IMG_2694_0486
Adorjáni Bálint, Orosz Ákos, Jankovics Péter, Lazók Mátyás (balról jobbra)


Jó pár, szám szerint 41 karamazov-előadáson vagytok már túl. Változott valamennyire az előadás formája az elmúlt évek során, vagy ragaszkodtok a bevált sémákhoz?

Jankovics Péter: Természetesen van egy erős, bepróbált szerkezete az előadásnak. Ehhez tartjuk magunkat, hogy a történet ne sérüljön. Mivel a forma belőlünk építkezik, így velünk együtt előadásról-előadásra változnak részletek. Minden alkalommal meglepjük egymást, ami a nézők számára nem feltétlenül észrevehető, de az igen, hogy nagyon élvezzük. Hatodik éve játsszuk és még jó sokáig nem tervezzük levenni.

 

Az előadásotok egyáltalán nem résztvevő színházi formában működik, de nem is a hagyományosban, hiszen kicsit azért nyittok a nézők felé. Az eddigi előadásokra visszatekintve: volt emlékezetes közönségreakció, amely titeket is megakasztott?

Jankovics Péter: Általában Orosz Ákos beszólásai emlékezetesek a nézők felé. A legkisebb zajt sem hagyja szó nélkül. Ha éppen úgy alakul, kikérjük a véleményüket egy adott kérdésben. Egyébként rengeteg helyen játszottuk már, gyakran elsőre teljesen lehetetlennek tűnő körülmények között is, de végül inkább kihasználtuk az adott helyzetet. Üvöltött már a mellettünk lévő sátorban Kiss Tibi és Lovasi András, de technoparty is zajlott már a szomszédságunkban, amikor kénytelenek voltunk mikrofonnal a kezünkben eljátszani az előadást. Ezeket a különleges helyzeteket szereti a közönség.

IMG_2664_0456

 

Miért határoztatok úgy, hogy csak férfiak játszanak az előadásban, és a női szerepeket is magatok között osztjátok el?

Lazók Mátyás: Az előadás azért jött létre, mert először Zsótér Sándor mondta rám, hogy olyan vagyok, mint Aljosa (az egyik Karamazov-testvér ? a szerk.), majd Hegedűs D. Géza, később pedig Maláj György, a szegedi színház programfelelőse ?hívott így?. Elolvastam hát a Dosztojevszkij-művet, majd a kezembe kaptam Richard Crane négyszereplős ? csak férfiak által színre vitt ? színpadi adaptációját, melyet játszottak is nálunk. Ám nekem nagyon popzeneszerű az a szöveg, távol áll a hangulata tőlünk. Ettől függetlenül a felállás megtetszett. Mindemellett kényszer is szülte a helyzetet, mert nagyon kis költségvetésből készült az előadás: nem lett volna anyagi forrás további szereplők tiszteletdíjára. Végül ez lett az előadás egyik erőssége. Sok néző megfogalmazta, hogy mennyire sivár lenne az élet nők nélkül, hiányzott nekik a női hang az előadásból. Ez a hiányérzet nagyon nagy feszültséget teremt. Mind a négyünk életében központi kérdés a nőiség.

 

Az előadásban bátran improvizáltok: néha hirtelen kiléptek a szerepetekből és úgy szóltok egymáshoz vagy a nézőkhöz, majd folytatjátok a színészkedést. Ez ugyanúgy tűnhet a játék részének, mint ahogy egy szövegmondási hiba elfedésének. Vissza tudsz idézni az elmúlt évekből egy-két emlékezetes elszólást, amely hirtelen, addig számotokra is ismeretlen reakciót kívánt?

Lazók Mátyás: Mi mindig tudjuk a szöveget. Ebben az előadásban sosincs hiba, mert nem fér bele. Ettől a tudattól szabadul fel az ember, így megengedhetünk magunknak bármit, ami az előadás keretein belül az adott témához kapcsolódik. Ez lehet személyes is, de akkor nagyon észnél kell lenni. A figyelmen múlik minden.

IMG_2820_0612

 

Ti fogjátok zárni december 22-én a MU Színház 2017-es évadát. Készültök valami különlegességgel, újdonsággal, és ha igen, mit árultok el ebből az érdeklődőknek?

Jankovics Péter: Minden jeles nap előtt kitalálunk egy arra vonatkozó utalást. Nőnapon például elhatároztuk, hogy felköszöntjük a hölgy nézőinket. Végül az lett, hogy Adorjáni Bálint véletlenül boldog anyák napját kívánt. Szóval karácsony előtt valószínűleg a tojásfestés lesz terítéken.

 

Az előadásról bővebb információ a MU Színház oldalán található.

Forrás: MU Színház

Fotó: Börcsök Mihály