DSC_7393
Az Animal Cannibals: Ricsipí és Qka MC (balról jobbra)


?Ha mégsem jön a világvége, akkor már csak új számokat hallhat tőlünk a közönség? ? nyilatkoztátok egy éve a Quartnak. Soha többet régi dal, csak új szerzemény?

Ricsipí: Az Animal Cannbials az elmúlt három-négy évben kicsit visszaemlékezett az eddigi munkásságára. A pályafutásunkat 1989-ben kezdtük, tehát jövőre leszünk huszonöt évesek. A csaknem negyed század alatt Respekt! címmel készítettünk egy olyan lemezt, amelyen minket dolgoztak fel, összeraktunk egy mash up kollekciót, amelyen a szövegsávot meghagytuk, de a zenét népszerű külföldi sztárok zenéjére cseréltük. Emellett kiadtunk egy koncertlemezt is, illetve elkészítettük az audió- és videóantológiánkat ? az előbbit 545 mp3 dallal, utóbbit pedig az összes eddig megjelent videóklipünkkel. Ám ezek egyike sem tartalmazott új szerzeményt.

Qka MC: Magyarul az összes bőrt megpróbáltuk lehúzni a meglévő számainkról.

Ricsipí: Igen, de a koncerteken természetesen játszunk új dalokat is.

Qka MC: Na, meg a világvége sem jött el, így hát jobb, ha előrefelé tekintünk ? idén például megjelent két olyan dalunk, amelyek valamiért említésre méltóak. A Gurul című azért, mert arra kértek fel minket, hogy sűrített levegő meghajtású járművekhez kapcsolódó dalt írjunk ? ami kihívás volt. A másik, a Minden változik című pedig egy korösszegző szám, amely nagyon betalált ? ebben a szerzeményben három percben foglaltunk össze harminc évet.

 

Azért erre az ?összes bőrre? visszatérek. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez kicsit úgy hangzik, mintha a régi dalok összegyűjtésével a könnyebb utat választottátok volna.

Ricsipí: Nézd, mi nagyon korán kezdtük, 1995-ben már ontottuk magunkból a slágereket. Az eltelt idő alatt felnőtt több generáció, ezért fontosnak tartjuk, hogy az emberek ne csak az aktuális zenénket ismerjék meg, hanem hallgassák a régieket is. Az első anyagainkból a legtöbb kazettán jelent meg, manapság azonban már nehezen tudsz olyan eszközt találni, amely ezt lejátssza.

Qka MC: A megkeresések pedig folyamatosan jöttek azzal kapcsolatban, hogy nem tudják ezt és ezt az albumot megvenni. Lemezbolt ugye már nem nagyon van, és ha a hipermarketeknek épp nem mosógépakciójuk van, akkor fér oda egy-egy cd. Igazából azért gyűjtöttük össze a dalokat, hogy nyugodt szívvel mehessünk a világvége felé. De ez ugye nem jött be, így új lapot nyitottunk a következő világvégéig (nevet).

 

Nem titok: a Takarítónővel robbantatok be 1995-ben, amely egy csapásra ismertté tette a zenekart. Szerintetek mitől lesz egy dal sláger?

Ricsipí: Nem nagyon lehet tudni, mitől működik egy szám, ha tudnánk, csak slágereket gyártanánk.

Qka MC: Dehogyisnem tudjuk.

 

DSC_5009
Qka MC

Csak nem áruljátok el.

Qka MC: De, de. Pontosan úgy kell működnie egy jó dalnak, mint egy jó reklámnak a reklámblokkban. Amikor az ember akarva-akaratlanul megnéz egy öt-tízperces montázst a tévében, a jó reklám kirí a többi közül vagy a képi világa, vagy a tartalma, szlogenje miatt. Mondok egy egyszerű példát: Gerappa. Ez a reklám az egész világot bejárta, de szerintem csak kevesen tudják, hogy mit is reklámozott valójában.

Ricsipí: Az új Renault Cliót.

Qka MC: Igen, de nem ez maradt meg, hanem a szlogen. Egy jó dalnak is így kell kinéznie: a refrénje vagy valamelyik része belevésődik a memóriakártyádba. A Takarítónőnek van egy ilyen könnyed, beazonosítható világa, jellegzetessége, azaz, hogy a takarítónőt két t-vel mondjuk, ami miatt többen ki is akartak javítani minket. Van tehát egy szépséghibája, amelynek köszönhetően megjegyezték az emberek. Ezt követően persze tettünk is ezért: a Yozsefváros y-nal írva már megint csak felkeltette az érdeklődést. Magyarul: szlogeneket kell gyártani, mint a reklámnál, vagy a címével, a tartalmával, az előadásmódjával kell felhívni a figyelmet.

 

Apropó reklámok: megválogatjátok, milyen produkciókhoz adjátok a neveteket? Gondolok itt a Hangyák a gatyában című nagy sikerű vígjátékra, melynek ti készítettétek a betétdalát.

Ricsipí: Elég válogatósak vagyunk. A Hangyák a gatyában esetében eredetileg azt szerette volna a magyar forgalmazó, hogy mi legyünk a szinkronhangja a két főszereplőnek, akik a film végén, a stáblistakor elkezdenek rappelni. Ki is próbáltak minket szinkronszínészként, de nem váltunk be. Azt mondták, bele lehet jönni ebbe, csak gyakorolni kell, de mi tudtuk, hogy ez külön szakma. Az ember azzal foglalkozzon, amihez ért, így maradtunk a rappelésnél. A forgalmazó azonban szólt, hogy ha kiugrik a fejünkből egy jófajta dal, akkor azt bátran osszuk meg vele ? így is lett, úgyhogy a film végén már mi rappelünk.

Qka MC: A Hangya a gatyában című dalnál egy az egyben megkaptuk a német verziót, és nagyon keményen rámentünk arra, hogy ha lehet, fonetikusan is hasonlítson a szövegünk az eredetire. Igazából ez a dalunk műfordítás volt ? sajátos szlogenekkel, de tartalmilag követtük az eredeti számot. Ezután jött a Csajok a csúcson, ami az előbbi folytatása. Mivel a téma, vagyis, hogy nőként hogyan jutnánk el a csúcsra, nem érintett minket életünk során, ezért egy kicsit másképp kellett gondolkodnunk. Itt szabad kezet kaptunk, jobban is sikerült.

Ricsipí: Szeretjük a kihívásokat, ennyi a lényeg. Ha tetszik a téma, akkor elvállaljuk. Szőke András hívott el minket korábban a Három című művészfilmjébe, amire szívesen mondtunk igent, mert kíváncsiak voltunk erre a világra.

Qka MC: Ez volt az a film, ahol Péterfy Bori meztelenül feküdt az ágyon, mi meg ott rappeltünk előtte. Nagyon jó volt (nevet).


Mi a helyzet a sokat emlegetett reklámokkal: ezekhez írtok szöveget?

Ricsipí: Szoktunk, szerencsére nem mindegyikről lehet tudni, hogy mi alkottuk.

 

Szerencsére?

Ricsipí: Igen, mert előfordul olyan, amelyikhez nem szívesen adja az ember a nevét. Van, hogy csak szöveget írunk, van, hogy mi vagyunk a hang mögött. Arra azonban mindig figyelünk, hogy alkoholt soha ne reklámozunk, illetve, hogy csak olyan dolgok mögé álljunk, amelyek felvállalhatók, amelyekkel ha tíz év múlva szembesítenek minket, akkor nyugodtan mondhassunk: igen, ezt mi csináltuk.

Qka MC: Egyébként sok mindent köszönhetünk a reklámoknak, például a Chokitónak. Eredetileg a Rapülőket kérték fel a forgalmazók, hogy adják a nevüket hozzá, ám ekkor a Rapülők nagyon népszerű volt, így nem akarták magukat aprópénzért eladni. A rapet mint műfajt viszont szerették volna a forgalmazók megtartani, így kerültünk mi a képbe: Geszti Péter megírta a szöveget, Berkes Gábor a zenét, majd kerestek noname gyerekeket, akik rappelnek. Ez 1994-ben volt, tehát még a Takarítónő előtt. Olyan lökést adott ez a szereplés, hogy úgy jártuk az országot a saját dalainkkal, mint a csávók a Chokito-reklámból. Ez volt a belépőnk ? szóval nincs baj a reklámokkal, sőt: röviden és tömören fogalmazni sokkal nagyobb kihívás, mint húsz oldalban leírni bármit. Nem egyszer kértek már fel minket, hogy egy autó megjelenésére írjunk valamit, de szülinapra is kellett átiratot készítenünk, ami kvázi egy reklámdalnak is felfogható.

 

DSC_5042
Koncert az Indoor Fesztiválon


Egy régebbi interjúban azt mondtátok, hogy a kiadótok két klipet finanszírozott. Jelenleg hogyan működik ez?

Ricsipí: Most már annyit sem.

 

És a két új klip?

Ricsipí: Mindkettő saját költségvetésből készült. Nagyon keményen átalakult a piac. A lemezkiadónk, a Magneoton régebben két emeleten működött körülbelül ötven kollégával, a forgalmuk többszöröse volt a mostaninak. Ha egy kiadónak futott egy sikeres ?projektje?, a nyereségből tíz másikat tudott finanszírozni. Mi ezért köszönhetünk nagyon sokat Zámbó Jimmynek: a Magneoton adta ki a lemezeit, a haszon pedig elég volt ahhoz, hogy minket vagy a TNT-t ki tudott próbálni egy kislemezzel vagy egy videóklippel.

Qka MC: Jól kapcsolható ehhez a témához a legutóbbi videóklipünk, merthogy az Ezzel a számmalt mobiltelefonnal forgattuk ? de nem azért, mert nincs pénzünk, hanem mert kihívás volt. Amíg 1995-ben el kellett mennünk egy filmes céghez, az leforgatta a klipet, majd stúdióban kellett rögzítenünk a dalokat, ami pedig nagyon lassú és költséges folyamat volt, addig most az ember zsebében van egy mobil, amellyel le lehet forgatni FullHD minőségben egy videóklipet. Persze az is benne van a pakliban, hogy birizgál minket, miben tudunk elsők lenni. Többször is sikerült már: mi írtunk először dalt a takarítónőkről, a nevünkhöz fűződik az első hazai könnyűzenei dvd megjelenése, és most már az első mobillal készített videóklip is hozzánk kötődik.


Előbb volt meg a szám, majd azt követően vetődött fel az ötlet, hogy mobillal forgassatok hozzá klipet, vagy fordítva történt?

Qka MC: Igazából a készülék szülte a dalt. Két hétig teszteltük, hogy mi áll jól egy mobilnak. Rájöttünk, hogy a színek. Oké, akkor valami színes lesz. Mozgatást nem akartunk, mert szétesik a kép, hiszen minden automata benne. A közeli felvételeket szereti, jó, de mit mutassunk meg ? hát azt, ahogyan rappelünk. Oké, de mit. A szánkat? Igen, azt. Szóval abszolút a telefon miatt jött létre ez a szám.

Ricsipí: Saját magunkat videóztuk végig. Se operatőr, se sminkes nem volt.

 

Jó, hogy említettétek a színeket. Miért váltottatok erre, hiszen úgy hírlik, ti feketén fehérek, fehéren feketék vagytok?

Ricsipí: Mi mindig szembemegyünk a divattal. Ma mindenki művész akar lenni, ezért fekete-fehérben forgat ? például Miley Cyrus, a Hősök, az Irie Maffia, és még sorolhatnám. Mindenki ezt erőlteti, azt hiszik, ettől lesz valami művészi. Valóban: az Ezzel a számmal és a Minden változik klipje is tele van színekkel. Az igazság az, hogy hosszú időn keresztül unalmas tud ám lenni a fekete-fehér.

Qka MC: De a logónk még mindig fekete-fehér.

 

DSC_5053
Ricsipí

Hogyan döntitek el, hogy miről rappeljetek?

Ricsipí: Próbálunk olyan dolgokról rappelni, amelyekről más még nem, vagy igyekszünk egy-egy témát más oldalról megközelíteni. Jó példa erre a fesztiválosdi. Tavasztól őszig, sőt most már télen is mindenki fesztiválokra jár, a karszalagot pedig hónapokig le sem veszik az emberek. A fesztiválokról már sokan írtak dalt, de egyik sem ragadott meg minket. Ezért jövő tavasszal készítünk egy olyan számot, amely összességében szól majd a fesztiválokról, fesztiválozásról.

Qka MC: A lényeg, hogy ne álljunk be a sorba. A Magneoton jó tíz éve megkért minket arra, hogy a kiadóhoz tartozó összes előadóval közösen készítsünk egy karácsonyi lemezt. Csupa szeretetteljes ömlengés: láttam magam, ahogy Ricsivel fehér lepelben, csillagszóróval, kézen fogva állunk a fenyőfa mellett ? szóval ilyen dalt vártak volna tőlünk. Tudtuk, hogy ezt soha. Miközben próbáltuk valahogy elodázni, rájöttünk, hogy a karácsony iszonyatosan stresszes, csomó baki történhet, amik miatt pont elmegyünk a lényeg mellett. Nem baj, ha ezzel szembesítünk mindenkit, nekünk pedig jól áll az önirónia.

 

Ezek szerint olyan fesztiváldalt nem is írnátok, mint az idei Sziget-himnusz, a Punnany Massif Szabadon című szerzeménye?

Ricsipí: Ha már így felhoztad ? a téma nagyon jó, a fesztiválokat mindenki szereti, ám ez a dal iskolapéldája annak, hogyan kell egy témát rosszul feldolgozni. Nekem a Szabadon egyáltalán nem arról szól, amit a fesztiválokon hallok és látok ? ezért akarjuk mi is megmutatni. Zongorázni lehet majd a különbséget.

 

Őket egyébként konkurenciának tartjátok?

Qka MC: Senkit nem tartunk konkurenciának. A Punnany Massif teljesen más közegnek szól, más veszi őket körül, mint minket. Értük rajonganak, ők most trendik. Ha valaha is divatos volt az Animal Cannibals, értünk sosem rajongtak. Mi az adott emberállománnyal bárhol bármikor nagyon jó bulit tudunk csinálni. Sikoltozó rajongóink nem, de szimpatizánsaink mindig voltak, akikkel együtt partyztunk.

Ricsipí: Aki a legközelebb áll ahhoz, amit mi csinálunk, még ma is Sub Bass Monster ? ő viszont jelenleg csak közepesen aktív a piacon. Az, ahogy mi beszélünk ? picit viccesen, tréfásan, de legfőképpen pozitívan ?, nem nagyon jellemző semelyik műfajra. Ezért nem tekintünk senkit konkurenciának.

 

Jövőre lesz huszonöt éves a zenekar. Mivel készültök?

Qka MC: Szeretnénk sajátos módon megünnepelni az elmúlt huszonöt évet, valami monstre dologgal, de természetesen nem most akarunk magunkból bálványokat csinálni. Jó hangulatú buli lesz, egy kis csavarral.

Ricsipí: Ennek a jegyében fog zajlani a jövő év. Több nagykoncertet adunk, fesztiválokon lépünk fel bővített műsorral, és ősszel tartunk egy nagy bulit, ami csak rólunk, a vendégeinkről és az elmúlt huszonöt évről fog szólni.

(Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu)