Már több mint egy éve igazgatója a Bartók Béla Emlékháznak. Hogy telt ez az időszak?
Lassan már másfél éve vagyok az intézmény vezetője, s ez eltelt idő szenzációs volt. Igazi programdömpinget kínáltunk a vendégeinknek az őszi és a tavaszi félévben, amikor is közel 40 rendezvénnyel vártuk a zenebarátokat, ami egy kis intézmény életében nagy szó. Széles korosztályhoz szóltunk, emellett nagy hangsúlyt fektetünk az ifjúságra, akiket közönségként és előadóként is hívtunk, vártunk. A Bartók Béla Emlékház azon kívül, hogy a zeneszerző utolsó budai otthona, ma múzeum és koncerthelyszín, a fiatalságra koncentráló intézmény is egyben, ahol inspiráljuk őket, szereplési lehetőséget adunk nekik. Igazgatóként és gyakorló előadóművészként is komoly missziónak tartom ezt. Július elsején az emlékháznak egy kormányrendelet értelmében egy nagyobb intézményhez kellett csatlakoznia, s fenntartónk a Budapesti Történeti Múzeumot látta reális lehetőségnek, amelyhez az egykor amúgy is tartoztunk. A gazdasági működésünket vették át tőlünk, de szakmai szabadságunk megmaradt. Mivel még az együttműködés derekán vagyunk, így egyelőre nem tudom, milyen lesz. Majd szeptembertől kiderül, hogyan tudjuk mindennapi munkánkat összehangolni az új feltételek szerint. De bizakodó vagyok: a Budapest Történeti Múzeum segíteni fog a reklámozásban, így remélhetőleg onnan is szép számmal jönnek hozzánk látogatók. És persze továbbra is koncentrálunk a fiatalokra.
Akkor elég magasra került a léc. Hogyan tervezik megugrani?
Rengeteg programmal várjuk a következő félévben a zenebarátokat, két sorozat is lesz, egyik Bartókról fog szólni, a másik pedig az improvizációról. Az utóbbi keretében Apagyi Mária három előadást tart majd és fellép Binder Károly jazz-zongoraművész is. Vikárius László Bartók-kutató és Földes Imre zenetudós egy nyolc előadásból sorozatot fog tartani a zeneszerzőről. Erre a programra sok általános- és középiskolást, valamint zenésznek készülő diákokat várunk. Mindig keressük azokat a tanárokat, akik partnereink lehetnek az ilyen események során. Sajnos lecsökkent a komolyzene iránti érdeklődés, de remélem, előadásainkkal sok fiatalt meg tudunk szólítani. Szeptember 26-án, a zeneszerző halálának évfordulóján minden évben emlékhangversenyt rendezünk, az idei koncerten Berkes Kálmán klarinétművész és művésztársai lépnek fel. A márciusi 25-i Bartók-születésnap mellett ez a másik fontos eseményünk, mindkettőre mindig neves előadóművészeket hívunk meg. A zene világnapján a Virtuózok kis felfedezettje, Boros Misi ad nálunk szólóestet. Novemberben Takács Jenő-emlékkoncert lesz, valamint Vígh Andrea hárfaművésszel, a Zeneakadémia rektorasszonyával közösen adunk kamarahangversenyt. November 20-21-én Kocsis Zoltán újból tart nálunk Bartók-mesterkurzust, amely teljesen egyedülálló a zenei piacon. Kocsis idén februárban nagyon jól érezte magát nálunk, s ismét örömmel tesz eleget a felkérésünknek. Szeretnék ebből egy hagyományt teremteni. Nem lehet elég korán kezdeni a zenei nevelést, így az egészen piciket a nagycsoportosoknak és a kisiskolásoknak szóló ?Cérnahangversenyekre? várjuk, amelyeken hangszerbemutatókkal, előadásokkal kedveskedünk. A Zeneakadémia növendékei, doktoranduszai pedig zongora- és kamarakoncerteket fognak adni.
Koncertjeinek fontos része az improvizáció. Hogyan alakult ki ez?
Már gyerekkoromban találtam ki dallamokat, sokat énekeltem, majd a szüleim beírattak a komlói zeneiskolába, ahol a zongora lett a hangszerem. Harmadikos koromtól lett Apagyi Mária a tanárom, tőle nagyon sokat tanultam, inspirálók voltak az órái. Ekkor nyíltak meg a fejlődés kapui az improvizálás terén, megkaptam minden szükséges alapot. Sok koncertemen szoktam improvizálni, legtöbbször ráadásként, de előfordult olyan is, amikor az a hangverseny szerves része volt. Külön műsorszámként, saját vagy akár a közönség által adott témákra is improvizáltam, az egyik ilyen hangversenyemet a rádió egyenes adásban közvetítette. Egy muzsikus számára rögtönözni élő adásban talán a legkockázatosabb vállalkozás. Korábban foglalkoztam jazzel és ragtime-mal is, ha időm engedné, ezekben szívesen újra elmélyülnék.
Rendszeresen ad hangversenyeket templomokban is. Mennyire más ott fellépni?
A templomi fellépés mindig egy csodálatos élmény. Az orgonisták szerencsés helyzetben vannak, hogy a hangszerek királynőjén játszhatnak, koncertezhetnek. A templom zengő környezetében minden alkalommal varázslatként élem meg az orgonajátékot. Fontosnak tartom a hangszer és a zene szeretetét, s mindezt ajándéknak tartom. Az orgona csodásan tud szólni, hangja megszentelődik egy visszhangos templomban. Ha valaki mondjuk egy bazilikában játszik, annak számolnia kell a túl sok ekhóval. A jó orgonista tudását összeszedve, plasztikus játékmóddal próbál alkalmazkodni a sokszor rendkívüli akusztikai körülményekhez, hiszen ha nem tenné, sem maga, sem a közönség nem értené a játékát. Persze akadnak kisebb templomok, koncerttermek, ahol a nagy lecsengés hiányzik, az orgona mégis gyönyörűen szól.
Ősszel a pesthidegkúti református gyülekezet meghívásának tesz eleget. Rendszeresen lép fel egyházi körökben?
Szívesen fellépek egyházi körökben, jótékonysági eseményeken. A pesthidegkúti református gyülekezet orgonáját még nem láttam, a műsorom csak azután tudom kialakítani, miután megismerkedtem a hangszerrel. Ki kell próbálnom, meg kell hallgatnom a hangját, hogy tudjam, mi lesz az odaillő műsor, mi fog szépen szólni rajta. A tervek szerint a hangverseny időpontja az adventi időszakra esik, így szeretnék játszani a liturgiához kapcsolódó darabokat is. Így látatlanban először leginkább Bach, illetve Liszt műveire gondoltam. Bevett gyakorlat nálam, hogy az adott felekezet ismert egyházi énekeinek dallamaira improvizálok, és mindenki örül, amikor felismeri a dalt, amelyet miséken, istentiszteleteken ő is énekelni szokott. Fontos erre figyelni, mert nem mindenki kapott egyformán zenei képzést, s egy ilyen hangversenyen mindenkit meg kell tudni szólítani. Az orgonálás, az improvizáció hatalmas lehetőség a zenész számára, közvetlen csatornát teremthet művész és közönség között.
Az Emlékházon és a pesthidegkúti gyülekezeten kívül hol lehet Önnel találkozni a közeljövőben?
A Mátyás templomban a Magyar Virtuózok Kamarazenekar koncertjein szoktam rendszeresen közreműködni orgonán. Egy grandiózus sorozat is indul ősszel: Bartók Béla összes zongoraművét fogom előadni a Zenetudományi Intézet róla elnevezett termében, a zeneszerző saját zongoráján, s ezeket a koncerteket remélhetőleg a Bartók Rádió is rögzíteni fogja. A hangversenyeken munkásságának neves kutatói is tartanak félórás előadásokat, beszélnek az adott művekről, mielőtt azok felcsendülnének. Tehát ez igazi különlegesség lesz. Bátorság és kitartás kell ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz, mivel ezeket a műveket a legképzettebb zongoristának is alaposan be kell gyakorolnia. Bartók darabjainak megtanulásához általában sokszor hetek, hónapok munkájára van szükség, műveinek minden egyes hangját meg kell érteni. Zenéjének hihetetlen kisugárzása van, óriási energiát adnak nekem. Az emlékház vezetése és a pécsi egyetemi tanítás mellett nem lesz könnyű felkészülni erre a két évig tartó, 12-14 előadásból álló hangversenysorozatra. De amihez hozzáfogok, azt mindig szívvel-lélekkel viszem véghez, másként el se tudnám képzelni a munkám ? ez az én ars poétikám.
Fotók: kiralycsaba.com
