Mindig tövig nyomjuk a gázt

Néhány nap alatt elkelt a színes vinylsorozatban megjelent válogatás albumotok. A legtöbb hazai előadó nem nyomja újra az elfogyott vinyllemezeit. Van, aki azt mondja, azért, hogy kuriózum legyen. Ti miért?

Ricsipí: Mi eddig sem nyomtuk újra a bakelitkorongokat, és ezután sem fogjuk. A hiphop ötvenedik szülinapja alkalmából csináltunk egy Best of 1 és egy Best of 2 korongot. Az egyesből és a kettesből is csupán ötszáz darabot gyártattunk. Ráadásul az összesen ezer bakelit tízféle színben volt kapható, így egy-egy színből összesen száz készült. Ennél exkluzívabb megjelenést sem itthon, sem külföldön nem láttunk még. Nagyon tiszteljük a gyűjtőket, mi magunk is komoly zenegyűjteménnyel rendelkezünk. Sikerült annyira jól belőnünk a kiadott mennyiséget, hogy egy hétig (lenyomva az összes Azahriah-kiadványt) mi vezettük a MAHASZ lemezeladási listáját. Volt, aki csak egy-egy színt vett, de többen megvették a teljes sort, sőt hallottunk olyanról is, aki nagyobb mennyiséget vásárolt fel. Mivel nagyon kedvező áron adtuk, jelenleg minimum a dupláját éri, de van, aki akár a tízszeresét is kifizetné egy-egy speciális színű korongért. Mi már a későn ébredő saját spanjainknak sem tudunk adni, még tízszeres áron sem semmilyen bakelitet, hiszen a mi készleteink egy hét alatt kifogytak.

Lesz folytatás, azaz a sorlemezek is kijönnek vinylen?

Qka MC: Aki az Animal Cannibals albumaival találkozott, tudhatja, hogy mindegyiken tizenkilenc track található. Ez a „szokásunk” abból ered, hogy 1990-ben az első demóinkat hatvanperces magnókazettára rögzítettük, és ennyi dal fért rá. Tehát mi a vinylekhez képest hosszabb időtartamú hanghordozóra alkottunk. Magyarul a régebbi lemezek kiadása dupla lemezes megjelenést igényelne, ami sokkal költségesebb. Első körben éppen ezért gondoltuk azt, hogy a két válogatás lemez talán a legelőnyösebb megoldás. Jelenleg nincs tervben a sorlemezek megjelentetése, de idővel ez változhat.

Nyugaton mindig is jól fogytak a hiphop-vinylalbumok. Mit gondoltok, miért? A „pumpálós” hiphopnál miért fontos az audiofil hangminőség? Elvégre nem progrockról van szó, ahol a hangvágásért is járhat Grammy-díj…

Ricsipí: A hiphop a leginkább bakelitbarát műfaj, vagy úgy is mondhatnám, hogy a bakelit a leghiphopbarátabb műfaj. Már az 1973-as kialakulásánál is ott volt a bakelitlemez, a scratch és az analóg loopolás forradalmi zenealkotás formájában. Számunkra nem volt kérdés, hogy vinylen is ki kell jönnünk a legjobb dalokkal. A lemezkiadónknak úgy tudtuk letolni a torkán ezt az őrült kérésünket, hogy elmagyaráztuk, csak akkor tud valaki igazán népszerű lenni, ha a diszkóklubokban is játsszák a zenéjét. És mivel ekkor a CD még nem volt elterjedt, minden DJ bakelitről játszott. Abba a vitába nem mennék bele, hogy vinylen lehet-e a legjobb minőségben zenét hallgatni. Ez sok összetevős egyenlet: milyen a lejátszó, milyen az erősítő, milyen a hangfal vagy a fejhallgató, de sokat számíthat a hanghordozó nyomása is vagy egy adott fájl tömörítése. Mi összesen tizenegy vinyl single-t / maxi single-t adtunk ki 1995 és 2002 között, mindegyikből háromszáz készült, és manapság minimum ötven–százezer forint körül mozog az értékük.

Több mint három évtizede vagytok a pályán, de nem voltak a karrieretekben nagy kanyarok, váltások, miközben a hiphop minden hatást magába szív.

Qka MC: Külsőségekben valóban nem változtunk sokat, de már az is nagy szó, hogy 1989 óta töretlenül alkotunk ebben a felállásban. Reagálunk a stílus változásaira a magunk módján, és önmagunkkal szemben is van egyfajta belső igény a folyamatos újításokra. A Mindent lehet-trilógián hallhatók voltak stíluskirándulásaink a 100 Folk Celsiustól a Warpigsen át az Anima Sound Systemig. A legutóbbi lemez, a Dance pedig a mai hangzásért felelős DJ-knek és producereknek köszönhetően készült el – a régebbi alkotásaink a mai fülekhez igazítva. Szóval az állandóság érzete mellett mi folyamatosan a megújulást keressük.

Máté Péter-díjasok lettetek, hiphopénekesek talán még nem kaptak állami középdíjat. Hogy reagáltak rá a kollégák?

Ricsipí: A mai világban már az is nagy szó, ha az ember nem kap a nyakába egy nagy adag fekáliát, ha megkap egy díjat. Sajnos, a hazai könnyűzenében nem divat örülni a másik sikerének. Vagy csak annyira csendben teszi mindenki, hogy azt senki meg ne hallja. De ez minket picit sem zavar. Nem azért alkotunk, hogy díjakat kapjunk. Ezt az elismerést többek között Caramel, Török Ádám és Borlai Gergő is megkapta. Mi büszkék vagyunk rá, és hálásan köszönjük, hogy a döntnökök érdemesnek találtak minket rá.

Nincs menedzseretek, minden adminisztrációt ti visztek. Könnyedén fel tudjátok osztani egymás között a feladatokat?

Qka MC: A kezdetektől hiszünk abban, hogy az a feladat van elvégezve úgy, ahogy azt mi elképzeltük, amelyiket mi magunk csináljuk meg. Többségében mi szervezzük a fellépéseket is, mert nem megterhelő elküldeni pár e-mailt a szerződésekkel. Az időbeosztásunk is jobban kézben tartható. A honlapunk gyakorlatilag határidőnapló a szervezőknek, médiumoknak és a családunknak is. Mindenki igyekszik mindent intézni. Eddig is így működött, szóval nem érezzük a menedzsment hiányát, ami sok esetben valóban rengeteg terhet vehet le egy-egy produkcióról. A saját történetünket és világunkat bemutató könyvünket is mi magunk írtuk meg, mert ez volt a természetes módja.

Évente százötven-kétszáz fellépésetek van, ennyi bulit csak a rendszerváltás előtt adtak a zenekarok. Ezek jellemzően félórás szettek, vagy kérhető percre pontosan, hogy milyen hosszú legyen a show?

Ricsipí: Nálunk a legrövidebb megrendelhető koncert hossza egy dal, a leghosszabb koncert pedig eddig három óra volt. A legszigorúbban percre pontos fellépések a fesztiválokon vannak, hiszen ott előttünk és utánunk is jön valaki a színpadra. Ott egy pár perces csúszás a nap végére komoly fennakadást okozhat. 2023-ban körülbelül százötven felkérést kaptunk, amelyben volt zenekaros koncert, félórás hakni, egyórás fellépés DJ-vel, videóshow, műsorvezetés, DJ-szett. Mi a szórakoztatásban vagyunk jók, és szeretjük az egyedi kihívásokat. Az számunkra másodlagos, hogy hány percet kapunk a szervezőktől a színpadon. Akármilyen hosszú az előadás, mi mindig tövig nyomjuk a gázt, és kihozzuk a maximumot az adott lehetőségekből.

A hiphop egy-egy amerikai előadójának óriási sikere miatt hol népszerűbb, hol kevésbé. Ezek a nemzetközi mozgások hatnak a ti népszerűségetekre?

Qka MC: Szerencsés helyzetben vagyunk, korosztálytól függetlenül működnek a dalaink. A káromkodásmentes és vidám szövegek, valamint az évek óta bizonyított megbízható hozzáállásunk a garancia a szervezőknél és a közönségnél. A hiphop népszerűsége pedig töretlen, sőt egyre csak nő. A tartalommegosztó felületeken és a közösségi fórumokon is folyamatosan kimagaslóan teljesítenek a stílus képviselői. A hiphopban fontos az önazonosság, így ha felülnénk minden divathullámra, akkor elveszíthetnénk a hitelességünket.

Mi alapján döntitek el, hogy egy-egy szövegrészt ki énekel? Az mondja, aki írta? Vagy vannak karakterek: a „kemény srác” meg a „helyesebb fiú”?

Ricsipí: Nálunk mindig az mondja, aki írta. Csak ebben az esetben tud hiteles lenni a duma. Ez a hiphopban alapkövetelmény.

2021-ben jelent meg rólatok egy közel négyszáz oldalas, nagy méretű album, amit a brutális gyártási költségei és a tipográfiai munkák miatt bizonyára nem könnyű rentábilissá tenni. Miért volt fontos nektek ez a könyv?

Qka MC: Telis-tele voltunk emlékekkel, élményekkel, tapasztalatokkal, tanácsokkal, amiket heti szinten kértek tőlünk tévék, rádiók, rajongók, barátok, kollégák. A könyvünk előszavában is megírtuk, hogy most még talán időrendben és pontosan emlékszünk mindenre. A Covid hozadéka számunkra, hogy végül tető alá hoztuk. Évekkel korábban kezdtük tervezni a megírását, végül az élet úgy hozta, hogy lett rá időnk és energiánk. Igyekeztünk röviden fogalmazni, képekkel alátámasztani mindent, ami velünk kapcsolatos. A végeredmény kicsit önéletrajzi, kicsit tankönyv, és nem utolsósorban korlenyomat egy nagyon színes időszakról, valamint a hazai hiphopszíntérről.

A kilencvenes évek második felében véget ért a nagy rapháború, vagy a szubkultúrán belül azóta is létezik a bandaharc, csak éppen mindig a fiatalok zrikálják egymást?

Ricsipí: Nekünk soha senki nem szólt arról, hogy épp nagy rapháború lenne. Véleménykülönbségek voltak/vannak, de inkább csak lelkes újságírók/bloggerek próbáltak ebből valami nagy lufit fújni. Volt olyan előadó, akinek ez imponált, és rátett még egy lapáttal. Aztán abból is nagy divat lett, hogy egy ismeretlen rapper elkezd szidni egy befutott MC-t. És ha a „betalált” előadó válaszolt, akkor ezzel ő is olajat öntött a tűzre. Mi sohasem foglalkoztunk a dalainkban más rapelőadókkal, legfeljebb csak jelenségekre reflektáltunk. A háború nem ilyen.

Iskolai évzárókon gyakran adják elő az Indul a vakáció! című dalotokat, de több hálás dalotok van még akár farsangra is. Küldenek ilyenkor nektek feltöltött videókat?

Qka MC: A mai napig találnak meg minket ilyen tartalmakkal vagy történetekkel. Ez nagyon kedves. Felnőttek azzal, hogy anno a Takarítónőt adták elő, utazásnál az Ülünk a vonaton dalunk volt sok embernek a társa, karácsonykor a Csak karácsony ad hangulatot sok családnak, de a Yozsefváros és a Budapest nyáron is népszerű. Megihletnek sok embert, mert ahogyan mi, ők is találkoznak ezekkel az élethelyzetekkel.

Számos hiphopsztár használja ki a népszerűségét, színészkedik, divatmárkái lesznek, éttermet nyit, tévéműsorokat készít. A ti zsánereitekben benne lett volna, hogy jobban kihasználjátok a kannibálkaraktereket még több tévéműsorban és más területeken is. Miért nem épült tovább a kannibál brand?

Ricsipí: Nálunk sohasem a profit maximalizálása volt az első számú feladat. Úgy gondoljuk, hogy az ember egyszerre csak egy dolgot tud kiváló minőségben csinálni. És az évek folyamán ezt láttuk is a kollégáknál: tönkrement kávézó, hamburgerező. De van, aki a színpadot fagyizóra cserélte. A kettő nem megy együtt.

Mi lesz a következő nagy dobásotok?

Qka MC: Idén lesz harmincöt éves az Animal Cannibals, de mi nem a korunkra szeretnénk koncentrálni. Alkotunk. Bár mostanában az előadók folyamatosan egy-egy dallal jelentkeznek, mi hiszünk az albumformátumban, amikor több dal és gondolat ad ki egy egészet. Ráadásul a következő lemezünk lesz a tizenkilencedik a sorban, így ismét tizenkilenc új szerzemény létrejötte a cél. Idén szeretnénk megjelentetni. Nálunk nem a megjelenés körüli látványos „csinnadrattán” lesz a hangsúly, hanem a mechanikáján. Mindig vannak újszerű elképzeléseink, amiket szeretünk alaposan kidolgozni és meg is valósítani. Szóval most kicsit titokzatosan beszélhetünk csak erről, de a lényeg, hogy hamarosan jönnek az új Kannibál-dalok.