A monarchia teljes vámrendszerét átalakítják, a Magyarország és Ausztria közötti közbülső vám eltörlésével egyidejűleg mérsékelt védvámot vezetnek be.
A vámhatár megszüntetése a neoabszolutizmus politikájának fontos része volt. Egy egységes és homogén birodalmat akartak teremteni, mégpedig nem pusztán azért, hogy a rebellis magyarokat beolvasszák a birodalomba. Schwarzenberg miniszterelnök és Bruck pénzügyminiszter úgy gondolták, hogy az egységes Habsburg-monarchia csatlakozhat a majd megteremtendő közép-európai vámunióhoz, s ezzel egy hetvenmilliós "Közép-Európa" vezető hatalma lehet. Az állami gazdaságpolitikát tehát külpolitikai célok is befolyásolták.
A monarchia közös vámterületének megteremtése alapjában befolyásolta Magyarország gazdasági fejlődését az elkövetkező évtizedekben. A magyarországi termelők ki voltak téve a fejlettebb osztrák-cseh-morva ipar versenyének. A versenyképtelen ágazatok, üzemek (pl.: textil) tönkrementek. Viszont gyors fejlődésnek indultak a magyar területen olcsón kitermelhető nyersanyagokra épülő iparágak (pl.: vas, vasgyártás). Élénkítően hatott a közös vámterület a magyar mezőgazdasági termékek kivitelére és a feldolgozóiparra. Ezután épül ki a világszínvonalon álló magyar malomipar, korszerű gőzgép meghajtású üzemeivel, legújabb kéregöntésű hengerszékeivel. És ekkor indul meg egy erőteljes munkaerő-vándorlás a monarchia nyugati, német, morva, cseh lakosú tartományaiból Magyarországra. A fejlődő új iparágak, a közös piac, a közös fizetési eszköz vonzották a vállalkozókat. Megindul a magyarországi társadalomban eddig hiányzó műszaki, technikai értelmiség és képzett szakmunkások betelepülése az országba.
