Az első kávéházak Isztambulban nyitották ki kapuikat még a 16. században abból a célból, hogy a férfiak kiszabaduljanak otthonról, és együtt szórakozhassanak. A szokást hamar átvették Európában is, ahol az első kávéház 1624-től várta vendégeit Velencében. Aztán már nem volt megállás: gombaként szaporodtak a kikapcsolódást nyújtó helyek Londonban, Párizsban, Hollandiában, Németországban, majd Magyarországon is. A Pilvax Kávéház nevét már gyerekként megjegyeztük, az 1848-as forradalomban betöltött jelentősége mutatja, milyen fontos szerepet töltöttek be ezek a helyek a társadalmi életben a 19. században. Számuk pedig tovább nőtt, a 20. század elején már csaknem ötszáz kávéházat kereshetett fel a fővárosba érkező vendég. Néhányukra már csak képeslapokról emlékezhetünk, vannak azonban olyanok, amelyekben ma is kávét ihatunk. Cikkünkben ezek közül mutatunk be egyet.
Százötven év emléke egy helyen
A Csendes Létterem a Múzeum körút és Károlyi kert között a szomszédos egyetemek hallgatóinak egyik kedvenc kávézója, szórakozóhelye. Talán nem is sejtik, hogy falai között már több mint száz éve is ittak, beszélgettek a látogatók. Bár aki nem siet be azonnal az ajtaján, és kívülről is szemügyre veszi, láthatja az ablakon a feliratot: Alapítva 1883 ? Fiume Kávéház. ?Ars poeticánkkal törekszünk arra, hogy a kor elvárásainak megfelelően méltó utódai lehessünk.?
A mai látogatók a korábbi irodalmi kávéház hatalmas oszlopai között foglalhatnak helyet, és megcsodálhatják a több mint száz évvel korábbi falmennyezet díszítéseit is, a falak azonban már a mai romkocsmákat idézik tarkaságukkal. Egymáshoz csak egy őrült álomban passzoló tárgyak kavalkádja lóg le körbe mindenhonnan: kerékpár, közlekedési táblák, festmények. Középen pedig a különböző formájú és színű retró székek és fotelek szorosan egymás hegyén-hátán. A mai fiatalok így szeretik, de milyen volt korábban, amikor még öltönyös urak látogatták?
A Dunába dobott kávéházkulcs
Steuer Gyula irodalmi kávéháza a 19. század végén az egyik legmodernebb helynek számított biliárdasztalokkal, szellőző-berendezéssel, nagy tükrökkel, az összes korabeli fővárosi hírlappal és vidéki lapokkal. Az első éjjel-nappal nyitva tartó kávéház volt a fővárosban, amelyről Krúdy Gyula megemlékezésében így ír: ?a hajdani Fiume kávéházból sohase ment el senki, már csak azért sem, mert a kávéház kulcsát a tulajdonos a szokásos ceremóniák mellett, vendégei jelenlétében a Dunába dobta, szimbólumául annak, hogy a kávéházat többé sohasem csukják be.?
A vendégek között megfordult az író Ambrus Zoltán, Reviczky Gyula, Tóth Béla is. Krúdy Gyula a Zubovics Fedor, aki Pesten is oroszlánokra vadászott című emlékezésének köszönhetően be is pillanthatunk az akkori társaságba:
?Az ország legkülönbözőbb vidékeiről gyülekeznek össze a hajdani Fiume kávéházban, és volt olyan időszakuk is, amikor ideggyönge embernek nem volt tanácsos miattuk a kávéházba belépni, de még csak a Múzeum körúton sem elhaladni. A Károlyi utca felé eső ablakokon át a biliárdgolyók és a kártyalapok csattogásai mellett kihallatszottak a gavallérok döngő hangjai is... És ezekben a hangokban még évtized múltával is fel lehetett ismerni azoknak a vidékeknek a különböző tájszólásait, amely vidékről a gavallérok Pestre hozták virtusaikat, hogy itt darab időre felfordítsák a várost /?/ itt fordult meg mindenki, aki valamit számított a régi Pesten. Volt itt egy asztaltársaság, amelyet röviden és találóan a terroristák társaságának neveznek vala. Ennél az asztaltársaságnál a figyelmes hallgató mindig tudomást szerezhetett azokról a pofonokról, amelyek az elmúlt éjszaka Pesten elcsattantak; sőt ugyancsak ehhez a társasághoz futottak be az ország különböző részeiben eldurrant pofonok hírei is, mert a lovagiaskodó felek többnyire ide utaztak segédeket keresni tervezett véres párviadalaikhoz...?
A Pilvax nyomdokain
Krúdy szövegéből az is kiderül, hogy a Fiume Kávéház a társasági élet középpontja lehetett, az ott elhangzottak alakították a közvéleményt. ?Egy-egy szellemes mondás a magyar úri társadalom találkozási helyéről, a Fiume kávéházból indul el országos körútjára. Egy sikerült tréfa, amely a Fiume kávéházban hangzik el, évekig bolyong Magyarországon, hogy gömbölyűvé növekedjen mindenkinek az arca, ahová ez a kedves vendég megérkezik. /?/ R. Eötvös Károly, Hentaller Lajos, Pázmándy Dénes, Komjáthy Béla, Olay Lajos, az akkori nevezetesebb függetlenségi követek itt keresik a kedvező néphangulatot, mert nagyon jól tudják a Fiume kávéház hatalmát. /?/ Néha úgy tűnik föl a dolog, hogy a Fiume kávéház annak a negyvennyolcadiki Pilvax kávéháznak a nyomdokaiba akar lépni a közvélemény irányításával: sajnos, nem látjuk semerre a Közvélemény asztalánál Petőfi Sándort vagy Jókai Móricot; néha az éjszakai órában a Kalap utcai szerkesztőségből, Rákosi Jenő lapjától idejön Tóth Béla, hogy hibás beszédmodorral ugyan, de maró szatírával mondja el megjegyzéseit Sipulusznak.?
(Forrás: Wikipedia, terasz.hu, Kávéházak a századfordulón Facebook-oldal)
(Fotó: Csendes Létterem Facebook-oldala, Kávéházak a századfordulón Facebook-oldal)
