig vele voltak, támogatták, közben az életükért küzdenek és szörnyűbbnél szörnyűbb történeteket mesélnek neki a frontról. Az alapkoncepció ez az éles kontraszt volt.
Miket tekinthetünk meg a kiállításon?
A Bajor Gizi Színészmúzeum igazából egy villa, a színésznő egykori otthona, ennek egyik szobájában látható a tárlat. Többek között a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumból kölcsönöztünk hozzá tárgyakat, mert a művésznő édesapjának kávéháza volt a Kálvin téren. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Vajda Ödön joghallgatóval is, így ezért is érdemes megidézni a helyet. Testvérének, Beyer Rudolfnak a fronton készült képeit is bemutatjuk. Eredeti kéziratokat, leveleket is láthatunk az Országos Széchenyi Könyvtár jóvoltából.
Hogyan indult el a színésznő karrierje?
Itthon a háború ellenére pezsgett a színházi élet. Bajor Gizi sokat köszönhet annak, hogy megismerkedett Hatvani Lajossal, a Pesti Napló újságírójával, ismert mecénással. Nagy szüksége volt a támogatására, a jó kritikáira és a kapcsolataira: édesapja üzlete tönkrement, így családfenntartóként hatalmas tétje volt a pályakezdésének. Hamar sikereket ért el: már rögtön a színészakadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött. Bródy Sándor például kifejezetten őt kérte, hogy játssza el A dada főszerepét.
Ön férfiként hogyan próbálta megragadni, hogy Bajor Gizinek, mint művésznőnek milyen élete volt az első világháború alatt?
A legfontosabb az volt, hogy mindenféle ítéletmondás nélkül bele kellett illeszkedni a helyzetébe, megérteni, hogy a családja milyen anyagi helyzetben volt akkor, és mennyire fontos volt neki a kiugrás. Nyilván nem tudunk mindent újra átélni az ő szemszögéből, de azt például magam is át tudom érezni, hogy milyen lehetett neki fiatal művészként bekerülnie a Nemzeti Színházba. Sokan ellene fordultak, hiszen látták, hogy mekkora tehetség. Nem sok női szerep akadt abban az időben egy színházban. Ki kellett találnia magát, felhívni magára a figyelmet. Nehéz feladat ez ?tisztességes? keretek között; valakinek mindenképpen sérültek az érdekei. Mi az ő szempontjait próbáltuk megérteni, így a pletykalapokat ki is hagytuk a kutatásból.
A színészeten kívül mi köthető még Bajor Gizi nevéhez?
Kevesen tudják, mekkora szerepe volt a két világháború közötti művészeti és társadalmi életben. Műterem akciókat rendezett: ezek az esték mindig egy-egy festőről szóltak, akiknek meg lehetett vásárolni a képeit. Egy festményt pedig ki is sorsoltak azok között, akik belépőjegyet váltottak. Több évig tartott ez az akció, ami által olyanok is műalkotásokhoz juthattak, akik amúgy nem engedhették volna meg maguknak. Mindenkin igyekezett segíteni, fiatalon például cipőgyűjtési akciókat szervezett gyerekeknek. A kollégái közül is sokan fordultak hozzá, ő pedig mindenkiért próbált tenni valamit. Nem hiszem, hogy marketing célból tette volna; egyszerűen ilyen jellemű asszony volt.
Polgári Lilla
