A kutatók háromdimenziós lézerszkennerekkel végzett vizsgálattal állapították meg, hogy Mona Lisa ruháján egy nagyon finom gézfátyol látható, amit a korban a terhes vagy szoptatós anyák viseltek. Az elmélet mindenesetre nem újdonság: több művészettörténész már korábban is azt sugallta, hogy Gioconda sejtelmes mosolya hasonló állapotára utal.
A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a modell hajának egy kis részét kontyba, illetve apró főkötőbe fogták. A festményen több helyen évszázados szennyeződések takarják el a kép hasonló részleteit, így a restaurátorok szerint lehetséges, hogy az aprócska kép az eddig gondoltnál is jelentősebb lehet - írta a New York Times.
Leonardo 1503-1506-ig festette a képet, és a mostani vizsgálat alapján biztosnak tűnik, hogy azt többször is megváltoztatta. A kutatók két évvel ezelőtt állapították meg hogy a kép Lisa Gherardinit, a híres firenzei selyemkereskedő, Francesco del Giocondo feleségét ábrázolja. A festményt Leonardo 1517-ben vitte Franciaországba, és 1804-ben került a Louvre-ba.
1956-ban egy fiatal bolíviai kővel dobta meg Mona Lisa arcát
A mostani lézeres vizsgálat tovább ment, mint a 2004-es infrakamerás vizsgálat: a szkenneléssel előállított nagyfelbontású digitális képen a felszín töredezettsége és fényezettsége ellenére a mélyebb festékrétegek is tisztán kivehetők. A kanadai kutatók a szkennelés során olyan felszíni jellegzetességeket is észrevettek, amit korábban szabad szemmel nem láthattak, így állapították meg, hogy a képet vékony rétegek egymásra festésével készítették el.
A vizsgálat tehát alátámasztja Jacques Franck francia festő-művészettörténész korábbi elemzéseit, amelyek a fény és az árnyék szinte észrevehetetlen kapcsolódását biztosító festési technikát, ún. mikrofelosztást (sfumato) azonosítottak a képen.
