? Már a legelső fesztiválon, 2001-ben is pódiumra lépett, akkor Verdi Requiemjét vezényelte. Mint a Miskolci Szimfonikusok művészeti vezetője, karmestere, aki 1984 óta irányítja az együttest, nem szemlélte kicsit kétkedve ezt a hatalmas vállalkozást?
? Az elején mindenkiben akadt némi kétely, hogyan lehet levezényelni egy ilyen gazdag programot, és valóban megtelnek-e minden este a termek. De aztán az első fesztiválnak elképesztő volt a hatása, teljesen felforgatta a megszokott miskolci mindennapokat. A villamosok látványos díszítést kaptak, az utcákat ellepték a gólyalábasok, komédiások, s nap nap után három koncert várta az érdeklődőket, emellett még kisebb rendezvények is akadtak. Kiváló előadások kerültek színre táblás házak előtt, és élettel telt meg a város. Ennek mi, muzsikusok is nagyon örültünk. A fesztivál csápjai aztán egyre jobban nyúltak, bekapcsolódott a sorozatba Miskolctapolca, Lillafüred, majd több környező település, mindez döbbenetes számú produkciót eredményezett. Az itt élők pedig rácsodálkoztak arra, hogy mindezt lehet így is.
? Pedig évközben nem mindig lehet megtölteni a hangversenytermet, színházat. Nem érzett emiatt némi irigységet?
? Nem, mert nyilvánvalóan a fesztiválra mások is kíváncsiak, nem csupán az a kör, amely bérletet vált a Miskolci Szimfonikusok estjeire. Új arcokat látni ilyenkor az előcsarnokban, nem azokat, akik a szokásos hangversenyekre járnak, és sok budapesti ismerőssel, szakmabelivel lehet találkozni. Természetesen meglepő volt, hogy jóval drágábban ugyancsak jegyet vesz a publikum, de úgy vélem, ez a fesztiválhangulatnak is köszönhető. Évközben nem lehet azt elérni, hogy napokig minden figyelem a zenére összpontosuljon. A Bartók + ? -nak az itt élők szintén a részesei akarnak lenni, és nagyon jó, hogy akad olyan sorozat, amely megszólítja őket. Ilyen nagy érdeklődést kiváltó programja már az együttesünknek is van, hiszen újévi hangversenyünk olyan társadalmi eseménnyé vált, amelyen illik jelen lenni. Már hármat rendezünk, hogy kielégítsük az igényeket. Visszatérve a fesztiválra, meghallgatok minden előadást, amit csak tudok. Sok évig a Rádió Szimfonikus Zenekarának első karmestereként is dolgoztam, s a Budapesti Wagner-napokon ? amely majdnem egybeesett a miskolci sorozattal ?, akadt jócskán tennivalóm, ezért sajnos nem láttam mindent. De jó érzés úgy kijönni a fesztiválestekről, hogy az ember nem kihalt utcákat talál, hanem bazársort, a fesztivál emblémája látható minden bódén, s a közönség sétálgat, vásárol. Még éjjel is akad egy-két utcai muzsikus, a járókelők pedig megvitatják az élményeiket, és mindez szervesen hozzátartozik a produkcióhoz. Miskolc teljesen más arcát mutatja júniusban, mint az év többi részében, így van ez már az első évtől kezdve. Verdi után Puccini következett, az ő varázslatos zenekari színei szintén nagy sikert arattak, akárcsak a harmadik esztendőben Mozart muzsikája. S rangos operaházak vendégszereplésének tapsolhatott a közönség. Utána már nehezebb volt ilyen erős sorozatot készíteni. Úgy vélem, ezért is érdemes volt idén visszatérni Verdihez.
? Viszont szomorú hír, hogy a sorozat anyagi nehézségekkel küzd, a szűkös költségvetés miatt programokat voltak kénytelenek idén elhagyni.
? Hatalmas veszteség lenne, ha jövőre nem rendeznék meg a fesztivált. Az eltelt években a program még azoknak is fontos lett, akik soha nem néztek meg egyetlen előadást sem. A miskolciak büszkék a Bartók +?-ra, s nem igaz, hogy bárkiben bármikor felmerült volna a gondolat, hogy a sorozatra szánt pénzből hány méter járdát lehetne építeni. Idén néhány produkcióval kevesebb lesz a tervezettnél, de remélem, nem lesz ennél több megszorítás!
? Ebben az esztendőben Bartók-művet, A kékszakállú herceg várát dirigálja a nagyszínházban, és a fesztiválsorozat során már másodszor. Szívesen vállalta?
? Igen, mert ezt az operát nagyon szeretem, és rengeteg helyszínen vezényeltem már. A fesztiválon az első alkalom ugyancsak különleges volt, hiszen a szabadtéri színpadon Marton Éva énekelte Juditot, Robert Hale pedig a Herceget. Általában a fesztiváligazgató, Bátor Tamás veti fel az ötleteit, hogy milyen produkciót szán nekem. Van, amikor azonnal igent mondok rá, de előfordult, hogy néhány nap gondolkodás után újabb javaslatot kérek. Ebben az esetben azonban azonnal vállaltam. Ráadásul a június 12-i esten olyan előadóim lesznek Rálik Szilvia és Cser Krisztián személyében, akikkel sokszor muzsikáltam már együtt, de a Bartók-operában még nem dolgoztunk.
? Az évtizednyi fesztiváltörténetből mely előadásai a legkedvesebbek?
? Az ária- és dalest Marton Évával és Kiss B. Atillával vagy az a koncert, amelyen négyszáz tagú kórus énekelt a szabadtéren. Az énekesek kisétáltak a színpadról, és körbefogták a nézőteret. Hihetetlen hangulata, hangzása volt. Szintén emlékezetes az a két hangverseny, amelyen Polgár László énekelt. Már csak amiatt is, mert ennek az együttes új otthona, a Művészetek Háza adott helyet. Három esztendeje kaptuk meg a koncerttermet, amelynek az akusztikája remek, és minden darab másképp szólt nálunk, mint a színházban. Évente készítünk itt lemezfelvételeket is, a Hungaroton kiadásában jelent meg a magyar zeneszerzők: Dohnányi, Hubay, Weiner, Joachim kompozícióiból álló sorozatunk. Szinte mindegyik világpremier, s 2009-ben a francia Diapason szaklap, Weiner Leó Toldiját tartalmazó felvételünkért nekünk ítélte a Diapason d?or, azaz az Arany hangvilla Díjat. Néhány napja pedig egy újabb Dohnányi-albummal végeztünk.
? A Miskolci Szimfonikusok számára is meghatározó a fesztivál, hiszen több koncerten is muzsikálnak évről-évre.
? Bázisegyüttese vagyunk a Bartók +? -nak, s reméljük, azok is maradunk. A fesztivál a zenekar számára fokozott igénybevételt jelent, hiszen tíz nap alatt három-négy különböző produkcióban muzsikál. Teljes operákat, a repertoárunktól eltérő műveket is meg kell tanulnunk, természetesen az előkészítő munkát én végzem az együttessel. Mi egyébként azt a kivételes helyzetet élvezzük, hogy ?csak? szimfonikus együttes vagyunk, nincs színházi kötelezettségünk. Vallom azt, hogy a nálunk folyó, magas színvonalú munkát másképpen nem lehetne fenntartani. De épp ezért, a zenészek izgatottan várják, hogy új művészekkel találkozzanak. A vendégek között akadnak remek dirigensek, szólisták, énekesek, akikkel a fesztiválon kívül valószínűleg nem találkoznánk. Ha jó az együttműködés, akkor néhányukat vissza is hívjuk a zenekarhoz.
? A huszonnyolcadik szezont kezdi a Miskolci Szimfonikusok élén. Nem unalmas ennyi időt ugyanazzal az együttessel tölteni?
? Tényleg olyan ez, mint egy házasság. Hétévente akadnak konfliktusok, de úgy érzem, azért még vannak érzelmek, hiszen rendszeresen, titkos szavazáson voksolnak a muzsikusok, hogy kit akarnak vezetőnek, és eddig mindig megválasztottak. Huszonhét évesen lettem a zenekar vezető karmestere. Hálás vagyok nekik azért a türelemért, amellyel az első időkben elviseltek. Egyébként, ha az ember hajlandó állandóan tanulni, akkor képes fejlődni, és a sokadszor játszott Beethoven-szimfónia is másképp szól. A mindennapi, aprólékos műhelymunkát tartom a legfontosabbnak. Zenei szempontból különböző stációkon estem át az elmúlt évek során, dirigálástechnikából szintén sokaktól lestem el különböző megoldásokat. A zenekarral ugyancsak folyton alakítjuk egymást, a közös munkával mindenki gazdagabb lesz. Nagy öröm, hogy a vendégdirigensek dicsérik az együttes gyors reagálását, magas színvonalú munkáját. Mivel zenei mindenevő vagyok, a rocktól a világzenéig minden jó muzsikát szeretek, és szívesen párosítom össze a különböző stílusokat, a programunk is különleges. A jövő szezonban lesz koncertünk például a Hot Jazz Banddel. Talán ennek is köszönhető, hogy a három bérletsorozatunk telt házak előtt kerül színre. Sosem a nagy célok motiválnak, hanem a sok kicsi. Nem tervezgetek, azt szeretném, hogy mindig a következő koncert sikerüljön nagyon jól. Azaz most a Kékszakállú.
