A Helikon Kiadó a Márai életmű gondozója. Hogyan került Önökhöz a kötet anyaga?
Egyrészről hagyományos úton, a hagyatékból, másrészt pedig nem hagyományos úton: januárban hoztam haza Torontóból egy fekete aktatáskában mintegy 2500 oldalnyi Márai írást, melyek közül számos épp a rádiós jegyzeteket tartalmazza. És persze további újdonságokat, amiről a kutatók sem tudtak eddig.
Ebben a kötetben Márai a Szabad Európa Rádióban elhangzott, 1951 és 1953 közötti szövegei szerepelnek. A könyv szerkesztésénél mi vezérelte Önöket? Milyen logikát követ a kötet?
Első körben azon gondolkodtunk (a Márai életmű gondozásában nélkülözhetetlen segítségem van Mészáros Tibor személyében), hogy valamennyi Ulysses-írás kiadásra kerül, de aztán a feldolgozás eldöntötte a kérdést: két kötetben adjuk ki őket, a jelen kiadvány, ami hatszáz oldal, 1953-mal zárul, jövőre innen folytatjuk. Persze a kötet munkálatai folyamatosak, de az Ulysses II. jövőre várható. Az igazi szenzáció most a teljesség, hiszen ha valaki a SZER-anyagot átfésülte, akkor számos hiányba futhatott bele, így van ez a Márai írásokkal is. Most azonban a frissen hazahozott kéziratokkal hiánytalanul megvannak a hétről-hétre leadott anyagok, ráadásul ezek Márai példányai (nem indigókék gépelt oldalak, hanem feketék, vagyis első példányok), rajtuk a kézírásos javításokkal, az időskálával az oldalukon, így a kötet összeállításánál a sorrendbe állítás volt a vezérelv: az első 1951. október 7., az utolsó 1953. december 28. Köztük épp annyi szöveg van, ahány vasárnap volt a jelzett időszakban. Ezen túlmenően pedig, lévén történelmi-ismeretterjesztő a mű, végigjegyzeteltük az olvashatóság és megértés szempontjai szerint.
Mennyire egészíti ki a publiciszta Márai-képet a könyv?
Ezt majd az irodalomtörténészek eldöntik, de nem kérdés, hogy jelentős a hozzáadott érték, hiszen a SZER nem a hagyományos ?publicisztikai csatorna? volt, ha lehet így fogalmazni. Jellegéből fakadóan erősen politikai és közéleti írások ezek, hiszen maga a rádió is politikai okokból indult, amikor a szovjet rendszer gyakorlatilag hermetikusan lezárta az Elbától keletre eső Európát a világ többi részétől. Mint ahogy ma Észak-Korea helyzete mutatja, még az űrből is sötétség van a glóbusz azon régiójában... A rádióadások első hullámát is egy görög hajóról sugározták Kelet-Európába valamennyi érintett nyelven, de a hírszerzés is arról szólt, hogy amit éjjel a szovjet TASSZ közreadott, az SZER-hír legyen. Mindenki lehallgatott mindenkit, ez hozzátartozott a korszak diszkrét bájához... Persze olyan is volt, hogy az idősávok miatt sokszor hamarabb tájékoztatott a SZER, de ez csak a történelem fintora. Márai kapcsán ez a napihír-kérdés nem volt releváns, heti jegyzetet írt eleinte Vasárnapi krónika néven, ami a hidegháborús időszak politikai, kulturális lenyomatainak gyűjteményévé lett az évek során. Mintha a Naplókból kivennénk az irodalmi utalásokat, és maradna a rögvalóság meg a nagypolitika rettenetes arca. A ?sztori? ezáltal egy letehetetlen és izgalmas történelemkönyv a kibeszéletlen vagy kevéssé ismert időszakról.
Miért választották ezt a címet?
Valamennyi jegyzet beköszönősora így szólt: ?És most következik Ulysses. Ulysses az élő magyar irodalom egyik legnagyobb reprezentánsának fedőneve.? Talán nem is kell magyaráznom, ugye?
Kiemelne pár eseményt, amelyet Márai tudósításában olvashatunk a kötetben?
Amerikai elnökválasztás ?52-ben, Moszkva Európa-politikája, a Rákosi-rendszer irodalompolitikája, mi történt a betiltott írókkal és életművükkel, Illyés Gyula ?ozorai példája?, Herczeg Ferenc kitagadása, a magyar szovjet-írók praktikái, az ?american dream? zsákutcái, orosz írók emigrációja, a háborús felelősség boncolgatása, a nyugat-európai ?társutasok? árulásai, egyház és állam ütközése, a Mindszenty-történet, a kitelepítések tragédiája, a dekadens nyugat, avagy a ?Nyugat alkonya? a Kelet alkonyában: számtalan momentum, felsorolni is nehéz; olyan történelmi-művelődéstörténeti munka ez, amiből nem hiányzik a polihisztor szerző széleskörű műveltsége. Enélkül csak egy ?pozitivista? tankönyvet lapozhatnánk.
