Köztudott, hogy táncosként indultál, és csak később vált hivatásoddá az éneklés. A Honvéd Együttes tagjaként tudtad, hogy még az útkeresés időszakát éled? A Honvédban azt éreztem, hogy hazaérkeztem. Kiskoromtól fogva az volt a vágyam, hogy táncoljak, és minél távolabb kerültem tőle, annál édesebb álom lett. Egy időben ugyanis teljesen más irányt vett az életem: a szüleim kérték, hogy szerezzek egy ?rendes? diplomát, ezért Miskolcra mentem történelemtanári szakra. Itt csatlakoztam egy amatőr táncegyütteshez, ahol a mesterem elküldött Pestre, hogy végezzem el a moderntánc-pedagógus szakot. Akkor azt gondoltam: az utolsó szalmaszál a tánc és köztem, ha taníthatok.
Ehhez képest nem sokkal később hivatásos táncosként mutatkozhattál be.
A táncpedagógusi tanfolyamnak köszönhettem, hogy bekerültem a Honvéd Együttesbe. Ott figyeltek fel rám, és mivel megüresedett egy státusz, behívtak a felvételire. Mesebeli fordulat volt: 22 évesen, amikor már reális esély nem volt rá, táncos lettem. Majdnem hat évig voltam az együttesben, és amit a színpadról tudni kell, azt kilencven százalékban ott tanultam meg.
Mi volt a legfőbb útravaló?
Hogy mindent eldönt az első három lépés. Az, hogy miképpen lép valaki ki a színpadra a kulisszák mögül, hihetetlenül fontos: mire odaérsz a mikrofonhoz, a nézőben már megszületett az előítélet. Érzi, szorítania kell érted, vagy hátradőlhet, mert biztosan oda tudod magad tenni.
Mesebeli fordulat hozta el a táncot, az éneklést pedig egy különleges találkozás 1999-ben.
Egy évvel azelőtt énekeltem életemben először lemezen, de ekkor még táncos voltam, akinél előfordult, hogy énekel. Nem ismertem Nikolát, valamelyik lemezen hallott meg, és úgy kérdezett utánam. Mielőtt elkezdtük a közös munkát persze utánanéztem a pályájának, mégis utólag jöttem rá, mi történt velem. Akkor tudatosult bennem: megtiszteltetés, hogy egy hozzá hasonló ember kihalászott a zavarosból, és a teljes ismeretlenség állapotában bizalmat adott. Ő volt az első ember, aki azt mondta, az éneklés a hivatásom.
Bizonyára sok ember a Nikola Parov ? Herczku Ági feldolgozások nyomán vált nyitottabbá az autentikus népzene iránt. Lehet ez célja, felvállalt missziója egy produkciónak?
Semmiképpen. Ha valaki azért dolgoz fel népdalokat, hogy egy missziót teljesítsen, azzal nem tudok egyetérteni, mert akkor hiányzik belőle az ihletettség, maga a művészet. A közönségemnek semmit nem szeretnék tanítani, bár lehet őket tudatosan formálni: gyönyörködtetni szeretnék, ha ebből bárki valamit megtanul, az csak hozadéka a dolognak. Alkotó emberek vagyunk: számunkra mindenek felett a zene áll.
Ez lehet az oka, hogy a közönség töretlenül kíváncsi rátok?
Olyan ember hangszeréből, illetve tollából születhetnek szerethető koherens zenék, aki sok műfajban otthon van. Nikola éppen ilyen: a bolgár, a román, a magyar népzene ismerője, számos hangszeren játszik, többféle műfaj képviselőjével dolgozott. Ezekből adódóan széles rálátása van a zenei kultúrára. Amit egy magyar népdalból újraálmodik, az nem csupán új köntös: új minőség is. Úgy játsszuk, ahogy mi szeretjük ? nem hangról hangra adjuk vissza az eredeti gyűjtés dallamait, hanem átszűrjük magunkon a zenét.
A népzenei feldolgozások egyre népszerűbbek, egyre több műfajban kísérleteznek népdalokkal. Szerinted ki nyúlhat joggal ezekhez a dalokhoz, és milyen határai vannak az újragondolásnak? Valójában bárki hozzányúlhat: nem kell mindenkinek hivatásos zenésznek lennie, és lehoznia a csillagokat az égről. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan műkedvelő emberek, akik a szűkebb társaságukat, környezetüket szórakozatják. A lényeg, hogy amikor valaki felmegy a színpadra, és ezért pénzt és bizalmat kap a közönségétől, tudja: onnantól kezdve felelőssége van. Ott már a játék, hogy hozzányúlunk a zenéhez, és valamit csinálunk vele, hirtelen komollyá válik. Egyetlenegy szabály van: a minőség. A hitelességet a felkészültség, a zenei tudás hozza magával. Nincs határ, hogy meddig nyúlhatunk egy dalba, csak amit létrehozunk, az legyen jó.
Régi és új együttlétezése újra és újra megfogalmazódik a művészeted kapcsán. A Tüzet viszek című lemezed ajánlójában azt írod: ?erős gyökerekből táplálkozva ? nyitottan az újra?. Itt két generáció is szerepel melletted: a ?nagy Öregek?, Láli néni és Erdei Erzsi néni, valamint a 12 éves ?kis pacsirta?, Fekete Boglárka. A kezdetektől kigondolt koncepció volt, hogy szeretnél egy ilyen lemezt, vagy a dalok hozták magukkal az ötletet?
Már évekkel ezelőtt tudtam, hogy a következő lemezemnek ez lesz a címe, és arra építem majd az egészet, hogy a sok-sok adatközlőből, akinél valaha megfordultam, kiemeljem azt a két asszonyt, akiket a legjobban megszerettem. Rengeteget tanultam tőlük. Nyilván szimbolikus jelentése van annak, hogy Fekete Bogi is énekel a lemezen: demonstrálni akartam, hogy a stafétabotot nemcsak én veszem át, hanem az utánam lévő generáció is.
A Tüzet viszek szólólemez, mégis hívtál magad mellé társakat. Sok zenész, énekes köthető a nevedhez, akikkel akár egy-egy produkció erejéig összeálltál. Fontos neked a közös alkotás, az együtténeklés öröme? Herczku Ágnes és Nikola Parov műsorában július 20-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon az énekesnő legújabb hagyományőrző albumának dalai mellett az aranylemezes, többszörös Fonogram-díjas szerzőpáros saját szerzeményei, világzenei feldolgozásai szerepelnek. A koncerten közreműködnek: Födő Sanyi alias Fodó, Halász László, Hegedűs Máté, Fekete Antal Puma és Molnár Péter.
Az érdekel és éltet, hogy miképpen tudok másokkal együtt alkotni. Sőt támaszkodni is szeretek a partnereimre. Nem véletlen, hogy a legjobb ötleteim akkor születnek, amikor két-három emberrel álmodunk meg valamit. Amikor nemcsak fantasztikusan lekísérnek, hanem úgy tudok számítani a másikra, hogy cinkostársam lesz, és belemegy a játékba.
Lesz hasonlóan izgalmas, új találkozás a közeljövőben? A következő lépéssel a kortárs zene irányába indulok. Jövő januárban lesz Horváth Balázs zeneszerző darabjának bemutatója: különösen fontos zenemű számomra, hiszen nekem írta. Két éve készülünk erre, azóta dédelgetjük a tervet, amely végre előkerül a fiók mélyéről. A koncertek és a Fölszállott a páva folytatása mellett, ez lesz, amire minden energiámmal készülök majd.
