Nehéz tárgyilagosnak maradni a könyvet olvasva, hiszen nemcsak nagyszerű művészet- és ipartörténeti összefoglaló, de társadalomkutatási alapműnek sem utolsó. A designnal foglalkozók számára alapvető hiányt pótol. Precízen és széles körültekintéssel vonultatja fel az átmenet lépéseit térségünkben a kézműves tárgyformálástól a design irányába, ami ezidáig magyar nyelven nem volt olvasható, vagy ha részleteiben lefordították valamelyik más országban született írásműből, korántsem ilyen érzékenyen a mának és az itt-és-mostnak szólt. Ezen túl ? és ezzel persze összefüggésben ? ritkán tapasztalt őszinteséggel ír Magyarország és a szomszédos államok XX. századáról, a modernizmus hatásáról, az 1948 utáni időszakról. És még ennél is pontosabban foglalja össze mindazt, ami a rendszerváltás idején és azóta történt errefelé.
Vajon miért éppen a designnal foglalkozó szakkönyv fogalmazza meg, hogy minőség és érdeklődés, együttműködés és öntudat híján nincs fejlődés, nincs kibontakozás, nincs perspektíva? A design kulcsa a minőség, a tervezés, a jövő kérdéseire való érzékenység. De ugyanez határozza meg egy társadalom berendezkedését, különösen abban a helyzetben, amiben Közép-Kelet-Európa országai 1989 táján demokratizálódtak. A művészeti ág fejlődése így gyakorlatilag prioritásai és esélyei tekintetében azonos egy ország jövőbe vetett elképzeléseivel. A kötet ország- és korszakképeket elemez, végigsétál az egykori Monarchia államain és azokon túl, megvizsgálja, hogy minek köszönheti korai virágzását a cseh avantgárd, mit jelentett a minőségkörnyezet a balti államokban és mivel járt a KGST használhatatlan termékekkel elárasztott, politikai szempontok szerint vezényelt piaca. Ezután jelentős tervezők és tanítványaik munkásságát követi végig, ahol kiderül, mit köszönhet a Bauhaus a magyaroknak, és az is, hogy mi kellett a Rubik-kocka világsikeréhez. Ernyey óvatosnak nem mondható mondatokban kérdez rá, vajon minek köszönhető, hogy 2011-ben Magyarországon még mindig nem működnek a tervezés alapvető intézményei, hová tűnt az ipari háttér a termékfejlesztés mögül, miért nincs nálunk folyóirat, ami a designnal foglalkozik. A legfőbb kérdés pedig az, hogy miért mindig nyugatra tekintünk, amikor a közvetlen szomszédságunkban egy sor jól működő példa bizonyítja, hogy a kreatív szellemi erők fölfelé emelik az egész gazdaságot és természetesen a kulturális színvonalat is.
