Úgy tűnik, szeret magyar fesztiválokra járni Bryan "Dexter" Holland és a napfényes narancsligetek vidékéről való csapata. A szőkített énekes-gitáros egyébként onnan kapta a Dexter ragadványnevet, hogy a suliban eminens diák volt. Még ez is. Első pillanatra látszik, hogy ezek a punkok tulajdonképpen jó fiúk voltak mindig, de annyiban mégis hűek az irányzathoz, hogy megalakulásukkor még nem tudtak a hangszereiken játszani. Azóta megtanultak, és akárhogy is, de a világ legsikeresebbjei lettek, fennállásuk óta több mint ötvenmillió lemezt adtak el és nem csak a slágerlistákon szerepeltek, de a legelitebb diszkók kedvenc zenéi között. Ráadásul kifogástalanul viselkednek a színpadon, nem törnek össze hangszereket.
Tavaly nyáron adták ki a nyolcadik, Rise And Fall, Rage And Grace című albumukat, és a várakozásokkal ellentétben magukhoz képest sem mutattak visszaesést. Lankadatlanul nyomják a dallamos, ám vad zenét, a Szigeten pedig az első számuktól az utolsóig az egész közönség, táncolva énekelte a világ legnagyobb fesztiváljairól ide megtért csapat új és főleg régi számait. A remek kis Offspring-klasszikusok, mint a Pretty Fly, a Why Don't You Get a Job, vagy a zenekari induló, a Defy You persze extra módon megmozgatja a narancsmuzsikára kiéhezett szigetlakókat, mint a frissebb opuszok, de az új termés sincsen ellenére senkinek, sőt, annyira emlékeztet a régire, hogy azt hiszik, valami új verzió. Nincsen extra vetítés, itt minden azt jelenti, amit lát a közönség, úgyis az intelligens pogóra koncentrál mindenki, vagy arra, hogy ha a kamera őt mutatja a kivetítőn, akkor civilizáltan nézzen ki azért. Mondjuk izgalmas belegondolni, hogy a kedvesen mosolygó és a magyar közönséget állandóan biztató Dexter Holland, bár sosem volt botrányhős, mikor a turné után hazamegy, leveszi a sötét szerkót, felkapja a fehér köpenyt és mint punk professzor, tovább tanulmányozza a molekuláris biológiát.
A sziget mára meglehetősen fáradt lakói felkészültek a koncertre, sőt nem felejtették el a tavalyi VOLT fesztiválosat sem, rajongók egész hada, igazán sok Offspring-póló meg zászló volt jelen a nagyszínpad előtt. Sem a lelkes tömeg, sem a zenekar nem öregedett meg, mondjuk fenn a színpadon kevesebb volt a látványos mozgás, mint lenn. Lényeg, hogy a hangfalakból még a szentimentális Gone Away is olyan jól hangzott, hogy nem ment el a tömeges jókedv, csak egyre jobban várta mindenki a Give it to me baby.... kezdetű sorokat és meg is volt, a Pretty Fly című narancs nótára egy hatalmas, szofisztikált, rákendroll százlábúként mozgott a tömeg. És nem is nagyon akartak elmenni a színpad elől, de másodjára itt senkit nem lehet visszatapsolni, mert szoros az időbeosztás. Mindegy, jövőre úgyis jönnek valamelyik fesztiválra biztosan megint, és éjszaka is napfényes hangulatot teremtenek.
