Kondor Béla gyűjteményes kiállítása július 2-áig tekinthető meg a Várkert Bazárban. A tárlat kurátoraként mennyire áll közel önhöz Kondor Béla művészete?
Természetesen nagyon, hiszen csaknem húsz éve foglalkozom az életművével, és ez az ötödik kiállítás, amelyet lehetőségem volt megrendezni az alkotásaiból. Kondor Bélával foglalkozni megtiszteltetés egy művészettörténész számára. A kiállításainkat egyébként mi magunk állítjuk össze, tehát tudatos választás volt, hogy előbb Hódmezővásárhelyen, majd a Várkert Bazárban hozunk létre ilyen tematikájú gyűjteményes tárlatot. Ismét, hiszen tíz évvel ezelőtt, 2006-ban a KOGART Házban rendeztünk hasonló kiállítást.
Sokoldalú művész volt Kondor Béla, aki amellett, hogy festett, készített grafikákat és rézmetszeteket is, sőt még a fotóművészettel is kísérletezett. Terveznek olyan Kondor Béla-kiállítást, amely más szemszögből is bemutatja a művészt?
Elhatároztuk, hogy minden ötödik évben rendezünk Kondor Béla-tárlatot. Ennél azonban jóval összetettebb a dolog, mert alapvetően új programot indítottunk el ezzel a kiállítással. Szerettük volna alaposabban feldolgozni a Kondor-életművet, amelyről rengetegen írtak ugyan, de a mélységét kevéssé vizsgálta a művészettörténet. Így a tárlattal megjelent egy tanulmánykötet is, amely nevezhető első lépésnek, de mindenesetre utat mutat. Ezt a munkát mindenképpen szeretnénk folytatni, nem csak kiállításokat rendezni a Kondor-életműből. Öt év múlva például szeretnénk a második kötetét megjelentetni ennek a tanulmánykötetnek, de nagyon fontos lenne az is, hogy digitalizáljuk az összes Kondor-festményt. Egy ?84-es katalógusban ugyan megjelentettek fekete-fehér Kondor Béla-képeket, de ez jórészt csak leírásokat tartalmaz, ezért nem annyira használható. Szükség lenne az összes közgyűjteményi művet végigfotózni és olyan digitális adatbázist kialakítani, amelyben benne vannak ezek a munkák. Ez lenne az a tevékenység, amellyel a legjobban lehetne segíteni a kutatást. A jövőben pedig kamarakiállítás keretében szeretnénk ismét megmutatni Kondor Béla alkotásait.
Milyen tematika mentén épült fel a mostani, Várkert Bazárban látható tárlat?
Kondor művészetét sajátos szimbólumrendszer, sajátos, maga által teremtett univerzum jellemezte. Az első nagy kiállításkor, 2006-ban egyszerű volt a képlet: itt, a KOGART Ház három szintjén megmutattuk az életmű legjelentősebb részét, melyben többségében benne voltak már a művészettörténet által kanonizált darabok. Maga az életmű azonban nem periodizálható, hiszen másfél évtizedes alkotói munkáról van szó, mely egységesen erős volt a kezdetektől, az ?50-es évek közepétől egészen a ?70-es évek elejéig. Mivel nem osztható korszakokra az életmű, az első nagy kiállítás koncepciója igen egyszerű volt: az első szinten helyeztük el a hatalmas, emblematikus vásznakat, középen, a második emeleten az ikonos képeket, legfelül pedig a grafikákat. Ezt a koncepciót újra megismételni értelmetlen lett volna, így új szempontú gyűjteményes kiállítást terveztünk, ezt pedig Horváth Gyöngyvér kollegámmal dolgoztuk ki. Így a mostani, Várkert Bazárban látható tárlaton olyan tematikai egységeket mutatunk be a művészetéből, mint az angyal, a zene, a repülés, a szentek és próféták, a királyok, a történelem vagy az irodalom. Ilyen szempontból abszolút egyedi a kiállítás, mert most a különböző művészeti ágakban hasonló tematikával bíró alkotásokat egyszerre állítottuk ki. Magyarul: a legnagyobb olajfestményeket és a legkisebb rézkarcokat együtt mutatjuk meg, ha ugyanaz a témakör. Ez arra világít rá, hogy ugyanaz a gondolatkör miként foglalkoztatta Kondor Bélát a grafikában vagy mondjuk az ikonos festészetben.
A KOGART támogatásával született meg ez a gyűjteményes kiállítás. Milyen célkitűzései vannak az alapítványnak?
Az alapítvány sajátságos helyzetben van, hiszen most már a harmadik évet kezdjük meg a magyar állam támogatásával, amely rendkívüli kiállítási programot tesz lehetővé. Évente tizenhárom kiállítást rendezünk. Ennek a fókusza főként vidékre és külföldre koncentrálódik, a fővárosban pedig alapvetően a három nagy Várkert Bazár-kiállításra. Öt évvel ezelőtt elkezdtünk egy missziót, mellyel azt szerettük volna elérni, hogy ne csak Budapesten legyenek jó kiállítások, hanem vidéken és külföldön is. Nagyon sokat dolgozunk együtt a vidéki múzeumokkal, és azt vettem észre, hogy nehezebben tudnak kiállítást rendezni, mint mi, mert nincs annyi anyagi és szakmai lehetőségük, bár kiváló tereik vannak. Ezért gyakorlatilag körbejártam a vidéki múzeumokat és felvetettem a közös kiállítás ötletét, vagyis azt, hogy mi megszervezzük a tárlatot, amelyhez az adott múzeum adja a teret. Így nagyon neves kiállítások születhettek meg Győrben, Szekszárdon, Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A Várkert Bazár Testőrpalotájában pedig budapesti, nagy kiállításokat van lehetőségünk megrendezni. A külföldi tárlatokat illetően két határozott irányt jelöltünk meg, azt, hogy egyrészt a kelet- és közép-európai, másrészt a távol-keleti országokban rendezzünk kiállításokat. Volt már tárlatunk Oroszországban, kétszer Kazahsztánban, öt pedig Kínában az elmúlt időszakban. Emellett ide sorolhatom a pozsonyi, a kolozsvári, a krakkói Nemzeti Múzeumban tartott múlt évi és a lendvai kiállítást, illetve megyünk Szlovéniába is.
Mi az oka, hogy csak Kelet- és Közép-Európa felé nyitnak?
Tudatosan szakítottunk azzal, hogy Nyugat-Európában próbáljunk kiállítani. Ennek több oka is van: egyrészt nagyon sokan arrafelé terjeszkednek, másrészt azt tapasztaltam tíz év alatt, hogy gyarmatnak néznek bennünket. Soha nem tud az ember igazán bejutni a közép-európai művészettel, mert mindig keletről jött, nem igazán nyugat-európai tradíciójú művészetnek tekintik, holott ugyanolyan, ha nem erősebb. Nagyon fontos feladat lenne a beintegrálás, és a közép-európai művészetet is kontextusba kellene helyezni a nyugat-európaihoz képest, hiszen a kettő abszolút hatott egymásra.
Kiket igyekszik segíteni a KOGART?
Főként a klasszikus kortárs művészetet támogatjuk, tehát a 20. századra fektetjük a hangsúlyt, illetve a klasszikus, 18?19. századi művészet kerül nálunk fókuszba. A fiatalok számára elsősorban egy ösztöndíjprogram kidolgozásával szeretnénk segítséget nyújtani, amelyet remélhetőleg a jövő évben már meg is tudunk hirdetni. Emellett ma már igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni a középgeneráció támogatására. Ennek egyszerű oka van: amikor 2004-ben elkezdődött az alapítvány munkája, akkor még senki nem foglalkozott a fiatalokkal itthon, hiszen pályakezdőként nem rendelkeztek életművel, így elsősorban ezt a kategóriát szerettük volna támogatni. Alapvetően három kategória létezik: a teljesen pályakezdők, akiknek még nincs irányvonala, a középkorúak, akik 10-15 éve vannak már a pályán, ők nem számítanak teljesen kezdőknek, bár még nincs mögöttük teljes életmű, valamint az idősebb korosztály, amely már életműkötettel is rendelkezik. A fiatalok támogatás kezdetben misszió volt, hiszen nem sokan segítették őket, később azonban szerencsére nagyon sokan felkarolták a fiatal képzőművészeket. Az idősebbek kellő megbecsüléssel és tapasztalattal bírnak, így náluk nincs szükség markáns támogatásra. A legnagyobb gondot a középső kategóriában, a negyven és hatvan év közötti művészeknél érzem, mert ők ugyan már nem nagyon fiatalok, de még nem is elég idősek ahhoz, hogy foglalkozzanak velük, miközben fantasztikusan érdekes műveket alkotnak.
Az alapítványnak oktatási programja is van, ha jól tudom.
Igen, évek óta működik a KOGART-nál a festménybecsüs oktatás és az ehhez tartozó előadás-sorozat. Nyugodtan kijelenthetem, hogy gyakorlatilag az utóbbi öt évben ebben a szakágban piacvezetők vagyunk. Akik festménybecsüssé válnak, azoknak a kétharmada nálunk tanult. Ez egy kétszáz órás tanfolyam, nagyon sok gyakorlattal, rendkívüli alapképzéssel művészettörténetből, festészetből. Különleges helyzetben vagyunk, mert nálunk a gyakorlati képzés olyan gyűjteményre épül, mint a Kovács Gábor-gyűjtemény, amely tartalmazza a nagy klasszikusokat, plusz az alapítvány mintegy 2500 darabos gyűjteménye is rendelkezésünkre áll. Azt gondolom, egyetlen más intézmény sincs olyan kivételezett helyzetben, hogy a rendelkezésére áll egy csaknem háromezer festményekből álló gyűjtemény, amely beletartozik az oktatási eszköztárába. Ehhez a képzéshez különböző művészettörténeti előadás-sorozataink is kapcsolódnak, amelyek minden érdeklődőnek szólnak, nem csak jelenlegi vagy egykori diákjainknak. Ezeken szó esik festészet- és művészettörténetről, kortárs művészetről, mely előadásokat jelképes összegért bárki meghallgathatja.
Az alapítvány együttműködik a Várkert Bazárral, amelynek keretében számos kiállítás megszületett már. Milyen tárlatokra számíthat még a közönség a nyáron?
Legközelebb Borsos Miklós életművéből rendezünk tárlatot, amely július 13-án nyílik meg, és szintén gyűjteményes kiállítás lesz. Borsos Miklós a 20. század egyik legjelentősebb szobrászművésze, akinek utoljára a ?70-es évek közepén volt gyűjteményes kiállítása Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában.
Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmond
