Miért választotta ezt a témát, hogy pont kortárs magyar írókról készített portrét?
Nem is nevezném ezt választásnak. Sok író barátom van, akik közül a legtöbbet nem is írói mivolta miatt, hanem barátként fotóztam. Ugyanakkor foglalkoztatott az, hogy miként lehet
a fotó eszközeivel megközelíteni azokat az embereket, akiknek a munkaanyaga a nyelv. 2003-ban kezdtem dolgozni egy olyan köteten, amelyben kortárs írók szerepelnek, és persze először a barátaimat fényképeztem, aztán utána sok más írót is. Összességében mintegy 100 portréval 2005-ben jelent meg az a kötet Fej vagy írás címmel. A bal oldalon volt a fénykép, a jobb oldalon pedig az írók gondolatai álltak: magukról, a képről, vagy egy tőlük kölcsönzött idézet szerepelt. Magam is meglepődtem, hogy milyen sokan szerették azt a könyvet, és egy kicsit el is könyveltek - megtisztelő módon - az írók fotósának. Mára szinte a teljes kortárs magyar irodalmat lefényképeztem, alighanem ezért is merült fel a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése vezetőiben, hogy a 85. Ünnepi Könyvhétre jelenjen meg egy olyan könyv, amiben 85 kortárs írónk porréja szerepel. Írtam egy listát, hogy ki az a 85, akit szeretnék, majd ezt egy szerkesztőbizottság átírta és véglegesítette.
Miért képeslap forma lett a koncepció?
Mindenképpen egy kézbe fogható, kivehető, nézegethető formátumot szerettem volna. Valami olyat, mint Ady híres képei, amit máig szívesen rak ki az ember az íróasztala fölé a falra.
Milyen volt az alkotói munka?
Részben a már meglévő képeimből válogattunk, illetve 25 új képet is kellett készítenem, vagy azért, mert nem volt az illetőről fotó, vagy már elavult, érdemesnek tűnt újabbat csinálni. Az írókról szóló szövegek Tarján Tamás irodalomtörténész munkái. Maga a fotózás egyébként már csak azért is izgalmas volt, mert én mindenkit a saját közegében szeretek lefotózni, illetve az adott író választására bízom, hogy milyen környezetben szeretné megmutatni magát. Hiszen az is róla beszél, és így a kép tényleg az ő munkáihoz tud hozzáadni valamit.
Végh Nóra Judit
