Hogyan indultál el a szinkronizálás útján?
Földessy Margit játékos-kreatív stúdiójába írattak be a szüleim gyerekként, de nem azzal a szándékkal, hogy majd színész legyek. Margit akkor még a szinkronvilág csillaga volt, rengeteget szinkronizált, és sokszor kértek tőle gyerekszereplőket. Egyszer engem is elvitt egy meghallgatásra, a szerepet megkaptam, és már több mint harminc éve itt vagyok.
Rengeteg ?A-listás? sztárt szólaltatsz meg magyarul. Nagyobb terhet jelent őket szinkronizálni?
Egy szappanoperát is száz százalékon kell megcsinálni, nem csak az ?A? kategóriás filmeket. Mindig törekszem arra, hogy a szerepből és magamból is a maximumot hozzam ki. Nem teszek különbséget a filmek és a sorozatok között.
Alakult ki rutin egy olyan színésznél, akit már sokszor szinkronizáltál?
Natalie Portmant ?magyarítottam? a legtöbbször, vele úgy érzem kicsit összenőttünk, de mindig tud meglepetést okozni.
Kit volt könnyebb, és kit nehezebb szinkronizálni?
Egy szappanoperát a mai nyelvezete és szituációi miatt könnyebb magyarul megszólaltatni, mint például a XIX. században játszódó Downton Abbyt vagy a Mr. Selfridge-et. Bár egy dél-amerikai sorozatban hirtelen érzelmi váltások vannak és sokszor kikarikírozottak a jellemek. A legnagyobb kihívás a rajzfilm, mert meg kell találni a megfelelő hangot, és azt az egész filmen keresztül meg kell tartani. Hogy konkrét példát is mondjak: a Fekete hattyú nem volt könnyű munka, de büszke vagyok a végeredményre.
Hogyan válik a színész valaki állandó hangjává?
Általában a szinkronrendező tudja, hogy kivel szeretne dolgozni. A filmeknél van casting, vagyis egy adott jelenetet több színésszel is felvesznek. De az is előfordul, hogy a készítők, a megrendelő vagy a forgalmazó dönti el, ki szinkronizálja az adott figurát. Itthon ragaszkodunk a magyar hangjainkhoz. Szeretjük, ha Cameron Diaz vagy Bruce Willis mindig ugyanolyan orgánummal szólal meg. Erre odafigyelnek a rendezők is, de a tévé csatorna és forgalmazó is kérni szokta a megszokott hangokat.
Legtöbben talán a Doktor House Cameronjaként ismernek, de nagyon sok filmben is dolgoztál. Más sorozatban dolgozni, mint egy filmben?
Régen, amikor csak a Pannónia Filmstúdió volt, rendszeresen találkoztunk és dolgoztunk együtt a kollégákkal. Ma már a technika is lehetővé teszi, hogy akár minden szereplőt külön vegyenek fel, rohangálunk a stúdiók között, így nem találkozunk, nincs időnk kicsit leülni és beszélgetni. Egy sorozatnál az állandó szereplőkből összejön egy stáb, egy csapat, és mindig tudtuk, hogy ki mikor dolgozik. Így kicsit meg is siratjuk, amikor befejezzük. Bevált szokás, hogy egy-egy széria után rendezünk egy záróbulit. Egy filmet viszont akár pár óra alatt elkészítünk, és megyünk is tovább. De mint már mondtam, mindegy, milyen munkáról van szó, mindig a tökéletesre törekszünk, és most a kollégáim nevében is beszélek.
Az Egyszer volt, hol nem volt című sorozatban is te kölcsönzöd a hangod Jennifer Morrisonnak. Itt teljesen más a karaktere, mint a Doktor House-ban. Nehéz vele dolgozni? Mondhattad volna, hogy emiatt nem te szeretnéd szinkronizálni?
Az tény, hogy itt teljesen más karaktert játszik Jennifer Morrison, de egy színésznek pont az a feladata, hogy többféle szerepet el tudjon játszani, nekem pedig a hangommal kell ezt tökéletesen visszaadnom. Beleszólásunk nincs a szereposztásba, nem mondhatom azt, hogy én már szinkronizáltam az adott színészt, és a következő filmjében is én akarom. A rendező dönt, és ezt el kell fogadni. Katie Holmest én szólaltattam meg magyarul a Dawson és a haverokban, de több kollégám is kölcsönzött már neki hangot. Persze olyan is előfordul, hogy egy színésznek le kell adnia egy filmet, mert nem ér rá, és keresni kell egy másik személyt.
Van olyan karakter, akivel szívesen találkozna élőben is?
Natalie Portmannel szívesen találkoznék, megfordult már a fejemben, hogy írni kéne a menedzserének.
Van álomszereped?
Nincsen álomszerep. Az én korosztályomban, akit lehetett megkaptam.
Kit tudnál elképzelni, mint Zsigmond Tamara ?angol hangja??
Bocsánatot kérek előre is a külföldi kollégáktól, de a magyar hangok jobbak, mint az ?angol hangok?. A Star Warst úgy kaptam meg, hogy az én orgánumom hasonlított a legjobban Portmanére, egy fordított felállásra viszont kíváncsi lennék.
