Módszeres kételkedés - BERNAR VENET

Egyéb

Nehéz ügy, próbáljunk lépésenként a közelébe kerülni. Venet a hatvanas évek elején, húszesztendősen beleszeretett egy sziklán leomló kátrányfolyamba, és az élmény hatására átírta a maga művészet-fogalmát. Először csak kátrányt vitt egy vászonra és ide-oda kapargatta. Aztán lefolyatta, a talpával kotorászta. Később magára borított egy kukát és lefényképeztette, amint a szemétben fekszik. Vegyük ezt komolyan, ahogyan ő tette, hiszen alapvető dolgokról van szó: Venet a láthatatlanból próbált értelmet, tartalmat előhívni. Káoszból rendet, mellékesből világmagyarázatot. És, miközben kenegette a vászonra a fekete kátrányt, rájött, hogy a mű, az alkotás, ha már elkészült, elszakadt az alkotótól, nem is olyan fontos.
Ezen a ponton a koncepciója ütközésbe kerül a művészetet mozgató műkereskedelmi szférával. Lyukas vásznat milliókért lehet eladni, de egy ?ipari festményt?, ahogyan Venet nevezte a kátrányképeit, vagy egy esetlegesen felhalmozott szénkupacot nem vesz meg senki. Utóbbi ott látható a Műcsarnok nyitótermében, mint a forma nélküli műalkotás mintapéldája, szintén a hatvanas évek termése.
 

Mielőtt mélyebben bonyolódnánk a forma és tartalom nélküli művészet titkaiba, kapjuk elő a modern művészet alapfogalmát, az absztrakciót. Venet kivonja a jelentést a műből azáltal, hogy csakis önmagára vonatkoztatható műveket alkot. A szénkupac nem más, mint egy rakás fekete göröngy, a kátránnyal bemázolt vásznakon láthatunk ugyan textúrabeli különbségeket, mindegyiken más a felületkezelés, de Venet nem erre figyel. Őt mindenekelőtt az izgatja, hogyan szabadulhat meg a művészet az anyagtól, a jelentéstől, hogyan lehet médiuma mindannak, ami nem kapcsolódik az emberi léthez. Az absztrakt művészet korábban mindig az emberről beszélt, Venet azonban ezen is túlmegy. Számára a mérnöki precizitással megszerkesztett és elkészített vascső is műalkotás, ahogyan az ipari festékkel monokrómra színezett karton domborművek is ? utóbbiakat gyakran átfesti, még akkor is, ha már nem az ő tulajdonában vannak ?, sőt a színes falra festett matematikai, kémiai vagy atomfizikai képletek is, a többméteres, irdatlan vasrudak és fémreliefek, vagy a geometriai szögfelezőket vászonra applikáló rajzok is. Mindezekből egy-egy teremnyi válogatást hozott a kiállítás francia kurátora, Alexandre Devals, hogy ha nem is retrospektív módszerességgel, de az egyes korszakokban irányt adó gondolatokat felmutassa Venet életművében.

 

Az ábrázolástól, a mű nemes, egyedülálló részleteitől teljesen elszakadt, totális szabadságot élvező művészet ideája azonban nem szárnyal olyan magasan, mint tehetné. Venet a teljes elvonatkoztatás izgalmában gyakran belecsúszik a közhelyességbe. Teljesen eredeti, egyedülálló matematikai képlet-sorozata mellett a Műcsarnok apszisába került vaskompozíciók egyszerűen unalmasak. Sok ilyet láttunk már, különb összefüggésben elhelyezve. A domborműnek elgondolt, vasból kiöntött, hatalmas firka-reliefeket megmenthetné az anyag súlyos, tömör érzékelése, de a felületük túl sima, túl rendezett, a gesztusfestészet nehézsúlyú (szó szerint) változata helyett egyszerű díszítőművészeti produktumoknak hatnak.

 

Sokkal izgalmasabb a szaturáció fogalma köré építkező sorozat, ami a jelelmélettel tart kapcsolatot: ezeken a színes felületeken egymásra rajzolt jelsorokat látunk, alapvetően matematikai rendszerek tartanak a káosz felé, több rétegben lehetetlenné téve az értelmezést. A művek egy-egy régi, nehezen kibogozható kotta benyomását keltik, jelek és logikus rendek felboruló, egymást zavaró kakofóniája bontakozik ki rajtuk. Mégis, míg a szögek és képletek tisztasága hordozza a művészet szabadságának eszményét, ezekről a felületekről már csak egy elmélet kétséges bizonyítási kísérletét olvashatjuk le.

Mindazonáltal érdemes végigjárni a termeket, s velük azt a szellemi útvonalat, amit Venet az abszolút feketeségtől a kusza rozsdahalmokig megtett. Lehet, hogy az egyik kilométerkőnél megtaláljuk azt a pontot, ahonnan nézve felnyílik az egész problémakör, hogy mit is keresünk és hová is tartunk általában ezzel a művészet-dologgal.